A nagyvárosi progresszió nem megoldás, hanem maga a probléma

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Most a brit választás után megint megírták a magukat progresszívnek tartó megmondók, hogy a suttyó vidékiek teszik tönkre a világot, bezzeg London és a nagyvárosok felvilágosodott népe tudja a tutit. Ahogy az önkormányzati választásokon is leginkább a magyar nagyvárosok választották az igazi, Európához húzó demokráciát.

 

Gyakorlatilag a világ minden országában ugyanez a refrén megy a választások után. Újra és újra rácsodálkoznak, hogy a populizmus győz minden mediokráciában. Az lenne isteni csoda, ha nem így történne.

 

Azért nem ártana megkapirgálni kicsit a felszín mögött az okokat: akkor mindjárt kiderülhetne, mekkora illúzió, sőt, ordas nagy kamu a nagyvárosi progresszivitás. Ennél nagyobb illúzió talán csak az a marxista mítosz volt, hogy a munkásság progresszív – mikor sokkal inkább azt látjuk, hogy a széthulló nagyipar rozsdaövezeteinek prolijai választják meg a Trumpokat és Johnsonokat, ők a legostobább populizmusok betonbiztos szavazóbázisa.

 

Miért és mióta érezheti magát a vidék Mucsa alsónak?

 

Kábé amióta létezik – azaz több ezer éve –

 

 

Ez rém egyszerűen és gyarlóan emberi módon működő közönséges önigazolási séma: a nagyvárosok nyilvánossága magát tartja egyedül mérvadónak (ahogy minden emberi közösség) – ehhez pedig gyárt egy ellenségképet is, miszerint mindenki más hülye, csak ő helikopter.

 

Addig nem is volt nagyobb baj ezzel, amíg a kisebb városoknak is volt saját nyilvánossága, akár saját újságja is, és nem kellett végképp úgy érezniük, hogy Mucsa alsóvá váltak. Bár a hatalom központosítása és a gazdagság felhalmozása a nagyvárosokban eleve jelentős elmozdulás volt ezen a téren, végső csapást az mért a vidékre, mikor a modernizációban a központosított tömegtájékoztatás vált a valóság egyedüli mércéjévé és tükrévé. Onnantól kezdve a vidékiek csak senkik és lúzerek lehettek a média nagyvárosi központosítása és a médiahorizont beszűkülése miatt:

 

 

Meg néha egy-egy nagyobb baleset, amiről szintén beszámolnak a híradók. Kábé ennyi jut a vidéknek. Lehulló morzsák a nagyvárosi médiaasztalról. A természetközeli lét csodája és a kis emberi közösségek ereje a masszamédia számára ismeretlen, sőt: ignorált világ.

 

Így gyarmatosították a vidéket

 

Eddig azonban még csak a jéghegy csúcsát néztük, kizárólag azt, hogyan és mi jelenik meg a médiában. A mélyebb gazdasági és kulturális folyamatok ugyanilyen súlyos egyenlőtlenségekről árulkodnak: a nagyvárosi központok a gazdasági döntések centralizációjával a vidéktől az erőforrásokat is a nagyvárosokba szívták – nemcsak a természeti erőforrásokat és a pénzt, hanem a legjobbnak tartott humán erőforrásokat is kisajátították évszázadok óta.

 

Egyszóval totálisan lerabolták, gyarmatosították a vidéket, magukhoz vonva onnan minden számottevő tőkét. Nemcsak gazdasági értelemben, hanem szociokulturálisan is. Ismerős a séma a magukat egyedül felvilágosultnak és progresszívnak tartó nyugati gyarmattartók önigazolási mechanizmusaként: mi vagyunk a művelt világ.

 

 

Amikor most a progresszív urbánus sajtó kábé minden populista győzelem után megállapítja, hogy mennyire bugris a leszakadó vidék, bezzeg ők helikopterek, akkor elfelejti hozzátenni, mi vezetett ide és hogy a nagyvárosok polgársága hozta létre a mai, durván egyenlőtlen helyzetet. Ezért logikusan, etikusan senki mást nem okolhatna ezért, legkevésbé azokat, akik évszázadok óta a nagyvárosi haladás és gazdagodás áldozatai, szenvedő alanyai és kizsigerelt szolgái voltak: a vidéket és a falut.

 

A nagyvárosi életforma fenntarthatatlan

 

Emberi hitványságán és gyávaságán túl van ezzel az érveléssel egy sokkal végzetesebb baj is: ökológiailag totálisan fenntarthatatlan. Sőt, pont az ellenkezőjét sulykolja, mint amire ma nyilvánvalóan szükség lenne a kollektív túlélés érdekében. 

 

Egyáltalán nem a nagyvárosi lakosság fogyasztói életmódja mutatja a jövőbe vezető utat: ez csak egy végletesen pocsék választási rendszer békaperspektívájából nézve tűnhet így, ami strukturálisan alkalmatlanná teszi a jelenlegi politikai rendszert, hogy egyáltalán érdemben reagáljon a valódi kihívásokra. A gyakorlatban mediokráciaként működő választási rendszer a legsikeresebb populizmus győzelmét garantálja, és egyben azt is, hogy a pártok tabuként kezelik a valódi kérdéseket (például a valódi, nem csupán PR-szintű környezetvédelmet), aminek vállalásával népszerűtlenné válnának.

 

 

A totál fenntarthatatlan hiperurbanizáció rákos daganatként terjed világszerte, és amilyen evidens, annyira tabu mindmáig, hogy a demográfiai robbanás motorja is a nagyvárosi életforma terjedése és az ipari társadalomra való átállás volt világszerte. 

 

Vagyis a nagyvárosi polgárság nem a megoldás, hanem a fő probléma a jövőre nézve.

 

Már a falusiak se termelnek zöldséget

 

Tragikus módon évszázados agymosással már a vidéki, sőt

 

 

vagy a legközelebbi szupermarketben.

 

Alig maradt olyan ember, aki egyáltalán minimális szinten képes lenne ellátni önmagát és családját élelemmel. Ezt hívták ugye valaha parasztnak, és a nagyvárosi ficsúrkodás tette szitokszóvá.

 

Nagy árat fogunk még fizetni ezért a szörnyű hazugságért, ha netán leáll a nagyvárosok ellátására létrejött bolygógyilkos rendszer, amiben az alapélelmet is nagy távolságokról szállítják mindenhova, fenntarthatatlan környezetterheléssel.

 

A talajerózióra vonatkozó kutatások szerint minden talajéletet nagyjából 50-60 éven belül lenullázó, a földeket terméketlenné tevő „intenzív” nagyüzemi mezőgarázdaságot a nagyvárosok élelmezése és a nagytőke által vezérelt lobbifolyamatok hozták létre és tartják fenn ma is, amikor már tudjuk, hogy sehova se vezet ez a rabógazdálkodás. Pontosabban: a talaj termőképességének felszámolásához vezet.

 

Érdekes egybeesés, hogy minden központosító logika ökológiailag káros következményekhez vezet, és mindig a helyi organikus megoldások a fenntarthatók. Illene talán levonni mindebből a legsürgősebb konzekvenciákat. Ha a nagyvárosi, nagyipari modell globális csődhöz vezet ökológiailag, akkor le kellene állítani és újra kéne tanulni élni a földön.

 

 

de legalább kijöhetünk egy olyan véleménybuborékból, mely mára evolúciós zsákutcának bizonyult.

 

Olvass még több cikket Kardos Gábortól az Azonnalin! Vitatkoznál? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

comments powered by Disqus