Hat politikai percember az elmúlt évekből, akik örökre velünk maradtak

A napi politikában időről időre feltűnnek olyan gyors lejáratú sztárok, mint a bajai ellenzéki lángosos, vagy az óvónő, aki nem tud kávéfőzőt venni, esetleg a fickó, aki bejelenti, hogy nem fizet adót, és akikre aztán pár hét múlva már nem emlékszünk. De vannak olyan hirtelen feltűnt szereplők is, akik aztán mégis hosszú időre velünk maradnak.

Minden évnek vannak percemberei: ők azok, akikről az adott évben akár hónapokon keresztül is rengeteget lehet hallani egy-egy mozgalom, érdekesre sikerült tüntetés vagy csak mémmé vált bénázás miatt, hogy aztán ahogy az lenni szokott, szinte egyik napról a másikra elfelejtse őket mindenki. Percemberekről nem akkora dolog listát írni, viszont van egy egészen különleges kategória: azok a percemberek, akikről már a feltűnésükkor is teljesen nyilvánvaló, hogy percemberek, aztán a körülmények furcsa állása miatt valahogy mégis velünk maradtak, egészen maratoni méretre nyújtva saját percemberségüket. Mutatjuk az idei év nagy velünk maradóit!

6. Nagy Blanka

Gyorsan válaszolj: mi kell ahhoz, hogy manapság egy országos hetilap címlapjára kerülj? Valami teljesítmény azért nem árt, nem? Dehogyis! Nagy Blanka, egy vidéki gimnazista bizonyította, hogy bőven elég, ha elég hangosan mondod azt egy fideszes politikusra, hogy bajszos fasz, és garantált a Magyar Narancs-címlap.

Nyilván a sikerhez az is kell, hogy a dohogó nyugdíjasokat egyre jobban imitáló közpénzmédia felkapja a szavaidat, és legalább egy hétig te legyél Minden Liberális Gonosz megtestesítője. Nagy Blankát még annak ellenére is az elfeledés réme fenyegette, hogy egy ideig iskolai osztályzatai és öltözködése közel annyira fontos hírnek számítottak az Origón, mint Orbán Viktor Facebook-posztjai,

és ezt az ívet folytatva már bizonyára a Liberálisok vagy a Párbeszéd elnökeként tevékenykedne, ha nem csap le rá a Momentum, amelynek színeiben végül aztán nem lett önkormányzati képviselő Kiskunfélegyházán. De ennél is nagyobb siker, főleg nekünk, hogy az Azonnali szerzői között is üdvözölhettük idén Nagy Blankát!

5. Bede Zsolt

Ultra-újságíró? Aktivista? Showman? Nagyon nehéz eldönteni, hogy fideszes Kurucinfóvá változott Vadhajtások mögött álló Bede Zsolt neve alá pontosan mit lehetne írni egy videóban, de az biztos hogy mostanra műfajt teremtett élő videóival, amikben sokszor saját nyelvi korlátai sem akadályozzák a szórakoztatásban. 

Ha az ember eltekint attól, hogy ezt a figurát amúgy a magyar kormány elfogadhatóbbnak tartja, mint az ország nem rájuk szavazó felét, akkor amúgy tényleg rettentő jó műsort ad: Cseh Katalintól kezdve az Auróra előtt cigizgető hippiken át egészen a Városházán dolgozókig mindenkit megtrollkodott már, ami a saját nyelvezetében valami olyasmit jelenthet, hogy hülyét csinál magából. 

Ettől persze még lehetett volna percember, de talán azzal érte el a halhatatlanságot, hogy megírta az önkormányzati választásokról írt hosszú elemzésében, hogy a fiatalokat leginkább flashmobokkal lehet már manapság megfogni.

4. Ras G és NoÁr

Magyarországon megszületett egy egészen új zenei stílus: a tüntető hiphop. Ezek alapvetően nem különböznek a hagyományos hiphoptól, de egész más közegnek szólnak. Az eredeti hiphopot bulikba szánták, ezeket pedig a magyar ellenzéki tüntetésekre, amik miatt egyrészt egész szép számokat is tudnak hozni az ebben a stílusban írt dalok, másrészt az ellenzéki tüntetések kitermelték velük a saját celebjeiket, ha már a színházak cseszegetése előtt Alföldi Róberten kívül szinte egy ismert ember sem volt hajlandó nekimenni a kormánynak.

Emiatt válhatott valahogy ismert emberré Ras G, a vegán aktivista, aki nem sokkal korábban még a Ligetvédőkkel láncolta magát oda fákhoz, illetve NoÁr, aki előbb a rossz magyar oktatásról írt dalt, majd akkorát bojkottált az elorbánosított VOLT Fesztivál ellen, hogy csak utána derült ki, a szervezők nem is tudták, hogy meg volt hívva egyáltalán kerekasztal-beszélgetésre.

A tüntető hiphop képviselői jól járnak, mert egy esemény sem létezik a tüntetéseken kívül, ahol akár száznál többen néznék őket, a nézők pedig jól, mert talán még ez is érdekesebb, mint a sokadik aktivista beszéde.

3. Lukácsi Katalin

Az elmúlt tíz évben akadtak olyan fideszesek, vagy Fidesz-közeli emberek, akiknek elegük lett az Orbán-kormány országlásából. Közöttük vannak olyanok, akiket elfelejtettünk, vannak köztük ismert értelmiségiek, akiket azóta is nagyon szeret szerepeltetni a független média, meg akadnak olyanok is, akik sikeres politikai karriert csináltak maguknak a semmiből, ilyen például Hadházy Ákos.

A legnagyobb enigma azonban Lukácsi Katalin egykori KDNP-tag, aki 2017-ben Ferenc pápa folyamatos migránssimogató lilbsizése a Fidesz részéről, illetve a Népszabadság bezárása, meg a CEU vegzálása miatt lépett ki a pártból, és e bátor tette nyomán körbehordozták a független médiában.

mivel Magyarországon manapság attól mágikus úton fontos lesz a véleményed, ha kilépsz a Fideszből vagy a KDNP-ből – még akkor is, ha a legtöbb dologról nincs kifejezetten érdekes mondanivalód.

Lukácsi végül a magát szintén konzervatív, keresztény ellenzékiként definiáló Márki-Zay Péter mozgalmában lett prominens, sajnos azonban mégsem lehetett szolnoki polgármesterjelölt. Legszórakoztatóbb tette talán az volt, mikor a neonáci Orosz Mihály Zoltán felé is keresztényi megértéssel fordult.

2. Szakács Árpád

Csak nem sikerül kiűzni a liberális kommunista Soros-ügynök bomlasztókat se a színházakból, se az irodalomból, se a zenéből, se a televízióból, hogy a helyükön végre olyan nemzeti nagyságokat nézzen, olvasson és hallgasson mindenki, mint… Hirtelen eszünkbe se jut, kit is kéne a Fidesz szerint olvasni vagy nézni, esetleg hallgatni. Kovács Ákost? Mondjuk.

A „pszichoszexuális frusztrációk és a kisebbrendűségi komplexusok megfáradt Pavarottijai” közül is magasan kiemelkedik az ezeket a tendenciákat legjobban megjelenítő alak, a NER abszolút kultúrkatonája, Szakács Árpád, aki még annyira sem érdekes, mint a Petőfi Irodalmi Múzeumot vezető Demeter Szilárd.

A Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatával tavaly feltűnt fideszes káder egyértelműen percembernek tűnt, ehhez képest úgy tűnik, ő szeretne lenni az Orbán-rendszer Aczél Györgye.

A hatalmas erőfeszítés a nemzethy kulthúra megteremtésére idén csúcsosodott ki akkor, amikor kiderült, hogy a nemzethy kulthúra lényege valójában az, hogy fel kell állni az Ismerős Arcok Nélküled című dalára egy focistadionban. Ha innen nézzük, valójában minden dolog a helyére került. Jövőre Trianon-emlékév, szóval kifejezetten szórakoztató időszak várható a szomorú évfordulón.

1. Karácsony Gergely

Az LMP egyik arcaként szétszakította a pártot, hogy a városiasabb (értsd: kevesebb támogatóval rendelkező) felét belevigye a Gyurcsánnyal és Bajnaival való összefogásba, hogy aztán ebben a formában el is bukják a választást. Ezután Zugló polgármestere lett, ami azért nem a világ közepe, de ahol így is sikerült összehoznia pár botrányt, miközben egy nulla százalékos párt vezetőjeként az ódon MSZP-nek kölcsönzött miniszterelnök-jelöltként fiatalos bájt – és elbukott így is.

Mindezek után pedig még mindig maradt valahonnan annyi népszerűsége, hogy ne csak az ellenzéki előválasztást nyerje meg Budapesten, de a választáson is legyőzze a Fidesz jelöltjét, Tarlós Istvánt. Innentől kezdve már csak felfelé van, hiszen el nem tudjuk képzelni jelenleg, ki más is lehetne majd 2022-ben az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, mint Karácsony. Talán Nagy Blanka még addig fel tudja magát építeni!

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali