Azért nincs német humor, mert minden vicces embert megöltünk

Mit csinál egy német humorista az Európai Parlamentben? Hogyan sikerült mozgósítani annyi elsőszavazót, hogy majdnem 3 mandátuma is lett a viccpártnak? Miért ilyen rossz a német humor imidzse? Hogyan tehetők még depresszívebbé a magyarok? És mivel húzná fel Orbánt? Szilveszteri Azonnali-interjú Nico Semsrott német viccpárti EP-képviselővel!

Hogy tetszik az Európai Parlamentben?

Továbbra is rendkívül abszurdnak tartom. Megpróbálom a pozitív dolgokkal kezdeni: az jó, hogy nagyon különböző világlátású embereknek évtizedekkel ezelőtt sikerült találniuk olyan formákat, amelyekkel egymást meg tudják hallgatni – ezt a teret még az a Brexit Párt is tiszteletben tartja, amely magát az EU-t elutasítja. Innentől már csak a negatívumokat tudom mondani: rémisztő, hihetetlenül szívós és lassú az Európai Parlament bürokratikus rendszere.

Aztán hiába ad teret a párbeszédnek a plenáris terem, ott igazából monológok folynak csak, annyira formalizált minden, hogy valódi vitát sajnos nem lehet folytatni. Ez megint csak szomorú. Az pedig megint csak abszurd, hogy abban a parlamentben ülök, amelyet az európai polgárok közvetlenül választottak, de ennek a parlamentnek mégsincs hatalma ahhoz, hogy saját maga alkosson törvényeket. Azt mondja az EP, hogy megpróbálja képviselni az európaiakat, mégis, az európai parlamenti választási rendszer valahogy megrekedt félúton – jobb lenne, ha például transznacionális listák lennének.

A brexitpárti Claire Fox lényegében ugyanezekkel az érveket hozta fel, csak épp az EP értelmetlensége mellett: minden díszlete megvan a hatalomnak, de maga a hatalom hiányzik.

Attól függ, mi számít hatalomnak. Nekem például még inkább odafigyelnek a mondandómra azóta, hogy EP-képviselő lettem. Ez például hatalom: figyelnek rám. Ahogy az is, hogy az EP-képviselőséggel járó költségkeret miatt lett pénzem felvenni egy stábot. De hogy a törvényalkotási folyamatokban hol lehet élni az EP-képviselői hatalommal, azt szerintem senki se érti. Szerintem ez úgy működik, hogy néha véletlenül összeállnak a dolgok, mint amikor több bolygó együttáll egy naprendszerben, és akkor átmegy egy javaslat. Hogy ilyen együttállásra mikor kerül sor, azt a hátsó padsorokban helyet foglaló EP-képviselőként nem tudom.

Azért a zöldfrakció tagjaként így is nagyobb esélye van átnyomni akármit is, mint mondjuk egy független képviselőként.

Hogy őszinte legyek: én ezt az egészet nem annyira értem. Nem volt még elég időm arra, hogy kipróbáljam itt a dolgokat. Mindenesetre

Mennyire veszi komolyan a munkát?

Teljesen. A választóimtól arra kaptam felhatalmazást, hogy kísérletezzek és irritáljak mindenkit, vagyis hogy irritáljam az EP-t és saját magamat is. Utóbbi kifejezetten jól szokott sikerülni.

Vagy amikor von der Leyent szembesítette a ruhájára aggasztott matricákkal azokkal a tanácsadócégekkel (lásd a címlapfotón), akikkel miniszterként túlárazott szerződéseket kötött.

Szerintem pont ilyen akciókat várnak tőlem a választók. De hogy őszinte legyek: nincsenek magas elvárásaik velem szemben. Eleve

Érkeztek visszajelzések CDU-s körökből az akkori akciójára?

Egy CDU-stól azt hallottam vissza, hogy szerinte olyan vagyok, mint a nácik, mert a parlament tekintélyét romboltam azzal, hogy nem a szót használtam eszközként, ahogy azt egy parlamentben szokás, hanem egy ilyen akcióhoz folyamodtam. Művészeti szabadság és véleményszabadság van, hogy a kritikát milyen módon juttatom érvényre, nekem aztán olyan mindegy – ezt válaszoltam rá.

Nem inkább ez a fajta médiaérzékeny akciózás az, ahogyan politizálni kellene 2019-ben?

Nem hinném, hogy jót tenne az EP-nek, ha ülne benne még ötven olyan ember, mint Martin Sonneborn vagy én. Színfoltként, kiegészítésként, provokációként rendben van, amit csinálunk, de szörnyű lenne, ha ez venné át a szakpolitikák és az érdemi viták helyét. Utóbbi rendkívül melós és unalmas, épp ezért azt tekintem feladatomnak, hogy hidat képezzek az EP és azon emberek között, akik úgy érzik, nem képviseli itt őket senki. Hogy ebben meg fogok bukni, az már most egyértelmű.

Vannak egyébként olyan EP-képviselők más frakciókból, akik keresik önnel a kapcsolatot?

Mindenféle kedves emberrel beszélgettem már itt, de jelenleg egy olyan projektem vagy filmötletem sincs, amely során kooperálnék bárkivel. A célom ugye az, hogy 60 hónap alatt 60 videót hozzak ki az EP-ről – vagyis a lehető legnagyobb nyilvánosság elérése.

De akkor eszerint nem gondolják komolytalannak a többiek, csak mert humorista?

Attól függ. Az engem ismerő és értő német konzervatívok nagyon komolyan mérgelődnek azon, hogy itt ülök, hiszen rendre pellengérre állítjuk őket Martin Sonnebornnal. Így aztán szembesülni kénytelenek azzal, hogy micsoda hatást tudunk elérni pár tweettel a nyilvánosságban főleg a fiatalok körében. Legutóbb például egy CDU-s politikus azt twittelte arra, hogy az EP nem engedett engem előadást tartani az épületben, hogy „ez most komédia vagy politika?” Én erre azt válaszoltam neki, hogy a CDU esetében komédia, részemről viszont politika. Majd hozzátettem: „Ugye ön is arról az ülésről twittel most, amelyen Wolfgang Schäublét méltatják? Unalmas, mi?” A politikus erre sajnos már nem írt semmit.

Hogyan sikerült amúgy elérniük, hogy ennyi fiatal, főleg elsőszavazó válassza a viccpártot?

Mert ott vagyunk, ahol ők is: az interneten. Eleve online kampányt folytattunk főleg, a plakátokra sok figyelmet nem fordítottunk. A szavazóinkról – akik azért olyan nagyon sokan nincsenek – azt tudjuk, hogy nagyon fiatalok és sajnos túlnyomórészt férfiak. Ezért egy olyan szpotot csináltunk, amelyben szembeállítottuk őket az utolsószavazókkal, hogy megszólítsuk a Fridays for Future iránt szimpatizálókat meg olyanokat, akik úgy érzik, nem képviseli őket senki. Ez egy piaci rés volt.

Vannak olyan komoly politikusok, akiket egy viccpártban is el tudna képzelni?

Ha viszont fel kéne vennem valakit a Die Parteibe, azt mondanám, vannak ugyan retorikai tehetségek, de ott többnyire nem stimmel a tartalom. Ilyen például Barack Obama: remekül beszél, de a Wall Street-barát politikáját és hogy drónokkal végeztetett ki embereket, nem tartom jónak.

Megérte beülni a zöldfrakcióba?

Eddig inkább igen, mint nem, hiszen lettek ezáltal potenciális szövetségeseim, és beszédidőből is több jár így nekem. A frakció hangulata is jó.

Nem zavarja, hogy emiatt elkönyvelik balosként?

Progresszív ember vagyok, így teljes mellszélességgel állok ki a Die Partei célkitűzése, a szélsőséges közép megteremtése mellett. Az egész társadalom jobbra tolódott, középen már csak a Die Partei maradt. Vagyis ha annyira jobbra tolódott mindenki, hogy a Die Partei baloldalinak látszik, akkor az a politikai spektrum hibája.

Akkor a CDU sem tolódott balra ön szerint, ahogy ezzel Merkelt folyton kritizálják.

Nem hát. Szász-Anhaltban például éppen azon vitatkoznak a CDU-sok, hogy koalícióra lépjenek-e az AfD-vel.

Vegyük sorra a német pártokat: hogyan látja a CSU-t?

Az egy olyan hatalmi apparátus, ami rendkívül hatékonyan dolgozik a hatalom megtartásáért. Ha az utóbbi két év CSU-ját megnézzük, látni lehet, hogy Markus Söder mindent képviselt már a szélsőjobboldaliságtól a zöld értékekig. A CSU számára ezek a tartalmak simán lecserélhetőek, a lényeg, hogy Söder maradjon Bajorország miniszterelnöke, a CSU pedig minél több százalékot érjen el. Ebben tehát rendkívül professzionálisak – vagy ha úgy tetszik, cinikusak.

CDU?

A CSU vérrokona. Ma még inkább orientációképtelen, mint régebben, amikor Angela Merkel még nem jelentette be, hogy a következő kancellári ciklust nem vállalja.

FDP?

A német gazdaságnak egészen a parlamentig meghosszabbított keze. Szerintem

Linkspartei?

Mind az EP-ben, mind Németországban olyannyira megosztottak, hogy nehéz mit kezdeni velük. Az egyik fele demokratikus szocializmust, a másik diktatúrát akar.

A Zöldek?

Néppárt, akár a CDU, csak épp balrább. Pragmatizmusukat és gazdaságpolitikájukat tekintve rengeteg közös pontjuk van a CDU-val. Az EP-beli zöldek sokkal progresszívebbek és baloldaliabbak, mint a német Zöldek. Winfried Kretschmann (az autóiparáról híres Baden-Württemberg tartomány vallásos-konzervatív, de zöldpárti miniszterelnöke – a szerk.) számomra egy CDU-s politikus.

AfD?

Az egy szélsőjobboldali, fasiszta, antidemokratikus párt, amit be kellene tiltani.

Miért van ennyire rossz híre a német humornak?

Mert minden vicces embert megöltünk. Ezt Robin Williamstől idéztem. Németország a második világháborút követően nemcsak gazdaságilag, de intellektuálisan is a talajra került.

A humor alapja a játékosság kéne legyen – ebben a szörnyű, már-már poroszosan katonás kultúrában hogyan is képződhetne ilyesmi? Talán a farsang az az alkalom, amikor erre lehetőség nyílna – de akkor is a katonai zenekar játszik be valamit a poén után, hogy mindenki tudja: most kell nevetni.

Még nem volt orbánozás eddig az interjúban. Mit akciózna Orbán ellen?

Amennyire tudom, Orbán világképének középpontjában az erős férfi áll, és hogy mindennek megvan a maga helye a társadalomban, világos szerkezetű a család, az embereknek számon tartják a származását. Ezt egy vidám, színes társasággal kell szembesíteni: egy nagy, gyengéd csoportos ölelkezéssel. Csak hogy a férfiasságát is próbára tegyük.

Ha elővesszük a demotivációstréner-énjét, mivel tenné még depresszívebbé a magyarokat?

A gondolkodó emberek számára ebben Orbán már a maximumot nyújtja, ott etekintetben nincs rám szükség. Amúgy meg magára az EU-ra is számítani lehet ebben, hiszen a tehetséges és fiatal magyarok pont az EU által biztosított szabad mozgás miatt tehetik meg, hogy lelépnek az országból, és így – persze leegyszerűsítve – már csak magányos, öreg, frusztrált emberek maradnak ott.

2020-ban még rosszabb lesz, mint eddig?

A pozitív-negatív gondolkodás híveként egyszerre nézem a világot optimistán és pesszimistán, nehogy csalódjak. 2020 ezért minden eddiginél rosszabb év lesz, én pedig mindezek ellenére is csinálni fogom, amit eddig – annak reményében, hogy tévedek.

CÍMLAPFOTÓ: Mathieu Cugnot / Európai Parlament