Teljesen megváltoztatják a méhek viselkedését az elektromos vezetékek

Egy új tanulmány szerint az elektromágneses mezőknek kitett méhek lassabban tanulnak és agresszívebbek is saját fajtársaikkal szemben.

Hétfőn jelent meg Nagy István agrárminiszter írása az EUObserver oldalán, amiben arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Bizottságnak tennie kell valamit méhügyben. Ugyanis, mint arra a miniszter több tudományos forrásra hivatkozva felhívja a figyelmet, Európában a méhek évről évre közelebb kerülnek a kihaláshoz: a méhek téli halálozási aránya ma már például eléri a 25-40 százalékot, míg korábban ez csak 5-10 százalék körül mozgott, de egyre több méhkolónia omlik össze a nyári hónapok alatt is.

ezzel 2018-2019 hozta a legtöbb méhéletet követelő telet az Egyesült Államok történetében.

A méhek tömeges pusztulása mögött több, egymással összefüggő és egymást erősítő ok áll, mint az urbanizálódott emberi társadalom, a növényvédő szerek használata, a méhészek által tartott méhek esetében az új helyre történő költözés miatti sokk, vagy éppen az elektromos vezetékek közelsége. Ez utóbbi negatív hatásait igazolta újfent Sebastian Shepherd, a Southamptoni Egyetem Biológiai Osztályának professzora, valamint szerzőtársai.

Shepherdék egy tavalyi kutatásukat vitték tovább, amiben kimutatták, hogy azok a méhek, amiknek száz mikroteslás értékű elektromágneses mezőt generáló vezetékek mellett kellett repkedniük, kevesebb tápanyagot voltak képesek elraktározni, és maguk is kevesebbet ettek.

(Minden eszköz körül, amin elektromos áram halad át, keletkezik egy elektromos és egy mágneses mező is. A mágneses teret az elektromos töltések mozgása kelti, és erősségét a tesla különböző mértékegységeivel fejezzük ki. A mindennapi életben a tesla egymilliomod részét kitevő mikroteslát használjuk, aminek jele: µT. Az európai háztartásokban az elektromos berendezéseink keltette mágneses mező erőssége átlagosan 0.07 µT, a távvezetékek egy méteres körzetén belül azonban ez elérheti akár az ezer mikroteslát is. Az erős mágneses mezőnek élettani hatása is lehet: egy nagyobb dózis például képes stimulálni az idegeket és az izmokat.)

Shepherdék mostani kutatásában két csoportra osztották a méheket: az egyik teljesen szokványos közegben töltött el tizenhét órát (annyi időt, amennyit a méhek átlagosan eltöltenek egy nap a kaptár belsejében), a másik csoportot viszont száz, illetve ezer µT-ás elektromágneses mezőnek tették ki. Ezt követően tesztelték, hogy mennyiben változott a méhek tanulási képessége, illetve viselkedése.

Például úgy, hogy a két csoport méheivel – miután megismertették velük egy kiválasztott virág illatát – öt alkalommal is megszagoltatták a már ismerős illatot, majd erre rá pár másodperce egy elektromos áramütést adtak nekik. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mennyi időbe telik, mire a méhek összekapcsolják magukban a virág illatát a kellemetlen, veszélyes érzéssel, és kialakítanak valamilyen védekezési taktikát. „Ez lényegében Pavlov kutyájának kísérlete méhekkel” – világított rá Shepherd.

A lassabb tanulási képesség kimutatható volt mind a száz, mind az ezer µT-nak kitett méheknél is. Továbbá az elektromágneses mezőnek kitett méhek viselkedése is megváltozott: ezek a méhek kontrollcsoportos társaikhoz képest sokkal nagyobb arányban mutatták agresszió jeleit, mint amilyen a más méhek megharapása vagy megszúrása.

Az elektromos vezetékek generálta mező tehát egyértelműen negatív hatással van a méhekre, amit még tetéz az is, hogy a távvezetékek tipikusan pont nem az erdőkön át, hanem a méheket vonzó virágoknak kedvező napos, nyílt területeken futnak. Egy másik idevágó, júliusban publikált tanulmány szerint több szabadon élő méh repked ezen vezetékek körül, mint ahány az erdőkben él.

Sebastian Shepherd a jövőben szeretné folytatni az ez irányú kutatást, és következő lépésben azt vizsgálni, hogy – a laboratóriumi körülményeken túllépve – hogyan hat a méhekre az elektromágneses tér azok természetes élőhelyén.

NYITÓKÉP: Wikipedia