+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. december 2. hétfő, 10:10
Gyakori érv az európai integráció mellett, hogy ennek köszönhetően élünk békében a kontinensen. A NATO körüli viták azonban nagyon egyértelműen mutatnak rá arra, hogy az USA nélkül Európa képtelen lett volna és képtelen lesz békét teremteni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Amikor könnyes-örömódás beszédekben szokás dicsérni az európai integrációt, visszatérő motívum – amit minden európai politikus szövegírója is előszeretettel alkalmaz –, hogy Európa békét teremtett. Az érv arról szól, hogy az európai integrációnak köszönhetően élhetünk a második világháború óta békében. Ez nagyon szép kijelentés – csak sajnos a mondat egyetlen eleme sem igaz.

 

Egyrészről Európában nincs béke a második világháború óta sem.

 

Elég csak a jugoszláviai polgárháborúra vagy a jelenlegi, hadüzenet nélküli ukrajnai orosz agresszióra gondolni. Emellett lehet említeni Albániától Grúzián át számos hosszabb-rövidebb ideig tartó fegyveres konfliktust. Erre lehet persze mondani, hogy ezeken a helyeken éppen azért lehetett, lehet még háború, mert nem részei az európai integrációnak.

 

De ha megnézzük, a kijelentés lényegi eleme, miszerint az európai egységnek köszönhetjük a békét, az európai egységen belül se igaz. Európa az első világháború óta soha nem tudta egyetlen konfliktusát megoldani az Egyesült Államok nélkül. Az, hogy a második világháború után Nyugat-Európában béke lehetett, nem az európai egységesülésre, hanem az amerikai jelenlétre vezethető vissza.

 

A részleges európai béke oka 1918 óta minden itteni konfliktusban az Egyesült Államok – ennek csak következménye a második világháború utáni európai integráció.

 

Azt, hogy mennyire nem tudunk az USA nélkül békét teremteni, éppen Jugoszlávia és Ukrajna bizonyítja. Az Európai Unió tagállamai tétlenül szemlélték a jugoszláviai polgárháborút. Európa ugyanis a nemzetközi jogtól remélte a konfliktus megoldását. Dehát jogszabályok – pláne a nagyon is fluid nemzetközi jogéi – ritkán szoktak konfliktusokat megoldani: ahhoz politikusokra, katonákra, parancsszavakra van szükség.

 

A jugoszláviai polgárháborúnak is azért lett vége, mert az USA beleszállt a konfliktusba – akár Szerbia bombázásával. Ukrajnában erre nem került már sor – az eredmény pedig látható: Berlin és Párizs még a teljesen erőtlen minszki megegyezést se képes betartatni.

 

A kilencvenes évekhez képest ugyanis mára leértékelődött Európa jelentősége a washingtoni diplomácia számára. Ez nem Donald Trump alatt kezdődött, mert

 

már a Barack Obama-adminisztráció is elfordult Európától a Csendes-óceán felé.

 

Trump is folytatja ezt, mert helyesen belátta: az USA világpolitikai szerepét ma már nem Európában, de nem is akár Oroszországgal szemben, hanem Kína ellenében – azaz Afrikában és a Csendes-óceán térségében – kell megvédenie.

 

Azaz most itt lenne az idő arra, hogy Európa megmutassa, mennyire tud békét teremteni. Ukrajnában láthatjuk: semennyire. Tárgyalgatni, nemzetközi szerződéseket kötögetni, nemzetközi jogra hivatkozgatni – Európa ennyit tud. Békét azonban nem így szokás teremteni. Si vis pacem, para bellum. Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Európa azonban nincs semmire sem felkészülve. Ezért tudja vele Moszkva vagy Washington is a bolondját járatni.

 

És ezért érzi meg annyira a kontinens, hogy csökkent Washington érdeklődése a NATO iránt. Ez nem „agyhalál”, ahogy Emmanuel Macron mondta, hanem a washingtoni politika újrapozicionálása.

 

Agyhalál nem Washingtonban, hanem Európában van,

 

amely egyelőre láthatóan teljesen ötlettelenül áll a kérdés előtt, hogyan is teremtsen 1918 óta először önmaga – azaz az USA nélkül – békét a kontinensen. Erre ma Európa ugyanúgy nem képes, ahogy 1918 óta egyszer sem volt.

 

Ma a helyzet úgy néz ki, hogy vannak európai hatalmak, mint Franciaország és Nagy-Britannia, amelyek önállóan is erős haderővel rendelkeznek. De ők a francia és a brit nemzeti és posztgyarmati érdekeken kívül nem fognak semmit se tenni Európáért. Amikor Trump arra akarja rászorítani az európai NATO-tagokat, hogy végre legyenek szívesek ők is nagyobb arányban hozzájárulni a katonai szövetséghez, akkor nagyon brutálisan mutat rá: Európa az USA nélkül ma is teljesen védtelen – védtelen önmagával és a külvilággal szemben is. Mivel azonban a világtörténelem európai korszaka lassan véget ér,

 

az USA-nak már se geopolitikailag, se morálisan nem fűződik akkora érdeke az európai rendteremtéshez, mint akár 1918, akár 1945, akár 1989 után volt.

 

Azaz ki fog derülni: Európa nem lesz képes békét teremteni.

 

Csak tetszés szerint a Jóistenben, a végzetben vagy a véletlenben bízhatunk, hogy az európai békéről szóló szép beszédek ne fulladjanak egyszer ezért még tragikusan röhejbe.

 

Olvass még cikkeket Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyik legöldöklőbb elnökválasztási küzdelem folyt Lengyelországban. Izraelezés, oltásellenesség, Varsó kiárusítása és még sok más az elnökválasztási őrület utolsó napjaiban. Fotóriport Varsóból!

Gyurcsány önfeledt hughgrantezése, Jakab mackónacis moonwalkja, vagy Orbán lassúzása? Legyen tánc!

Prostituáltak tüntettek szombaton Hamburg piroslámpás negyedében, hogy újranyithassanak a munkahelyeik, amelyeket a koronavírus-járványra hivatkozva zártak be.

A budapesti főpolgármester nem áll bele a miniszterelnök-jelölti küzdelembe, pedig Márki-Zay nemrég még erre kérlelte. Karácsony azt is mondta: a fővárosi korrupcióellenes bizottság a saját koalíciós partnereinek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

Legalábbis annál, mint amit eredetileg beismertek: a statisztikai hivatal teljesen új adatokat közöl erről a most kiadott jelentésében.

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás