+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. december 10. kedd, 10:10
A magyar polgárság a saját polgári világának szentélyében megnyugszik, hogy itt még minden rendben, ide lehet járni. A Művész pedig kikacsint, odamond: egymásra hangolódhat a művész és a közönség, hogy bár kívül vihar van és farkasok ordítanak, ezt, az értelmiségi-polgári létet tőlünk elvenni nem lehet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A magyar értelmiség szent tehene a színház, ezt mindenki tudja. Még én is, aki nagyon nem szeretek színházba járni.

 

(Falra mászok a természetellenes hanghordozástól, nem affektáló magyar színész meg nincs, ezért akármilyen jó a darab vagy a rendezés, nekem ott vége van, amikor meghallom, ahogy beszélnek. Egyéni probléma, megtanultam elfogadni, hogy másokat nem zavar a ripacsos hanghordozás. Időről időre megpróbálnak meggyőzni arról, hogy van olyan magyar színész, aki tudat alatt nem folyton Kukorica Jánost alakítja egy alföldi kisváros falunapján, azt megnézem, megállapítom, hogy de, aztán újabb 5-6 évig elbúcsúzunk egymástól, én és a magyar színjátszás. Nekem nem hiányzik ő, a színházak pedig nélkülem is teltházzal mennek.)

 

A magyar filmekről régóta tudjuk, hogy vagy jók, de akkor valami olyan dologról szólnak, hogy egy alom fonalgombolyaggal játszó aranyos kiscicát is az öngyilkosságba kergetnek a témájukkal, vagy megpróbálnak valami kevésbé depresszív dologról szólni, viszont akkor nagyon rosszak. (A Csinibaba- és Üvegtigris-térítők kíméljenek. Köszönöm.)

 

A magyar értelmiség (vagy magát annak tartó urbánus réteg) viszont szeret színházba járni, szeret legendás rendezésekért és színészóriásokért rajongani. De nem ez a lényeg.

 

A lényeg az, hogy a színházba járás Budapesten és jó pár megyeszékhelyen szertartás. Beavatási szertartás a kultúrába.

 

Magyarországon (szerintem érdemeiken felül) menő emberek a színészek. Még a másod-harmadvonallal is rendszeresen foglalkozik a sajtó, nevük nézőtereket tölt meg és ezreket ültet tévé elé. A legtöbb magyar vegyes érzelmekkel fogadná, ha a gyereke színésznek állna, de színházba járni, színészekért rajongani szeret.

 

Ez a színházrajongás annak ellenére megvan, hogy mindenki tudja, hogy a színházak világa nem a legjobb személyiségfejlesztő. Régóta nyílt titok az, ami mostanában kapott csak nyilvánosságot, hogy egy-egy „színészóriás” vagy rendező nem nagy barátja a szexuális autonómiának, viszont ő a színészóriás, és egész a közelmúltig büntetlenül tehette, amit tett. A közvélemény egy jelentős része meg úgy áll a vészharangot megkongató színésznőhöz, hogy na ja, aki kovácsnak áll, ne sírjon, ha lovat kell patkolni. Illetve egy másik szakmát vesznek a hasonlathoz, de az most nem jut eszembe.

 

Mindez azonban elfelejtődik, ha a magyar polgárság, ami ilyen sajátos polgárság, bemegy a saját polgári világának szentélyébe, a színházba. Körülnéz, és megnyugszik, hogy itt még minden rendben, ide lehet járni. A Művész pedig, noha természetesen ő most Anyegint fogja alakítani a Puskinból, majd

 

kikacsint, odamond, és egymásra hangolódhat a művész és a közönség, hogy igen, bár kívül vihar van és farkasok ordítanak, ezt, az értelmiségi-polgári létet tőlünk elvenni nem lehet.

 

És aki nem teljesen hülye, nem is akarja ezt elvenni. Egy idő után már a kommunisták sem akarták. Kádár belátta, hogy a rendszer alapja, a nyugodt középszer nincs meg színház nélkül. A színház rétegbuli, de egy fontos réteget hangol a rendszer ellen, ha nincs színház. És sokkal jobb az, ha a színház a színházban történik, nem pedig lakások mélyén, pincékben, félreeső üdülőkben, olyan dolgokat kimondva, amelyeket jobb lenne nem kimondani. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére – tartja a mondás, így a mainstream színházat Kádár békén hagyta, a Tűrt té-betűjét kapta meg a színház, meg persze a Tiltottat a mindenféle alternatíva.

 

Generációk szocializálódtak úgy, hogy színház van, a színház jó és a színházat nem veszik el. Az, hogy most kiderült, hogy mégis volt próbálkozás az elvételére, hiba. Valaki túl messzire ment, és a Fidesz szokatlan gyorsasággal korrigált. Valaki észnél volt és leállította a dolgot, mielőtt megint bemegy 5-6 színész egy esti műsorba és évekig nézettségi rekordokat dönt azzal, amihez a legjobban ért: kifigurázza a bugrisokat.

 

Orbánék emlékezhetnek az ezredfordulóra és a Heti Hetesre, amikor a mostaninál jóval profibb kormányzásuk bukott meg nem kis részben ezen.

 

Persze nincsenek illúzióim, hogy valami kis térfoglalás biztosan lesz, hiszen megszokott módszer, hogy bejelentenek valami nagyon rosszat, majd a tiltakozások hatására bevezetnek valami kicsit rosszat. Nem az első eset lenne.

 

Az meg már csak költői kérdés, hogy mi lenne, ha másért is ilyen egységesen tudna a magyar értelmiség kiállni.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

Az indiai tagállamokat a központi kormányzat versenyre késztette a magánszektorral annak érdekében, hogy több gyártó települjön Indiába. Az eredmény a szegényebb tagállamokban fellépő vakcinahiány lett.

A volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak 2005-ben. Hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

A szociáldemokrata Heiko Maas közölte, még több EU-s pénzt kell adni Ankarának a menekültek ellátására, mert „pénz nélkül nem fog menni”.

Egy új közvélemény-kutatás szerint a budapesti 3-as választókerületben megtartott ellenzéki előválasztáson jelenleg a DK-s Komáromi Zoltán a szavazatok abszolút többségét is megszerezné a momentumos Hajnal Miklóssal szemben.

A házigazda Katar kormánya szerint csak így lehet biztonságosan teltházas meccseket tartani.

A választás tisztaságával kapcsolatban komoly kétségek merültek föl, a nacionalista ellenzék bejelentette: el sem fogadja az eredményeket.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás