+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. december 19. csütörtök, 07:14
A Szabad Városok paktumából válhat virágzó, másoknak is vonzó regionális együttműködés, meg lehet belőle egy puszta politikai állásfoglalás, amiről sosem hallunk majd többet. Melyik utat választjuk? És hogyan mélyíthető el a városok közötti együttműködés? Adunk pár tippet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ahogyan arról az Azonnali is részletesen beszámolt, kedden a CEU budapesti campusán írták alá Karácsony Gergely budapesti, Zdeněk Hřib prágai, Rafał Trzaskowski varsói és Matúš Vallo pozsonyi (egyébként mind ellenzéki) főpolgármesterek az úgynevezett Szabad Városok Paktumát. Ennek szükségességéről Karácsony már közvetlenül a megválasztása utáni hetekben értekezni kezdett, ugyanakkor sok konkrétum sem akkor, sem az aláírás napján nem derült ki az együttműködés részleteiről.

 

Az embernek olyan érzése lehetett, hogy a teremben ülő négy férfi maga sem tudja, miért van itt, és okosabbak akkor sem lettek, ha a paktum két A/4-es oldalon is megférő szövegezését elolvassák: inkább egy politikai szándéknyilatkozatot láthattak, mintsem egy konkrétumokon alapuló, városfejlesztési szakértőkkel közösen kidolgozott és világos elképzelésekkel teletűzdelt dokumentumot. Ami egyelőre még nem is baj, hiszen eddig a négy város között hasonlóan szoros együttműködés még nem alakult ki, így az együttműködésnek járatlan ösvényt kell kitaposnia maga előtt.

 

Súlyos hiba lenne ugyanakkor, ha a Szabad Városok Paktuma megragadna a politikai állásfoglalás szintjén,

 

hiszen a városlakók valódi érdekeit szolgálná egy, a fővárosok közötti valódi, szoros, és folyamatosan mélyülő együttműködés: ez nemcsak politikai erőteret építene ki, ezáltal erősítené az adott városok szerepét országaikban, de gazdasági haszonnal is járna, amely vonzóvá tehetné az együttműködést más, csatlakozni vágyó városok előtt is. De hogyan lehetne ezt kivitelezni? A választ természetesen a gyakorlat fogja megadni, mindenesetre egy pár pontban megpróbálunk érvelni amellett, hogy

 

hogyan is kéne elkezdeni az integráció kiépítését a négy nagyvárosnak.

 

1. Nem bűn alternatív V4-et építeni

 

Egyértelmű, hogy a visegrádi együttműködés a mindenkori magyar külpolitika legerősebb régióépítési eszköze, amelyet a magyar kormány okosan használ ki: 2015-ben, mikor a migránsválság kapcsán hosszú évek után először kezdett újra összemelegedni a négy tagállam, még mindenki azt jósolta, hogy a csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok egymáshoz dörgölőzése időleges lesz, és a visegrádi együttműködés nem áll elég erős lábakon, hogy az időleges, ügyek mentén történő együttműködésből valami kisarjadjon. Ez főleg akkor látszott, mikor Macron két éve (főként a közép-európaiak megosztására) felvetette újra a többsebességes Európa ötletét, Szlovákia és Csehország pedig rögtön kapálózott, hogy márpedig ők az integrációs magországokhoz szeretnének csatlakozni.

 

A tervből nem lett semmi, de az azóta eltelt évek azonban megmutatták, hogy a négy tagállam kormányai jól együtt tudnak működni, ennek pedig főleg az EU-ban van jelentősége. A migráción felül többek között az EU következő hétéves költségvetésének témájában (melynek keretében úgy néz ki, jó sok uniós pénzt bukunk majd), valamint a klímaváltozás kérdésében elfoglalt óvatosabb álláspontban is meg tudott egyezni a négy tagállam.

 

Persze ehhez kellett az is, hogy a V4-országok élére vérbeli, pragmatista politikai manipulátorok kerüljenek, akik nem igazán vallanak túl sok mindent a világról azon túl, hogy övék a hatalom és a dicsőség. Hiába ül a négy V4-ország négy legnagyobb kormánypártja négy külön pártcsaládban – a cseh ANO a liberálisoknál, a lengyel PiS a konzervatívoknál, a szlovák Smer a szociknál, a Fidesz, nos, hát ők még az EPP-ben –, a kormányok mindettől függetlenül örömmel ütik az EU-t vagy blokkolnak közös javaslatokat, ha épp ez áll érdekükben.

 

A négy V4-főváros együttműködését sem az ideológia, hanem az egy csónakban evezés alapozhatja meg a leginkább:

 

Varsónak a jobbközép polgári párttól, Prágának a balpopulista Kalózpárttól, Pozsonynak meg a liberális progresszívektől érkezik a polgármestere, Budapestnek meg ott van Karácsony Gergely, akiről már kiderült, ha érdeke úgy diktálja, tud ő színt változtatni, nem is kevéssszer.

 

Szóval ideológiailag a négy polgármester legalább annyira négy külön világ, mint a felettük álló négy miniszterelnökök, de ami összeköti őket, az pont az ellenzéki szerep. Orbán, Kaczyński, Fico/Pellegrini és Babiš hegemón világában a négy főváros szigetet képez, ez a hatalom felé való kiszolgáltatottság pedig együttműködésre sarkallja őket. Politikai üzeneteik ezért már reflexszerűen is hasonlóak, és ebből adódóan a négy V4-kormányfő ideológiai ellenpontját képezik: bezárkózás helyett nyitottság, kirekesztés helyett tolerancia, hegemónia helyett sokszínűség, keletre fordulás helyett európaiság, szóltak az ideológiai szólamok a paktum aláírásakor.

 

Ha viszont

 

akár az egyikük pártja vagy politikai tömbje kormányra kerülne, azzal megszűnne a kiszolgáltatottság, az együttműködést életre hívó közös fenyegetés és ellenségkép, így az együttműködésre való hajlam is.

 

Bármennyire is hangsúlyozták sajtótájékoztatójukon a polgármesterek, hogy együttműködésük nem valaki ellen irányul, hanem a városok polgárai mellett áll ki, már az együttműködés nevében is ott van az implicit ellenségkép. Szabad Városok Paktuma: nem nehéz innen arra asszociálni, hogy ha ezek a városok szabadok, akkor az ezeken kívül található tér ha nem is rab, de biztosan nem szabad, így az együttműködés is csak addig életképes, amíg a kormányok a városok szabadságát veszélyeztetik.

 

Persze jelenleg az együttműködés szempontjából ez előny, nem is kicsi. Az Európai Uniót bár részben valóban a francia-német kiegyezés vágya hívta életre, ezen felül fontos tényező volt a szovjet fenyegetettségtől való félelem. Az analógia nem tökéletes, hiszen a V4 kormányait szereptévesztés volna a szovjet uralomhoz hasonlítani, mégis ahogy annak idején az európai integráció alapító atyjait, úgy a négy főpolgármestert is egy fenyegetett helyzet sarkallta az együttműködésre.

 

Ha a Szabad Városok Paktuma ebben a helyzetben tényleg hatékonyan tud működni egy pár évig, akkor megvalósul az EU-nál is látott spillover-folyamat, vagyis a kezdeti (az EU esetében gazdasági, a négy főváros esetében politikai) szándék átömlik más területekre, ez pedig elmélyíti az integrációt. Ehhez viszont gazdasági irányt kell adni az integrációnak.

 

2. Gazdasági integráció nélkül a politikai együttműködés sem életképes

 

Az EU esetében egy, a szén és acél kitermelésén alapuló együttműködés alapozta meg a későbbi politikai uniót.

 

A Szabad Városok esetében a politikai szándék már megvan, értelmet viszont a gazdasági hasznok tudnának adni az együttműködésnek.

 

És szerencsére a négy főváros itt is hasonló cipőben jár, ugyanis nemcsak politikailag, de gazdaságilag is szigetet képeznek saját országaikban: az Eurostat 2017-es adatai alapján a fővárosoknak otthont adó régiókban a V4-országain belül az egy főre jutó GDP értéke majdnem kétszer akkora, mint a mögöttük következő, második legfejlettebb régiók esetében. Prágában 37 900, a pozsonyi járásban 36 700, Varsóban 26 600, Budapesten pedig 26 100 euró az egy főre jutó GDP, míg a mögöttük levő második leggazdagabb régiók 13-16 000 euró környékén mozognak.

 

Ilyen gazdasági teljesítmény mellett már bátran lehet a magas hozzáadott értéket termelő gazdasági ágazatokban, az innovációban is együttműködni, főleg, hogy a kutatás-fejlesztési pénzek is a fővárosi régiókba áramlanak a leginkább. Megfontolandó lenne egy, a négy főváros közötti innovációs alap felállítása, melyből esetlegesen a négy főváros közötti projektek finanszírozását biztosítani lehetne.

 

Gazdasági szempontból az együttműködés másik ösztönzőjét a közös brüsszeli lobbierő adhatná.

 

Ez az egyetlen pont, amire a kedden aláírt megállapodás már világos tervekkel rendelkezik: a négy uniós főváros közös érdeke ugyanis, hogy a régióba minél több EU-s pénz érkezzen közvetlenül. Ez azt jelentené, hogy a tagállami kormányok megkerülésével, közvetlenül az Európai Bizottságtól kaphatna pénzt egy városvezetés, nem állhatna fenn tehát annak a veszélye, hogy a pénzcsapok elzárásával a kormányok „büntetnék” az ellenzékieskedő városokat.

 

Ezzel egy probléma van: a közvetlenül rendelkezésre álló uniós források aránya a büdzsében jelenleg elenyésző, és jelenleg nem úgy tűnik, hogy ebben jelentős változás állna be: mikor a témát szeptemberben az Azonnali körüljárta, az Európai Bizottság illetékes szóvivőjétől azt a választ kaptuk, hogy a következő, 2021-2027-es költségvetési időszakban Bizottság javaslatai „nem irányoznak elő nagyobb váltást az önkormányzatok számára elérhető források tekintetében”. Persze a büdzséről szóló tárgyalások nem értek véget, de nem valószínű, hogy a pénz körüli tárgyalások folyamán a tagállamok nagyon rajonganának azért, hogy az általuk befizetett, majd újraosztott pénzek még nagyobb aránya fölött a Bizottság rendelkezzen.

 

Szóval minden bizonnyal a városok csak részben támaszkodhatnak majd az Európai Unióra, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének olyan uniós források, amelyek segítséget jelenthetnének, sőt. Közvetlenül finanszírozott projektek között már jelenleg is ott van az innovációs Horizon 2020 program, mely 2021-től Horizon Europe néven fut majd tovább, ahogyan a mostani LIFE+ környezetvédelmi program is fut majd, valamint érdemes lesz azt is figyelemmel követni, hogy alakul az Európai Bizottság által előterjesztett, 2020 utáni European Urban Initiative-kezdeményezés, amely kifejezetten favorizálja a városok közötti együttműködést.

 

3. Közép-Európa nem ér véget a V4-gyel

 

Közép-Európa még Európán belül is egy olyan egyedülálló társadalmi-kulturális tér, ahol a közös történelem, a szocializáció, a vasfüggöny leomlása utáni relatíve közös gazdasági kiindulópont, az EU-csatlakozás vágya meghatározza a régió fejlődését. A V4 négy fővárosának közös törekvései ebből a szempontból példaértékűek, de ahogy fentebb is említettem, az együttműködésnek gyorsan meg kell haladnia azt, hogy kötőerejét csupán a városhatárokon kívüli, és nagyban a kormányfők által uralt világtól való félelem adja.

 

Ennek egyik útja a gazdasági és innovációs együttműködés, a másik, szintén

 

magától értetődő irányvonal pedig az, hogy ne féljünk bevonni más városokat az együttműködésbe.

 

Szerencsére erre megvan a gyakorlati lehetőség, hiszen a paktum tartalmazza azt is, hogy annak más, együttműködni vágyó városok is a tagjaivá válhatnak.

 

A V4-en belül is vannak még városok, amelyek méretük, gazdasági-kulturális vonzerejük miatt alkalmassá válhatnának a városok közti együttműködésbe való csatlakozásra: Szlovákiában Kassa, Csehországban Brünn, a többközpontú Lengyelországban pedig többek között Krakkó, Wrocław és Lublin is simán lehetne „szabad város”, nem is beszélve arról, hogy a V4 határain kívül is vannak még kitűnően innováló, példaértékű fejlődési pályán álló nagyvárosok.

 

Miért is ne erősíthetnénk meg a kapcsolatainkat a magyarok által oly’ gyakran elfeledett Ljubljanával és Zágrábbal, vagy épp Kolozsvárral és Temesvárral,

 

sőt, Közép-Európát bővebben értelmezve esetleg még Bukaresttel is (ami még november végén sem annyira rossz hely)?

 

Van tehát potenciál a Szabad Városok Paktumában, viszont a felelősség is nagy: ott rejlik benne egy virágzó, másoknak is vonzó regionális együttműködés kialakulásának lehetősége, ahogyan az is lehetséges, hogy az a négy főpolgármesternek csak öt perc hírnevet adott, és soha nem hallunk többet az együttműködésről. Innentől a városvezetőkön is múlik, hogy melyik irányba megyünk tovább.

 

Olvass még több cikket Illés Gergőtől az Azonnalin! Vitatkoznál? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

BORÍTÓKÉP: Karácsony Gergely (Facebook)

 

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A járvány miatt nem közlekedő reptéri járatra árult 900 forintos jegyek a BKK-t 14 millió forinttal gazdagították. Mi történt?

Korábban napokkal előre beharangozták, hogy Európa utolsó diktátora leteszi hivatali esküjét. Ez most elmaradt.

Két mondatban összefoglalva ez az Európai Bizottság új terve.

Az elmúlt hét nap átlaga bőven meghaladja azt az értéket, amely felett a WHO szerint a járvány nincs kordában tartva.

És ráadásul még gmailes is vagy? Van megoldás, olvasd el itt Bakó Bea szerdai hírlevelét!

Ha az ellenzék komolyan gondolja a győzelmi esélyeit, el kell döntenie, hogy hogyan indul, ezért vitasorozatot indítunk ellenzéki politikusokkal
és értelmiségiekkel.

A Csehszlovákiából a második világháború után a kollektív bűnösség elve alapján üldözött német és magyar kisebbség sorsa a szlovákok és a csehek körében nagyrészt máig kibeszéletlen.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29., Művész Kávéház és Cukrászda.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás