A rendőrökkel szemben eljártak 2006 után, a tüntetőkkel szemben meg nem – Garamvölgyi László az Azonnalinak

2019.12.26. 07:26

Az ORFK egykori szóvivője bűnmegelőzési krimit írt, ezért nosztalgiáztunk vele egy kicsit. Hogyan látja a 2006-os eseményeket mai szemmel? A tüntetőket vagy a rendőröket verték szét jobban? Nem kellett volna bocsánatot kérnie a rendőrségnek? Milyen főnök volt Draskovics Tibor, és milyen Pintér Sándor? Meg lehet-e előzni a családon belüli erőszakot? Ezekre és még több dologra is válaszolt nekünk!

A rendőrökkel szemben eljártak 2006 után, a tüntetőkkel szemben meg nem – Garamvölgyi László az Azonnalinak

Az új könyvének ajánlója hangsúlyozza, hogy ez nem egy átlagos, hanem egy bűnmegelőzési krimi. De olyat már láttunk azért, hogy bérgyilkost kell megállítani a tette előtt. Mitől lesz egy krimi bűnmegelőzési krimi?

Itt két gyilkosságot előznek meg! A krimi klasszikus műfaj, általában megölnek valakit, és ki kell nyomozni. De arról nem tudok, hogy bűnmegelőzési krimi készült volna eddig. Ez azért van, mert már hat éve dolgozok a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsnál, ez nagyon sok tudományágat integrál, ez inspirált. Izgalmas terület.

Külön említi, hogy a magyar rendőrség és a TEK legmodernebb technikáiba is bepillantást enged a krimi. Cél volt, hogy javítsa a renomét?

Már nem vagyok az ORFK szóvivője. De azt én nyíltan vállalom, hogy nem vagyunk lemaradva a Helyszínelők és társai típusú sorozatokhoz képest. Ezek a sorozatok félrevezetik a befogadót. Nincs csettintésre DNS-vizsgálat például, a mintavételtől függően ez akár hónapokig tarthat. Hájjal akkor kenegetnének, ha a bűnmegelőzés kerülne előtérbe a rendőrség fényesre polírozása helyett, mert most ez a munkám.

Ennyire nehéz lenne fényesre polírozni?

Amikor szóvivő voltam, képben voltam a rendőrség társadalmi elfogadottságával, és nem kell álszerénynek lenni: most jól dolgozunk. 2010-ig vannak adatok, akkor 430 ezer bűncselekményt követtek el, most már biztos, hogy 140 ezer alatt marad ez a szám. 

Akkor jól dolgoztak?

Mondhatnám, hogy ilyenkor jó a bűnmegelőzés, de nem erről van szó.

A rendőrségnek mint hatóságnak sincs semmi befolyása a bűnözés alakulására. Ez tudományos tény.

Nem azt mondom, hogy a rendőrség nagyon jól dolgozott, hanem van egy társadalmi változás, ami a kriminalitásra valamilyen hatással van, és a bűnmegelőzési kultúra változását is magába foglalja. Nem a büntetés súlyossága, szigora a mérvadó egy bűncselekménynél, hanem az elkerülhetetlensége. Ha csak húsz százalék, hogy megúszom, akkor annak van visszatartó ereje. A bűnözés társadalmi jelenség.

Ha a bűnözés csökken is a számok alapján, bizonyos fajta bűncselekmények viszont nőnek, legalábbis ez a percepciónk, ha újságot olvasunk. A családon belüli gyilkosságokra gondolunk, amikről az év folyamán rendszeresen érkeztek hírek, legutóbb itt volt a győri eset. Ezeknek a száma tényleg növekedett, vagy csak többet hallunk róluk?

Az indulati bűncselekményeket nagyon macerás megelőzni, bár sokszor a család közömbösségét is felrónám. Nem tudhatjuk, mi lakozik az emberben: az erőszak genetikailag kódolt. Mindenkit nem tud megvizsgálni pszichológus. 

Mindenkit nem is kell, de ezt a győri apát konkrétan már börtönre ítélték korábban azért, mert a feleségét megpróbálta megölni, és ennek ellenére odaengedték hozzá a gyerekeket. Ez tipikusan az az eset, amire azt mondja az ember, hogy megelőzhető lett volna.

Én minden ilyen cselekménynél azt kutatom, hogy hogyan lehetett volna megelőzni, miközben én már nem vagyok hatóság. De ehhez az ügyhöz még azért kevés információm van, úgy tudom, valami vizsgálat is zajlik. Az más kérdés, hogy sokat olvasunk ezekről az újságban.

Nekem erről több éve tartó vitám van kriminológusokkal. Ők azt mondják, ötven éve is ugyanennyi volt az iskolai vagy a családon belüli erőszak, mint most.

Az abszolút számok azt mutatják, hogy egész Európában rohamosan csökken a bűnözés. De akkor felmerül a kérdés, hogy miért érzi magát rosszabbul az ember most, vagy miért fél jobban?

Azért lenne, mert sokat olvasunk az újságban róla? A túl nagy információigény a tömeges karambolokról és gyilkosságokról rosszat tett az emberek közérzetének?

Nem. Ewa Bieńkowska, egy lengyel kriminológus az 1990-es évek végén készített egy felmérést erről, amikor összehasonlította a szentpétervári és a berlini rendőrség kommunikációját. Azt vette észre, hogy a szentpétervári rendőrség korlátozás nélkül adott ki minden információt, miközben Berlinben megszűrték. Ehhez képest Szentpéterváron nem féltek annyira az emberek, mint Berlinben, pedig elvileg a német fővárosban kevesebb bűncselekményről kaptak információt.

Jelenleg semmi olyan adat nincs, ami arra mutatna, hogy a sok bűnügyi hír ront a biztonságérzeten. Az elbírálás viszont más kérdés: lehet, hogy én megnézek egy bűnügyi hírt, de nem félek, viszont felteszem a kérdést, hogy mégis mi folyik ebben az országban? Az is tény, hogy a kereskedelmi tévék híradója nem tükrözi a kriminális valóságot.

Ezek szerint azért torzíthatna kevésbé a sajtó?

Én a bulvár mellett is vagyok, soha nem kritizáltam, ahogy a híradók hírszerkesztési elveit sem. Ezek befogadói igényeket elégítenek ki, a közéleti és politikai híreket nem nézik. A tényfeltáró újságírást pártolom persze.

Beszéljünk egy másik, mostanában különösen gyakran emlegetett bűncselekménytípusról. A korrupciót meg lehet előzni?

Én a generális prevencióról beszélek, amit én úgy szoktam mondani, hogy

a bűnmegelőzés a korrupciótól a terrorizmusig terjed. Ez a két véglet, mindkettőt nagyon nehéz megelőzni.

Tehát azt mondja, hogy vannak olyan bűncselekmények, amiknek a megelőzéséről le lehet mondani?

Ha ezt kimondanám, az címlap lenne, de nem is mondom. A szituatív, vagyis spontán és az indulati bűncselekményeken kívül mindent meg lehet előzni. A korrupciót is. Ha elmennek egy ügyintézőhöz, és benne van a kérelemben a baksis, akkor megnézem, miért vette, el, mennyi a fizetése. De hiába emelem meg a fizetését, mert akkor is elfogadja, ha már egyébként nem lenne szüksége arra, hogy lenyúljon. Én a rendőri korrupcióval és általában a bűnözéssel kapcsolatban is mindig azt képviseltem, hogy

lehet bűnözni, csak akkor le kell szerelni, és át kell állni a másik oldalra. A kettő együtt nem megy.

Akkor a honatyáknak is át kellene állni a másik oldalra, akik ilyesmiben érintettek?

Én a rendőrökről beszéltem.

Persze, de hát a honatyák hozták például az olyan törvényeket is, amelyek szerint tilos a korrupció.

Én azt nem tudom megítélni. Hál’ Istennek a szolgálati törvény azt írja elő, hogy nem lehetek párttag, nem politizálhatok, és így tovább. Nincsenek is ilyen ambícióim. Nem azt mondom, hogy annak idején esetleg nem tudtam volna többet tenni a rendőrségért mint szóvivő, de szerintem így is sokat tettem. Én elvtelenül soha nem védtem a mundér becsületét. 1993-ban én voltam az első, aki bocsánatot kért a rendőrség nevében egy elhibázott akció miatt. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy ha hiba van, azt be kell vallani.

A 2006-os tüntetéseken történt rendőri fellépést jól kommunikálták?

Én már akkor is azt mondtam, hogy 2006 a rendőrség Mohácsa volt. Voltak túlkapások, nem lehet kilőni emberek szemét.

Ha már a bocsánatkérést említette az előbb, 2006 miatt nem kellett volna bocsánatot kérnie a rendőrségnek?

Nagyon szívesen bocsánatot kértem volna, ha nem lettek volna következmények, de leváltottak mindenkit a minisztertől kezdve az országos és a budapesti főkapitányig.

Leváltották őket, de megúszták pénzbüntetéssel, sőt, felmentésekkel. 

A bírósági ítéleteket már ne rajtam kérjék számon.

2010-es kormányváltáskor az volt az ígéret, hogy felelősök lesznek, ehhez képest a kormányváltás után sem hullottak fejek. Mindez igazolná az ön akkori állítását, hogy a tüntetők ripityára verték a rendőröket?

Tankkal nem lehet menni a rendőrökre, márpedig a Madách-téren valaki beindított egyet, és nekiment a rendőrsorfalnak. Csoda, hogy ott nem halt meg húsz rendőr. Ezt azért tegyük hozzá!

Az a baj, hogy az emberek memóriája szelektív, és prekoncepciókat gyártunk. Ha le kell járatni a rendőrséget, akkor ehhez kell adatokat gyűjteni. Ezek elhomályosítják a tisztánlátást, és a tények tulajdonképpen már nem számítanak.

Senki nem vitatja azt a tényt, hogy voltak erőszakos tüntetők, és voltak erőszakos rendőrök is; de ezek valahogy nem találkoztak, utóbbiak a békés tüntetőket találták meg.

Csak a rendőrökkel szemben eljártak, a tüntetőkkel szemben pedig nem!

Budaházy György ellen mondjuk több büntetőeljárás is indult. 

Ezeket ne rajtam kérjék számon, a bíróság független. 

Az ország fejében mindenesetre az él, hogy a magyar rendőrség 2006-ban mindenkit összevert. Jobb kommunikációval lehetett volna javítani ezen?

Én ott voltam, láttam, ahogy szerencsétlen baranyai századot szétverik a lépcsőn, mert még sisakjuk sem volt. Pajzsok sem voltak, másnap az osztrák rendőrségtől kértünk azt is. Szakmailag nem lehet azt mondani a rendőröknek a tévészékház előtt, hogy ne menjetek ki, mert nem vagytok felszerelve.

Nyíllal nem lehet megállítani tankokat, de a harcmezőről sem lehet elmenni, hiszen erre esküdtünk. Viszont ezek után álságos azt mondani, hogy rosszul lőttem a nyíllal.

Az a baj, hogy ennek a történetnek a magyarázásába már az önös érdekeket kiszolgáló politikai vélemények is keverednek. Nekem a feladatom nem annak megítélése volt, hogy valami jó, vagy nem jó, hanem az együttműködés a sajtóval. Azt nem mondom persze, hogy jól kommunikáltam az egészet.

Mit kommunikált volna másképp a mai eszével?

Sok mindent. Mindig tanulok: általában mindig visszanéztem magamat, hogy tanuljak a hibáimból. De ez egy elhúzódó kríziskommunikáció volt, ami 2006 őszén kezdődött, és 2007 márciusában, a Zsanett-ügynél tetőzött be, amikor arról volt szó, hogy a hírek szerint öt rendőr szolgálatban erőszakolt meg és rabolt ki egy nőt. A Zsanett-ügy a padlóra tett minket, aztán jött a 2008-as Gallup-jelentés, és addigra már voltak intézkedések. Személyi cserék történtek, megváltozott az intézményrendszer, és elindultak a dolgok jó irányba, és a rendőség megítélése visszaállt.

Mikor izzadt a legjobban szóvivőként? A móri mészárlásnál, a 2006-os tüntetéseknél vagy a Zsanett-ügynél?

Nem vagyok izgulós típus. Ritkán álmodom, de az kétségtelen, hogy Mórral álmodtam.

Azt hogy csinálta, hogy bár sokan az ön arcát is a 2006-os események kimagyarázáshoz társítják, mégsem tűnt el a süllyesztőben a Fidesz-kormány alatt sem?

Miért kellett volna eltűnnöm?

Azonosította a közvélemény azzal, hogy „ez volt az, aki a tévében megmagyarázta, hogy a rendőrök tüntetőket vertek”.

De hát én minden kormány alatt szolgáltam 1990 óta. Én ott nem kimagyaráztam a dolgokat, hanem megmagyaráztam. Amikor tőlem a riporter megkérdezte, hogy mi történt, akkor megvilágítottam a törvényi hátteret, hiszen a néző hajnali kettőkor csak azt látta, hogy ott van egy béna rendőrség. Ennek a hátterét akartam megvilágítani, és kihangsúlyoztam, hogy a szembenálló tömeg jogszerűtlenül van ott.

Ön szerint átment a tévénézőknek, hogy ön nem a mundér becsületét védi, hanem egy szakember, aki értelmezi a történéseket?

22 évig voltam szóvivő, egyszer sem hazudtam, és még csak nem is sugallta egy vezetőm sem, hogy hazudnom kéne. Átment, de a szóvivő ameddig szerepel, csak a hitelességért küzd.

Kicsit nosztalgiázzunk még! Azon meglepődött, hogy Draskovics Tibor visszatért a közéletbe?

Nem is tudtam!

A BKK igazgatóságának elnöke lett.

Én annyit tudok róla, hogy igazságügyi és rendészeti miniszterként a főnököm volt.

Milyen főnök volt?

A főkapitány állt vele kapcsolatban, nem én. A szóvivő és egy miniszter között nincs is közjogi kapcsolat, az más, ha sajtótájékoztatókon találkoznak.

Akkor azt se tudja, hogy Pintér Sándor milyen főnök?

Nekem ő majdnem öt évig volt országos főkapitányként a főnököm.

Amit tanultam kommunikációban és szakmában, azt tőle tanultam. Kiváló főnök, és nem azért mondom, mert most miniszter. Kevés ilyen szakember van.

A 2019-es rendőrséget könnyebb kommunikálni, mint akár a 2005-öset?

Erre nem lehet válaszolni, egész más.

De mitől annyira más a rendőrség most, mint akkor?

Abban, hogy nem vagyok ott! Nem ismerem az új kihívásokat. Alattam szinte végig kríziskommunikáció volt: 2002-ben Mór, 2003-ban épp Mór évfordulójára készültem, amikor jött a telefon, hogy egy vonat elsodort egy német turistabuszt Siófokon, ott mindenki meghalt. 2003-ban szintén ott a K&H-ügy. És így jutottunk el 2013-ig, az utolsó ott töltött évemig.

Az utolsó nagy kríziskommunikáció a március 15-i hóhelyzet volt. Akkor jöttem rá, mennyire megváltozott a social media: mi abban a 24 órában négypercenként adtunk ki hírt, de ott ült a 4200 autó egyikében mondjuk egy anya, aki írta ki, hogy a Garamvölgyi hazudik, mert nem lát itt senkit, aki mentetné. Az sem érdekelt senkit, hogy három nappal korábban mondtuk, hogy senki ne induljon útnak. De ezt is el kell viselni.

Azért a Belügyminisztérium SMS-eit már valószínűleg soha nem sikerül kitörölni közös emlékezetből. Visszanézve is jó ötlet volt?

Erre nem mondok semmit!

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek