Ha lenne aktanyilvánosság, nyilvánvaló lenne, hogy nem Varga Judit apja itt a sáros
Szerző:
Schiffer András
Hanem azok, akik lenyúlták a közvagyont és a kommunista állambiztonsági kapcsolatrendszerük által építették ki a politikai befolyásukat.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
A rendszerváltó elit három nagy adósságot halmozott fel.
Nem államosította a pártállami utódszervezetek vagyonát.
Nem alkotott lusztrációs törvényt, amivel a közéletből és az állami vagyon környékéről egyaránt kitilthatta volna az egykori állampárt vezetőit és a kommunista állambiztonság tisztjeit.
Nem gondoskodott az aktanyilvánosságról, tehát nem tárta fel a kommunista állambiztonsági múltat.
Jómagam 2010 után tizenvalahányszor nyújtottam be törvényjavaslatot az aktanyilvánosságról (utóbbi alkalmakkal lusztrációs fejezettel kibővítve). Saját frakciótársaimon kívül még az akkoriban jobbikos Novák Előd verte az asztalt az ügyben. Ma már egyikünk sem parlamenti képviselő. A Varga Judit-affér kapcsán szeretném megvilágítani, miért tartottam fontosnak negyedszázaddal a rendszerváltás után napirenden tartani az aktanyilvánosság (és a lusztráció) kérdését.
Nem az az igazi kérdés ugyanis, hogy egy fiatal – nem Budapest V. kerületi, nem balatonszéplaki – miskolci szállodaigazgató mit tett, vagy nem tett SZT-tisztként,
és főleg nem az, hogy mondjuk egy előfelvett sorkatonáról milyen kartont fektetett fel a katonai elhárítás.
Ha lenne aktanyilvánosság, napfényre kerülne az a kapcsolati háló, amelyet a kommunista állambiztonság (nem vidéki szállodaigazgatók, nem sorkatonák) szőtt, és amely rátelepedett az új magyar demokráciára és a magyar újkapitalizmusra.
Amíg nincsen aktanyilvánosság,
az egykori vagyon- és hatalomátmentők tovább folytathatják immáron három évtizedes kisded játékukat arról, hogy ‘89 előtt valójában mindenki egyformán kommunista volt, ergo nincs itt semmi látnivaló.
Ha viszont nyilvános lenne a kommunista állambiztonsági múlt, minden, ép erkölcsi érzékkel rendelkező magyar polgár különbséget tehetne ügynök és ügynök, SZT-tiszt és SZT-tiszt, pártvezető és pártvezető tettei, felelőssége között.
Amíg nincsen aktanyilvánosság, a posztkommunista utóvédek szabadon vádolhatják aktuális „házi” ellenfeleiket azzal, hogy az aktuális ellenség beépített ügynökei, jóllehet a riválisokhoz való beépülés, bomlasztás, alávándorlás tudásmonopóliuma 1945 óta a kommunistáknál és utódaiknál van.
Ha lenne aktanyilvánosság, pontosan nyomon követhetnénk, hogyan épült be a régi rendszer állambiztonsági szolgálata a rendszerváltás médianyilvánosságába, a rendszerváltó pártokba, a privatizáló gazdasági elitbe, a kormányzati struktúrába.
Ha lenne aktanyilvánosság, pontosan tudhatnánk, kik nyúlták le a közvagyont, kik építették ki politikai befolyásukat a kommunista állambiztonsági kapcsolatrendszerüknek köszönhetően.
Varga Judit igazságügy-miniszter és családja biztosan nem tartozik közéjük. Azért, hogy mégis az ő személyére fröccsent most a sár, ma már éppen saját pártja az első számú felelős, amely eddig húsz alkalommal szavazta le az aktanyilvánossági törvényjavaslatot a magyar Országgyűlésben.
A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Olvasnál még Schiffer Andrástól az Azonnalin? Ide kattints! Ha a rendszerváltásról szóló sorozatunk is érdekel, akkor pedig ide!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
