Szeretnék olyan országban élni, ahol az űrkutatás nem forint-, hanem euromilliárdokból élő, nagy és fontos tudományág és iparág. Ha ez összejönne, talán azt se bánnám, ha néha tízmilliárd forintot csak úgy hozzávágnának a focistákhoz.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Olvasom a közfelháborodást, és látom a jobbnál jobb mémeket (kedvencem a felcsúti futballszentélyben álló űrrepülőgép-fellövő) arról, hogy tíz-mil-li-árd! forintot fogunk űrhajóskilövésére küldeni. Valójában Magyarországnak ennél sokkal többet kellene már rég költenie a világűrre. Elmondom, miért.
Mi itt a Múzsánál környezettudatosak vagyunk, de úgy gondoljuk, hogy a világvége picit még odébb van. A globális felmelegedés és hatásai létező és nagyon komoly veszélyek, de az emberiség alkalmazkodni fog. Néhány évtized múlva nem lesznek fosszilis tüzelőanyagot égető erőművek és járművek, meg fogjuk oldani a műanyaghulladék kérdését is.
Ennek ellenére az emberiség jövője a Földön túl van. El kell jönnie az időnek, amikor benépesítjük a naprendszer lakható, vagy lakhatóvá tehető részeit.
El fog jönni az idő, amikor a ma még leküzdhetetlennek gondolt távolságokat át fogjuk tudni hidalni. Lehet, hogy ez most még – amikor gyakorlatilag egy kontrollált kémiai robbanást meglovagolva tudunk néhány tonnányi terhet Föld körüli pályára állítani – elképzelhetetlennek tűnik. De meg fog történni.
De az űrkutatással nemcsak azért kell foglalkozni, mert sok Star Treket néztünk kölyökkorunkban. Az űrkutatás néhány más tudományággal, amellyel szintén kiemelten kell foglalkozni, az alkalmazott tudomány és az alapkutatás határterülete. Más szavakkal: az űrkutatás olyan terület, ahol az alapkutatásban felfedezett tudományos eredmények először hasznosulnak. Itt próbálunk ki először új anyagokat, technikai megoldásokat, mert itt a legnagyobb az igénybevétel, itt kell legmesszebbre látni, leggyorsabban menni, sok dolgot a lehető legkisebb helyen megoldani, ezért miniatürizálni.
A XXI. század egyik legfontosabb fejleménye (bár már a II. világháború után kezdődött folyamatról van szó), hogy
a technikai fejlődést motiváló erők között az egymás elpusztításának igénye mellé felzárkózott az emberi jólét fokozása.
Vagyis amíg például a robbanómotort és a sugárhajtóművet azért tökéletesítettük, hogy a velük hajtott gépek több fegyvert vihessenek, a kamerákat, a számítógépeket emellett már főleg, sőt talán túlnyomó részben azért, hogy szebb fényképeket csinálhassunk a nyaralásról.
Ezek mellé felzárkózóban van a környezet védelmének igénye. Ez természetes, hiszen a békében született szülők gyerekei (az X-generáció) után már azok jönnek, akiknek a nagyszülei se látták már a világháborút. A kényelem és a környezettudatosság két olyan generációnak a szempontja, akiknek nem kell(ett) hogy (fő) szempontja legyen a technológia fejlesztése elsősorban azért, hogy jobb gyilkológépeket gyárthasson.
Én mégis úgy gondolom, hogy az emberiség nem lehet meg frontier science, az ismert és az ismeretlen legtávolabbi határvidékén tapogatózó tudomány nélkül. We have to boldly go where no one has gone before. Ennek egyik frontja nyilvánvalóan az orvostudomány lesz. Túlélési ösztönünk és halálfélelmünk hajtja a tudományt, és ez így van jól. A másik terület pedig az űrtudomány kell, hogy legyen. Akarnunk kell felfedezni és hódítani.
De nekünk, Magyarországnak egyébként is szükségünk lenne erre.
Az űrkutatás, néhány más high tech dologgal együtt a jó gazdaság és a jó társadalom fontos indikátora.
Azt jelzi, hogy olyan a társadalom, ahol sok csillogó szemű kisgyerek tudja meg az iskolában, hogy az űrhajót nemcsak a tévében lehet nézni. Ha figyel fizikaórán, akkor be lehet kerülni, származásra, nemre, vagyoni helyzetre tekintet nélkül olyan iskolába, ahol a jövő űrhajóépítőit tanítják. Utána el lehet helyezkedni ott, ahol felfedezik azt a fémet, amelyik kibírja a kozmikus sugárzást, nemesítik azt a növényt, amely terem a Holdon is, egy műanyag konténerben. Megmérik dekára, hogy mennyit nyom az a neutroncsillag, amelyet nem is látunk, csak kiszámoltuk, hogy ott kell lennie.
Az űrkutatás annak az indikátora, hogy a természettudományos tárgyak tanárai minden kísérletet be tudnak mutatni, nem kell néhány gramm kálium-permanganátért könyörögniük az iskola fenntartójánál, ahol a vezetőnek odaültetett elvtársné azt se tudja, mi az a kálium-permanganát. A humán tárgyak tanárai nevelhetnek olyan nyitott gondolkodókat, akiknek nem okoz gondot egy turbános indiaival, egy kínaival vagy bárki mással együtt dolgozni, egymást megbecsülni. Nem akarják a román kollégának bizonyítani, hogy a szittya üti a dákorománt az autóskártyában, hanem tudnak együtt azon gondolkozni, hogy a legutóbbi data set szokatlan variációi egy jósolt, de ki még sose mutatott részecskeféleség első megmért megjelenései lehetnek.
Az űrkutatás annak az indikátora, hogy
az országban százmilliárdokat írhatnak le a vállalatok azért, hogy ilyen iskolákra költsék, nem pedig gyanús, focinak álcázott, valójában pénzmosási projektekre.
Az űrkutatás annak indikátora, hogy a sok csillogó szemű gyerekből előbb-utóbb kijön egy olyan mérnök- és szakmunkásképzés, amelyik nem óriási adókedvezményekkel vonz ide összeszerelőüzemeket, hanem helyettük inkább fejlesztőközpontokat, tudományos konferenciákat.
Az űrkutatás annak az indikátora, hogy a startupok nem az égig érő vasnyikorgó feltalálására szakosodnak és arra, hogy a cégből a bukta előtt néhány prémium laptopot kivegyenek, hanem arra, hogy mindenálló csavaralátéteket gyártsanak, darabját ezer dollárért, ahol sorban állnak az indiai, kínai állami megrendelők, hogy ők is kapjanak, ne csak az amerikaiak.
Az űrkutatás annak az indikátora, hogy évente több kutatás-fejlesztési miniszter jön ide, hogy lobbizzon azért, hogy az országa tudósaival működjünk együtt, és nem kerüli Magyarországot mint a leprást, mert itt a kutatóintézetet inkább bezárják, csak nehogy valaki függetlenül merjen gondolkodni, akárcsak a kecskebékák párzási szokásairól vagy Radnóti Miklós rímeiről.
Én szeretnék olyan országban élni, ahol az űrkutatás nem forint- hanem euromilliárdokból élő, nagy és fontos tudományág és iparág.
Ha ez összejönne, talán azt se bánnám, ha néha tízmilliárd forintot csak úgy hozzávágnának a focistákhoz.
Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, itt pedig azt is leírta, hogyan írtuk volna meg ezt a cikket mi.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
