+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Demeter Márton
2019. november 21. csütörtök, 15:38
Ellenőrizhető, átlátható és előre kiszámolható kinevezési keretrendszerre lenne szükség az egyetemeken, most túl sok minden függ a kapcsolati tőkétől.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az Azonnalin is megjelent cikkében Ésik Sándor szerintem alapvetően jó szándékkal kritizálta a professzori kinevezés feltételeienek enyhítését, s ennek következtében a doktori képzés színvonalának várható további csökkenését prognosztizálja, azonban

 

az érvelésben számos olyan implicit előfeltételezés bújik meg, amely szerintem legalább annyira káros, mint a professzori kinevezések formális feltételeinek módosítása.

 

Mindegy, mik a feltételek, amíg nem tartják be őket

 

Az első megjegyzésem magának a feltételeknek a módosulásával kapcsolatos. Először is,

 

a feltételek a lazulása vagy módosulása akkor eredményezne bármilyen, pozitív vagy negatív változást a színvonal tekintetében, ha ezeket a feltételeket komolyan vennék a kinevezések során.

 

De minthogy eddig se vették őket komolyan, a mostani módosítási javaslatnak sem lesz túl sok következménye. Ha eddig előírták, illetve javasolták, hogy a professzori kinevezésnek legyen feltétele például a nemzetközi kiválóság, az MTA doktori cím, satöbbi, úgy érdemes megnézni, hogy az utóbbi években kinevezett professzorok vajon mind teljesítik e ezeket a feltételeket.

 

S minthogy a MAB javaslata és az aktuális feltételek nem teljesülése ellenére is simán ki lehet nevezni bárkit, ha van rá intézményi akarat és politikai szándék, úgy a formális része a dolognak gyakorlatilag lényegtelen. Magam ezért azon az állásponton vagyok, hogy addig teljesen felesleges a formális feltételek pontos tartalmát vitatni, amíg semmiféle garancia nincs arra, hogy ezeket a kritériumokat a kinevezés során kötelező és megmásíthatatlan érvénnyel figyelembe is kell venni.

 

Sokkal előremutatóbb lenne akár az angol akár a spanyol példát követve egy olyan keretrendszer létrehozása és szigorú betartatása, ami ellenőrizhetővé, átláthatóvá és előre kiszámolhatóvá tenné a kinevezési feltételeket.

 

Ebben az esetben már a kutatók és tanárjelöltek már doktoranduszként láthatnák, mikor és milyen feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy ennyi és ennyi idő múlva elérjék a professzori rangot

 

– s hozzáteszem: anélkül, hogy azon kellene gondolkozniuk, hogy pontosan kiknek a kegyeibe kell férkőzni ahhoz, hogy ez megvalósuljon.

 

Mert jelenleg – amikor, ismétlem, MTA doktori nélkül, 0, azaz 0 darab nemzetközi impakttal – ki lehet nevezni valakit professzornak, ha van rá akarat, s hasonlóképp, jelentős nemzetközi teljesítmény mellett is lehet évtizedekig parkoltatni vagy meghiúsítani kinevezéseket, ha épp erre van akarat, teljesen felesleges a senki által be nem tartott feltételekről szóló vita.

 

Nem a képzési helyet, a produktumot kell figyelembe venni

 

A második megjegyzésem arról szól, amit a szerző a diplomák és doktori fokozatok piaci értékéről mond, s amely, noha teljességgel megfelel a mainstream álláspontnak, egy mélységesen elitista és, ami majdnem ennyire problémás, hamis előfeltevésen nyugszik.

 

Mint arról mind empirikus, mind elméleti-kritikai tanulmányok könyvtárnyi terjedelmű irodalma tanúskodik, az elit képzőhelyek többnyire az elit újratermelésének a legfontosabb ágensei, előkelő helyet foglalnak el a társadalmi mobilitás legnagyobb kerékkötőinek táborában, s a közhiedelemmel ellentétben sokkal inkább az exkluzív elitizmus, mint valamiféle objektív kiválóság fellegvárai.

 

Nagyon problémás, noha a neoliberális globális egyetem ideológiájának tökéletesen megfelelő álláspont, hogy a tudományos ágensek értékét a diploma megszerzésének helye szerint rangsoroljuk.

 

Problémás egyfelől azért, mert a kutatások szerint az elit képzésben az elit újratermelése zajlik, nem, vagy nem elsősorban kvalitásos, hanem származási alapon – noha ezt természetesen számos, a társadalmi dinamikába beépített szerkezeti elem moderálja: a lakókörnyezettől kezdve a családi háttéren, a szocioökonómiai státuszon át, az óvodáig és általános iskolákig, a felkészítő tréningek elérhetőségéig bezárólag. Ennek megfelelően rendkívüli módon kirekesztő és intellektuálisan rasszista dolog a diploma megszerzésének helye szerint élből véleményt mondani valakinek a kvalitásairól.

 

Van emellett egy pragmatikusabb oldala is a dolognak, ugyanis a kutatások azt is megerősítik, hogy az egyes jelöltek jövőbeli tudományos eredményességét önmagában igen kevéssé befolyásolja mind a képzés helye, mind a témavezető személye. A jövőbeni produktivitást egyedül a jelenlegi produktivitás képes előjelezni, ezért

 

mind etikai, mind pragmatikai szempontból akkor járunk el helyesen, ha kizárólag a produktumot, nem pedig a kutyabőröket vesszük figyelembe,

 

amikor egyes tudományos ágensek tudástermelési piaci értékét minősítjük – nem beszélve most arról, hogy ha és amennyiben az elitegyetemeken ténylegesen jobb a képzés, akkor annak elvben és gyakorlatban is meg kell jelennie a produktumban, tehát e szempontból is bőségesen elegendő a produktumot nézni).

 

A terület elitizmusára jellemző ugyanakkor az a tény, hogy noha a kutatások szerint nem a képzés helye, hanem a jelenlegi teljesítmény a jövőbeni teljesítmény egyedüli prediktora, a felvételi bizottságok – Ésik Sándor megfigyelésével összhangban – a piacra lépés első 8-10 évében szinte kizárólag a képzési helyet veszik figyelembe. Ez azonban véleményem szerint nem örvendezésre ad okot, hanem sokkal inkább a fent már idézett kutatási eredményekre támaszkodó kemény kritikára.

 

Túl sok függ a kapcsolati tőkétől

 

Végül hadd szóljak egy szót olyan oktatóként is, aki nem csak a terület kutatója, de különböző doktori iskolákban oktatja is az akadémiai publikációs trendek témakörét. Az, hogy egy doktorandusz képes-e nemzetközi kiválóságot elérni, alapvetően tőle magától és a témavezetőjétől függ, a doktori iskola maga ehhez se pro, se kontra nem tud túl sok mindennel hozzájárulni.

 

Nekem is van olyan témavezetettem, aki még doktorandusz korában 2-3 q1-es minősítésű (a legmagasabb kategóriájú) nemzetközi folyóiratcikket közölt: azért, mert van, aki megtanítja neki, hogy kell csinálni, és van olyan tehetséges és szorgalmas, hogy meg is csinálja.

 

Ezzel a teljesítménnyel a világ bármely vezető doktori iskolájában a jól teljesítő diákok közé tartozna, pedig sem ő, sem témavezetője nem vett részt elit képzésben.

 

S noha a globális akadémiai szcénának, mind világrendszerszintű és a gazdasági világrendszerrel együtt mozgó mezőnek gazdaságilag nem érdeke, hogy a periférián képzett, de nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő ágensek láthatóak és elismertek legyenek, a tudománynak mint a politikai és a gazdasági mezőtől egyaránt független, autonóm rendszernek ez elemi érdeke lenne – legalábbis amennyiben fenn szeretné tartani a merotikratikusságot, mint identitásának legfontosabb részét.

 

Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy az egyes felsőoktatási intézményeket levidékiező, automatikusan gagyinak tartó, s ezzel szemben a elitintézményeket kritikátlanul a tudás fellegvárának, az ott végzett diákokat kritikátlanul a legjobbaknak tekintő retorika, noha teljes mértékben megfelel a jelenlegi világrendszerszerű működés fenntartását és megerősödését megideologizáló érvelésnek, egyrészt hamis, másrészt rendkívül káros, önstigmatizáló jellegű.

 

Véleményem szerint üdvösebb lenne kritikánkat az elitista szólamoktól és a perifériarégiók lekicsinylésétől mentes retorikával a tudomány autonómiájának kérdésére terelni,

 

s ezen belül felfigyelni arra, hogy a politikai és gazdasági függés mellett jelenleg egy erős belső dependencianyomás is megfigyelhető, amely azzal jár, hogy a kapcsolati háló, avagy a szociális tőke jelentősége jóval nagyobb lehet, mint a tudástőke vagy épp a formális kritériumok jelentősége.

 

Amíg ez a helyzet nem változik érdemben, vagyis a szakmai autonómia és professzionalizálódás nem éri el a kívánt minimumot, addig a tulajdonképpeni kritériumok tartalma gyakorlatilag mellékes, és csak mint retorikai eszköz használható fel a kinevezésre érdemesnek tartott jelölt érdekében vagy épp az arra (a hegemón akarat szerint) érdemtelen személy ellenében.

 

A szerző egyetemi docens, kutatási területe a nemzetközi publikációs hálózatok viselkedése, a tudástermelés globális kritikája és a tudástőke-akkumuláció egyenlőtlenségei globális perspektívában. 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ez még nem dőlt el, mert attól függ, milyen kimenetellel járnak a most beindult folyamatok. Horváth Csaba Barnabás nézi végig a lehetséges visszatekintéseket.

A magyar származású üzletember davosi beszédében azt állította, a Facebook azon dolgozik, hogy idén újraválasszák Donald Trumpot.

A német nemzetiségi listáról bejutott parlamenti képviselő, Ritter Imre mélyen hallgat.

Olga Ljubimova óriási aranyköpéseket felejtett a régi blogján: baromira nem értem a művészfilmeket, nem akarom megnézni a Mona Lisát, a British Museum időpazarlás volt, a Louvre-ba soha nem is mennék.

További gesztusokat tenne a spanyol kormány a katalánok felé. Nem véletlenül, hiszen tőlük függ a parlamenti többség.

A hétvégi olasz tartományi választások majd megmutatják: újjáépülés, vagy végleges leépülés következik-e.

Az európai labdarúgó bajnokságok első osztályainak bevételi listáján Magyarország befért a legjobb húszba, a bevételi források eloszlásában Kazahsztánhoz hasonlítunk.

A hét kérdése

A két zöldpárt már az összefogásvitában is ugyanott áll, egybe kell-e tehát olvadniuk? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Mit tettek a világ vezetői, hogy megfékezzék a klímaváltozást? Erre keresik a választ a MagNet Közösségi Házban január 24-én pénteken. Filmvetítés után szakértők beszélgetnek!

Beszélgetés, britpop DJ, pezsgő. Január 31-én, mikor máskor?

Erről a Fidesz is gyakran beszél, de ez most más lesz. Jakab András jogász és Gyurgyák János történész adnak elő február 12-én.

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Digital Health Summit, a digitális egészségügyi megoldásokon dolgozó szakemberek, fejlesztők, befektetők és az egészségügyi intézményvezetők fóruma.

Twitter megosztás Google+ megosztás