A baj az, hogy tök mindegy, hogy itt kiből lesz államtitkár vagy miniszter

Meg az, hogy a helyettes államtitkár egy nagyon érdekes pozíció, amelynek önállóságára vigyázni kellett volna. Mert ma már a miniszter is olyan, hogy mond valamit, aztán vagy úgy van, vagy nem.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A szerda legaranyosabban naiv reakciója egy nőjogi oldalon volt olvasható, ahol kifejtették, hogy meg kell adni az esélyt a 22 évesen, diploma nélkül helyettes államtitkárrá kinevezett lánynak, mert hátha jó lesz, amit csinál. Persze pillanatok alatt jött pár komment, amely az általános szexista fröcsögésen túl is megvilágította, miért nem volt jó lépés ez a kinevezés. A nem túl távoli (22 év alatt még nem tud az lenni) múltból jelentkezett valaki, akit a hölgy megelőzött valami posztért versengésben.

Én azonban nem szeretnék a helyettes államtitkár személyével túl sokat foglalkozni.

Főleg ismerve a Fidesz közelében azért bőséggel megtalálható, finoman szólva nem intellektuális képességeikkel előre jutó elemeket, férfiakat-nőket egyaránt. Vagyis a reakció akkor is dühös anyázás lenne, ha időközben kiderülne, hogy egy hét nyelven beszélő hiperintelligens valakiről van szó, akinek a nemzet hozsannázva kellene, hogy örüljön.

Ehhez képest a helyettes államtitkárról azt tudjuk, hogy eddigi tevékenysége nagyrészt egyetemi helyezkedésből és a hörrtévé Miniszterelnök Urat elvtelenül dicsőítő műsorában való szereplésből áll. Hogy kinek és milyen szívességet tettek azzal, hogy államtitkár lett belőle, szerencsére nem az én dolgom.

Így a negyedik bekezdésben a cikk témájához érve, engem inkább az szomorít el, hogy ez nem erről a kislányról bizonyítvány. Felkínálták neki a helyet, és elfogadta. Tudom, minden kedves olvasóm akkora jellemgróf, hogy ő bizony nem fogadná el, miként a régi szép szocialista időkben se csináltak csak úgy minden csitriből nagyságos asszonyt, teszem azt a miniszterelnök nevelt lányából főműsoridős tévériportert.

Húsz éve még az ELTE jogi kara vért izzadt, hogy a szerény képességekkel megáldott, ám akkoriban még magas, vállas, jóképű fiatalemberből valahogy diplomás jogászt csináljanak. Neves professzorok, akik egyébként a szakma szentségéről és mindenkire irányadó gyémántsztenderdekről szoktak prédikálni, miniszterelnöki kérésre (akkor még nem utasítás volt) simán lementek kutyába (ám azóta is elvárják, hogy őket mindenki professzornak, és ne kutyának tartsa), és a fiatalemberből hirtelen doktor, majd rögtön utána miniszter lett.

A dolog persze nem szokatlan, nem csak Magyarországon kerül pozícióba a mi kutyánk kölke. Aztán persze ha tud, bizonyít. 2008-ban a diplomaosztómon a St. Louis-i jezsuita egyetemen egy bizonyos Joe Buck mondta a beszédet. Ő kb. az ottani ifjabb Knézy Jenő, egy legendás sportkommentátor fia, aki pár évvel korábban azzal keltett feltűnést, hogy szemtelenül fiatalon ő kommentálhatta a World Series-t, a baseball nagydöntőt.

A beszéde arról szólt, hogy igen, ő senki előtt nem tagadja, hogy azért kapott lehetőséget a FOX-nál, mert a nagy Jack Buck bevitte a nagyfőnökhöz és közölte, hogy itt a fia, akinek lehetőséget kell adni. Azt is elmondta, hogy viszont a FOX-nál ez egy lehetőség volt. Kapott egy meccset, jól leközvetítette, a nézők nézték, szerették, hozta a számokat, maradhatott, azóta is ott van, időnként a magyar NFL-közvetítésben is látható.

A helyettes államtitkár is bizonyíthat, mi biztosan nem fogjuk elhallgatni az eredményeit, ahogy például nem szoktuk elhallgatni azt sem, hogy Vitézy Dávid, aki azért került pozícióba, mert Orbán Viktor unokanagykabátja, az egyik legjobb dolog volt a Tarlós-éra Budapestjében, jól ki is nyírták érte.

Ez a pozíció a szakmai munkát végző főosztályvezetők és a tényleges politikai pozíciót jelentő államtitkár közötti olyan szint lehetne, amellyel a kormány bizonyos prioritásokat megmutathat. Ez pontosan az a szint, ahol nem huszon-harmincéves embereknek kellene mászkálni, hanem több területet összefogó, tapasztalt szakembereknek. A névjegyük kb. azt jelezné, hogy az illetőnek van bizonyos önállósága, a téma a kormánynak fontos. Nem csinálnak neki külön államtitkárságot, de kiemelten kezelik. A helyettes államtitkár kabinetje 2-3 főosztály munkáját koordinálja (koordinálná) egy bizonyos cél megvalósítása érdekében.

Ehhez képest nálunk ez a poszt csak annyit jelent, hogy nem állítunk fel egy főosztályt, mert 1) ott valamit dolgozni kell 2) a főosztályvezető nem csillog elég szépen a névjegyen. A helyettes államtitkárság az egy szép iroda, 1-2 titkárnő, és a vég nélküli fingreszelés szinonimája. A kitartó helyezkedéssel magasra törő fiataloké.

Jobb helyeken a helyi nagyhatalmi külképviselet számon tartja a kormánytagokat, kivel, hol miről kell vagy érdemes beszélni.

Dehát nincsen ennek a kormánynak arca, csak egy. Már a miniszter is olyan, hogy mond valamit, aztán vagy úgy van, vagy nem, lehet holnap lehajtott fejjel kell Canossa-járásba kezdenie, vagy lemondatják a francba. Az igazi probléma tehát nem az, hogy egy random fiatalból, aki nem felel meg a feltételeknek, helyettes államtitkárt csinálnak, azon az áron is, hogy emiatt törvényt módosítanak.

A baj az, hogy tök mindegy, hogy itt kiből lesz államtitkár vagy miniszter.

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.