Eljött az év egyik legunalmasabb eseménye: leesett a hó, meghalt a MÁV. Ez az igazi magyarságteljesítmény, ideje lenne bevezetni rá egy új mozgóünnepet, a Magyar Közállapotok Napját!
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Bizonyára van vasutasszakmai magyarázat arra, hogy mi az istenért nem sikerült a Magyar Államvasutaknak megoldania azt, hogy az első fagy és havazás ne gyilkolja meg a fél ország vasúti közlekedését, de őszintén megmondom, hogy engem nem érdekel.
Hiszen az első havazás és ennek nyomán a fél ország leállása mára már majdhogynem rendszeres ünnep, ami talán a legjobban jelképezi a mindenkori magyar állam és kormányok hozzáállását gyakorlatilag bármilyen közszolgáltatáshoz.
Alapvetően azt mondanám, hogy cinikus dolog így hozzáállni a közügyekhez, de a lényeg a következő: valójában olyan dolgokra éri meg a mindenféle politikusok szerint legalábbis pénzt allokálni, amiből viszonylag kis energiabefektetéssel a legtöbbet lehet lopni, a legjobb persze, ha valami EU-s pénzről van szó.
Az olyan állami feladatok ellátása, mint az egészségügyi rendszer, az oktatás, illetve a tömegközlekedés (PC-ül: „közösségi közlekedés”), természetesen elég rossz biznisz, általában nem olyan könnyű belőlük lopni, cserébe még el is várja a sok csóró, hogy valami minimálisan normális szinten működjenek.
Hogy ne dögöljön meg valami kórházi fertőzésben a borzalmasan kinéző kórházban, ahol nincs orvos, aki ellássa, hogy a több milliárd közpénzből épülő magániskolán kívül is lehessen normálisan tanulni olyan tanároktól, akiket rendesen meg is fizetnek, és hogy akkor is eljusson mondjuk az ország egyik vasútállomással rendelkező pontjából a másikba, ha véletlenül esik öt centi hó, lehetőleg egy olyan vonaton, amin van fűtés, és nem hányja el magát az ember attól, ahogy egy üléshuzat kinéz. Hogy ezt nem sikerül gyakorlatilag egy évben sem megvalósítani, az talán az egyik legnagyobb magyarságteljesítmény, amit a szó nemzeti oldalon forgó értelmében véve megtekinthetünk.
Megmondom őszintén, hogy amióta megtehetem, tehát amióta nem vagyok Szegedről Győrbe kéthetente vonatozó csóró egyetemista, azóta elkerülöm a személyvonatokat, és az is előfordul, hogy az első osztályra váltok jegyet, bár be kell vallanom, egy-egy elsőosztályú vasúti kocsi láttán – Győr-Budapest viszonylaton, tehát az ország burzsujabb részén – néha elfog a kétely, hogy jó vonatra szálltam-e fel.
De persze mindez mindegy is. A lényeg az, hogy immár ott tartunk, hogy tényleg érdemes lenne egyfajta mozgóünnepként kezelnünk ezt a napot. Van a Halloween, aztán a Black Friday, és akkor valamikor ekkortájt, az advent elején
lehetne ez A Magyar Közállapotok Napja, amikor a szokásos leállást nem csak meg sem próbálja megakadályozni a MÁV mindenkori vezetése – hiszen ez nem lenne újdonság –, hanem konkrétan készülnek rá némi kedvességgel, szeretettel.
Oszthatnának teát a vasútállomásokon, a tea mellé egy kis karácsonyi kekszet, felőlem ezeket szállíthatja kétszeres áron a Mészáros Lőrinc, a gőzölgő tea mellé a váróban – vagy a várón kívül, hiszen Győrben például nincs váró – keserédesen, beletörődő arccal egymásra mosolyoghatnánk. A gyerekeknek adhatnának lufit, vagy ha az nem elég zöld, akkor újrapapírból készült színes szélforgót, de kitalálhatnánk rá más népszokásokat is akár.
Persze aztán az is lehet, hogy arra megy ki a játék, hogy inkább kiszervezzék magánkézbe a vasutakat, és sokan azt is mondják, hogy a piacosítás jót tenne az egyenletesen borzalmas vasúti helyzetnek, de hát a fene tudja, mi lenne akkor, ha a Mészáros szervezné a vasutakat is – persze az is lehet, hogy ő lenne az új Baross Gábor.
Meg akkor mi lenne vajon, ha a nyugdíjasok nem ingyen, hanem pénzért nem utaznának az egyébként sem járó vonaton, amire a szintén nem járó győri helyi busszal mentek ki? Nyilván apokalipszis.
Ilyen szempontból a nyugdíjas valójában Schrödinger nyugdíjasa, hiszen amíg nem megy ki az állomásra, addig nem tudja, hogy aznap kap-e szolgáltatást, vagy nem a pénzért, amit nem fizetett ki. De nem akarom én a nyugdíjasokat bántani, akiknek – főleg ilyenkor télen – a saját bajuk is megvan. Például az, hogy kedvelik Orbán Viktort.
Hozzá kell tennem, hogy én ma nem utaztam vonattal, egyrészt azért, mert nem kellett, másrészt azért, mert láttam reggel kávéfőzés közben az ablakból, hogy leesett a hó, tehát el sem indultam volna az állomásra. Holnap viszont megyek Budapestre szerkesztőségi ülésre. Ha ott ragadok Tatabánya mellett és nem kapok teát a kalauztól, akkor ígérem, hogy élőzni fogok.
Olvass még cikkeket Pintér Bencétől az Azonnalin!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
