+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2019. december 14. szombat, 17:43
És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

A hétvégén egy olyan évfordulót ünnepelnek Belgium déli részén, ami hazánkban nehezen értelmezhető. Szombat délután Bastogne városának polgármesteri hivatala előtt hatalmas tömeg várta, hogy a balkonról amerikai veteránok diókat szórjanak közéjük. A meglehetősen furcsa szokás a második világháború végének eseményeire vezethető vissza.

 

1944. december 16. és 1945. január 25. között zajlott az ún. ardenneki hadművelet, amit az angolszász világban leginkább „Battle of the Bulge”-ként emlegetnek. A kifejezés átültetése magyar nyelvre csak mosolygásra késztető megoldásokat szülne, hiszen a „dudor” vagy „kitüremkedés” csatája elég bénán hangzik. Az elnevezés onnan ered, hogy a hadművelet során a Wehrmacht és a Waffen-SS egységeinek áttörési kísérlete egy háromszögre emlékeztető kitüremkedést rajzolt a nyugati front térképére.

 

 

Az eseményeket valószínűleg a Halál ötven órája című (egyébként történelmileg nem túl pontos, moziélmény szempontjából pedig feledhető) filmklasszikus óta ismeri jobban a világ. A legtöbb történelemkönyvben ezt a hadműveletet egy-két mondattal elintézik, mondván, hogy ez volt Hitler utolsó dobása a háború irányának megváltoztatására.

 

Az amerikai emlékezetben azonban a normandiai partraszállás mellett alighanem ez az egyik leghangsúlyosabb második világháborús esemény.

 

Az összecsapás körülményei és veszteségei itt emlékeztettek a leginkább a keleti front atmoszférájára, és bár a német hadsereg ekkor már csak árnyéka volt önmagának, látszott, hogy még tud meglepetéseket okozni a nyugati szövetségeseknek. Ők körülbelül 90 000 katonát vesztettek (halottak és sebesültek itt mind a veszteséglistán szerepelnek), míg a német oldalon ez kb. 63 000-re tehető. A számok azonban minden könyvben másképpen szerepelnek, hiszen a veszteséget minden hadtörténész másképp számítja.

 

A hadművelet lényege az volt, hogy Hitler szerette volna visszaszerezni Antwerpen kikötőjét, hogy onnan V2-rakétákkal továbbra is támadhassa Londont. Ehhez a legrövidebb út az Ardenneken át vezetett volna. A német vezérkar két nagy öregje, Gerdt von Rundstedt és Walter Model dolgozta ki (ekkor már csak fél szívvel, a sikerben nem is reménykedve) az Unternehmen Wacht am Rhein (kb.: őrjárat a Rajnán) fedőnevű hadműveletet, ami a gyakorlatba átültetve már Herbstnebel (Őszi köd) néven indult meg.

 

Valóban az utolsó komoly erőiket mozgatták meg a németek: a csapatok kíméletlen parancsnokokat kaptak nyakukba (mint a hírhedt Joachim Peiper, Sepp Dietrich, vagy Otto Skorzeny) és a meglepetés erejét kihasználva az első pár napban valóban számottevő veszteséget tudtak okozni a főleg amerikaiak által ellenőrzött térségben. A Panzerekkel, Tigrisekkel és Királytigrisekkel felszerelt német hadsereg azonban nem rendelkezett elég üzemanyaggal, ráadásul a terepviszonyok és a mostoha januári időjárás nekik ugyanúgy nem kedvezett, mint a meglepett amerikaiaknak.

 

Az előrenyomulás során a Waffen-SS több háborús bűncselekményt is elkövetett.

 

Ilyen volt a mai napig nagy vitákat kiváltó Malmedy melletti mészárlás, ahol már elfogott, fegyvertelen amerikai katonákat végeztek ki. Kevéssé ismert, hogy hasonló atrocitás zajlott le Wereth mellett, itt azonban az elfogott afro-amerikaiakat először megkínozták, s csak ezután lőtték agyon őket.

 

A csata amerikai legendáriuma igen bőséges. Ilyen történet például Eric Fisher Wood érdekes, ám meglehetősen vitatott, magányos gerillaharca; a 101-es légideszant hadosztály tagjainak személyes történetei, akik Normadiától a Sasfészekig harcolták végig Európát, vagy a sebesült társainak a sisakjában sört hordó Vince Speranza alakja (Bastonge-ban a mai napig lehet sört inni a kizárólag erre a célra készített sisak formájú poharakból). 

 

A legnagyobb kultusza mégis Anthony McAuliffe-nek van, aki Bastogne városát védte egészen Patton tábornok felmentő seregének megérkeztéig. A szorongatott helyzetben lévő McAuliffe tábornokhoz

 

a németek követeket küldtek, akik a város feladását követelték. McAuliffe a követelésre csak egy indulatszóval felelt: „Nuts!”

 

Ez magyarul diót jelent, angolul viszont többletjelentéssel bír, ebben a szituációban kb. azt jelenti: „Őrültség” vagy „Hülyeség”. Állítólag titkára javasolta neki, hogy németeknek küldendő válaszlevélben is csak ennyi szerepeljen. A levél valóban elkészült, fejléccel, aláírással, a főszövegben pedig csupán ez az egy szó szerepelt – nem kis zavarodottságot okozva ezzel a német követeknek.

 

Bastogne ostroma tehát folytatódott, ám az ég kitisztultával a szövetségesek folytatni tudták csapataik ellátását, Patton tábornok segítő kezet tudott nyújtani kitartó bajtársainak. Nem véletlen tehát, hogy Bastogne-ban áll a Szabadság Útjának utolsó, 1145. számú jelzőköve, melynek példányaival Normandiától Belgiumig találkozhatunk.

 

Tehát amikor szombaton 16 órakor a Bastogne-i városháza balkonján megjelentek az amerikai veteránok és diplomaták, és diót dobtak az ott várakozó tömegnek, akkor ennek a 75 évvel ezelőtti csatának az áldozatai előtt tisztelegnek.

 

AZ IGAZÁN PROFIK NEM PUSZTA KÉZZEL, HANEM ESERNYŐVEL PRÓBÁLJÁK ELKAPNI A DIÓKAT.

 

Ez egy olyan jelenség, amivel Magyarországon nemigen tudunk azonosulni. Itt ugyanis a felszabadulás érzését a megszállás élménye árnyékolta be. Az Elbától nyugatra ez a történet kicsit egyszerűbb: ott a lakosság valóban felszabadulásként érte meg az angolszász hadsereg érkezését.

 

FOTÓK: Bárány Balázs / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A 2020-ra tervezett játékokat a járvány miatt egy évvel elhalasztották – szakértők szerint 2021-ben sem biztos, hogy jó ötlet megszervezni,
de a japán miniszterelnök ragaszkodik hozzá.

Az ügyvédként dolgozó Alexandra Wilsont ketten is ki akarták küldeni ugyanazon a napon a tárgyalóteremből.

Az alkotmánybíróság elnöke külön leszögezte: a szájmaszk kötelező viselete nem sérti senki szabadságát, az alkotmány nem ad jogot a megtagadására.

Idén már alapszakos képzéseket is elindított az egyetem. Bécsben, nem Budapesten.

Romániában a megyei és helyi önkormányzatokban lévő női képviselők aránya eddig is eléggé alacsony volt, egy civil szervezet adatai szerint ez az arány a mostani választások után sem fog sokat javulni.

Átlagosan 4-5 bőröndnyi koszos ruhát visz magával a Fehér Házba, hogy miközben ő az amerikai elnökkel tárgyal, kimossák neki.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás