Markets Actually: amiket idén (is) megoldott a piac, és néhány dolog, amit (még) nem

Rengeteg dolgot oldott meg körülöttünk idén is a piac úgy, hogy szinte észre sem vettük: csökkent a szegénység, betegségek tűntek el, növekedett az élettartam és az iskolázottság. De miért van az, hogy olyan dolgokat, mint a klímaváltozás vagy a légszennyezés, nem old meg a piac? És miért kéne ezek megoldásához is piaci logika? Elmagyarázzuk?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nemrég felkérést kaptam az Azonnali szerkesztőitől egy évértékelő cikk megírására. Piacorientált közgazdászként kézenfekvőnek tűnt, hogy arról írjak, mi mindent oldott meg a piac ebben az évben. Aztán eszembe jutott, hogy egyébként sokkal könnyebb lenne listát készíteni azokról a dolgokról, amiket nem oldott meg idén a piac, azon egyszerű oknál fogva, hogy

ha pedig valaki, mint én, ezeket hajlamos észrevenni, az nap mint nap annyira csodájára jár a piaci mechanizmusnak, hogy nehezen tud néhány dolgot kiemelni. Ezzel szemben mindenki fel tudna sorolni egy sor dolgot, amit a piac eddig bizony nem oldott meg.

De mit is köszönhetünk úgy általában „a piacnak”?

Most múlt el a karácsony, „a szeretet ünnepe”. A szeretet, amely a piacokhoz hasonlóan „körülvesz minket”, valóban fontos, és képes biztosítani olyan emberek együttműködését, akik közelebbi kapcsolatban állnak egymással. A szeretet ugyanakkor nem képes összetartani az egész emberi társadalmat. Az olyan emberek közötti békés együttműködést, akik nem ismerik egymást, soha nem találkoztak, és valószínűleg nem is fognak találkozni, nem a szeretet koordinálja, hanem valami sokkal prózaibb: a piaci árak.

Ha a fogyasztók több banánt szeretnének fogyasztani, mondjuk mert megnőtt a jövedelmük, az a banán árának megnövekedését eredményezi, ennek hatására pedig akár a világ másik végén is érdemes lesz több banánt termeszteni. A termelők az árváltozás révén egyfajta jelzést kapnak arról, hogyan tudják hatékonyabban kielégíteni a fogyasztói igényeket. Könnyen beláthatjuk, hogy direkt kommunikáció révén ez lehetetlen lenne, mivel rengeteg, egymástól nagy távolságokra lévő ember interakciójáról van szó.

A piac leginkább akkor tud az árrendszeren keresztül „megoldani” dolgokat, ha

1. hagyják,

2. ha az erőforrások megfelelően be vannak árazva, és

3. megvan a versenynek legalább a potenciális lehetősége.

Amikor ezek a feltételek teljesültek, a piacok idén is jól teljesítettek

+ Idén is csökkent (bár sajnos a korábbiakhoz képest kisebb mértékben) világszerte az abszolút szegénységben élők száma. Ezt a folyamatot nagyrészt a gazdasági növekedésnek köszönhetjük, amelynek motorja a működő piacgazdaság. Eddig mindig, amikor valamilyen más gazdasági rendszerrel akartak tartós növekedést és ezáltal szegénységcsökkentést elérni, az kudarcba fulladt. A kommunista Kína is azt követően kezdett szédítő növekedésbe, hogy felhagyott a tervutasításos gazdálkodással, és elkezdte a gazdaságot a magántulajdonra alapozni és a piaci árakra hagyni a gazdasági koordinációt.

+ A gazdasági növekedés és a piaci kereslet ösztönző hatására – igaz, kormányzati és kormányközi segítséggel – egyre több betegséget sikerül felszámolni. Algériában és Argentínában idén sikerült felszámolni a maláriát, mindeközben pedig két embert sikerült kigyógyítani az HIV-vírusból.

+ Ugyancsak a növekvő jövedelem növekvő élettartammal is együtt jár. Akik életük során magasabb várható jövedelemmel rendelkezhetnek, azoknak érdemesebb beruházniuk az egészségük megőrzésébe és így élettartamuk megnövelésébe. A növekvő élettartam egyfajta „angyali kört” (virtuous circle) alkot a növekvő iskolázottsággal. Az iskolázottabb emberek egészségesebben élnek, egyrészt, mert tájékozottabbak, másrészt, mert magasabb a jövedelmük.

A növekvő élettartam pedig tovább növeli az ösztönzőt a humántőkébe való beruházásba: ha hosszabb ideig élünk, hosszabb ideig tudunk profitálni az iskolázottságból, emiatt többet érdemes tanulni. Az AIDS hatékonyabb kezelése Afrikában reményt ad arra, hogy az emberek többet ruháznak majd be saját és gyermekeik humán tőkéjébe.

amikor ezen pozitív fejlemények egy részénél jelen volt nemcsak a láthatatlan kéz, hanem az állami szektor segítő keze is? Leginkább azért, mert még ha nem is egyedül a piacoknak köszönhetjük ezeket, de a piacok biztosította infrastruktúra és a piaci árak által biztosított jelzőrendszer nélkül nem sokra mentünk volna. A piacok generálták azt a jólétet, amelynek segítségével mind több célt el tudunk érni, és a piaci árrendszer juttatta el a felmerülő igényeket a termelőkhöz és innovátorokhoz.

Na de nézzük is tovább az év pozitívumait!

+ A piacok idén is szállították számunkra az innovációkat. Hozzá kell tegyük, jelen korunk innovációi sajnos nem olyan mértékűek, mint amit az előző generációk szokhattak meg a 20. század során, de még a legegyszerűbb innovációk, mint mondjuk egy „intelligensebb” és könnyeben kezelhető okostelefon is jobbá teszi az életünket.

+ És áljon még itt

A hús nélküli, de a húsosra kísértetiesen emlékeztető hamburger teljes mértékben a piac műve: a vegetáriánusok és vegánok egyre nagyobb piacot alkotnak, és amint azt Adam Smith óta tudjuk, a nagyobb piac nagyobb specializációt, vagyis többfajta igény kielégítését teszi lehetővé. Mivel a húsfogyasztásnak vannak környezeti költségei, mindenképpen örömteli hírnek tekinthetjük, hogy egyre olcsóbban tudunk hozzájutni „húsmentes húshoz”.

+ Végül, de nem utolsósorban: ha az olvasó ma vagy holnap elmegy bevásárolni a szilveszteri partira, gondolkozzon el azon, hogyan került a pezsgő, a virsli, a gyümölcsök vagy az édesség a polcokra. Mindez bizony a fentebb bemutatott módon az embereket és országokat összekötő piacok műve. A történelemből tudjuk, hogy amikor az ármechanizmust kikapcsolják, mint ahogy történt ez a szocialista országokban, az eredmény áruhiány. Szerencsére jelenleg – hála a piaci ármechanizmusnak – nem kell széleskörű áruhiánnyal szembesülnünk, és ha más területen nem is, ezen a területen legalább Magyarország is működő piacgazdaság benyomását kelti.

És amit 2019-ben sem oldott meg a piac: a klímaváltozás és a légszennyezés

2019-ben a klímaváltozás dominálta a híreket, nem utolsósorban az év emberének választott Greta Thunberg által elindított mozgalom révén. Vannak ugyan, akik szerint a piacok és a technológia „egyedül” is képes megoldani a klímaváltozás problémáját, de a közgazdászok nagy része egyetért abban, hogy ez nincs így, mivel a környezetterhelés költsége, vagy másképpen, például a klímaváltozás esetében,

Ezen „piaci kudarc” oka nem a piaci mechanizmus, éppen ellenkezőleg: annak hiánya egy speciális területen. Mivel a piaci árak itt nem alakulnak ki „maguktól”, némi segítségre van szüksége a piacnak ahhoz, hogy ezt a problémát is megoldja. Ennek a segítségnek a legkézenfekvőbb módja egy bevételsemleges szénadó kivetése: vagyis, ahhoz, hogy az emberek és a vállalatok figyelembe vegyék a széndioxid-kibocsátásuk hatásait, azt be kell árazni – állami segítséggel ugyan, de végső soron a piaci ármechanizmus segíthet megoldani a globális felmelegedés problémáját.

A klímaváltozás mellett van egy másik környezeti probléma, amiről mostanában kevesebbet beszélünk: a légszennyezés. A légszennyezésről is tudjuk vagy sejtjük, hogy komoly károkat tud okozni, az IQ csökkentéstésétől kezdve a konkrét halálesetekig és más, rövidebb élettartamhoz vezető egészségügyi problémákig.

A környezeti problémáink kezelését, ahogyan azt fentebb láttuk, nem tudjuk kizárólag a piacra bízni, ugyanakkor mégis az árrendszer segítsége lehet a megoldás, és a „piszkos” technológiákat részben kiváltani tudó új technológiákat is a piac fogja tudni szállítani.

A vízellátás problémáját például csak úgy vagyunk képesek megoldani, ha tisztázzuk a tulajdonjogokat a vízkészletek felett, és a vízhasználatot megfelelően beárazzuk, hogy a háztartások és a vállalatok jobban takarékoskodjanak a vízzel, valamint, hogy több vizet legyen érdemes felkutatni és eljuttatni a fogyasztókhoz. Izrael úgy tűnik, sikeresen megoldotta a vízproblémáit úgy is, hogy egyébként sivatagos országról van szó. Más országok, különösen a fejlettebbek, hasonlóképpen képesek lennének megoldani hasonló problémáikat az ármechanizmus segítségével.

Úgy általában is elmondhatjuk, a problémák (vízhiány, hőség, stb.) keresletet generálnak, ami pedig profitlehetőséget generál a vállalkozók számára, akik előbb-utóbb azt ki szokták tudni aknázni. Nem állítom, hogy minden esetben megoldást fogunk találni a problémáinkra, csak annyit állítok, hogy a piaci rendszer jó ösztönzőket és lehetőségeket biztosít a problémák megoldására, jobbakat, mint bármely más kipróbált szisztéma.

Ettől még joggal tarthatunk például a klímaváltozás következményeitől, de joggal reménykedhetünk is abban, hogy a jövőben összességében nem egy rosszabb, hanem egy jobb világban fogunk élni.

Olvass még többet Isztin Pétertől az Azonnalin!

NYITÓKÉP: Azonnali