+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Demeter Márton
2019. november 21. csütörtök, 15:38
Ellenőrizhető, átlátható és előre kiszámolható kinevezési keretrendszerre lenne szükség az egyetemeken, most túl sok minden függ a kapcsolati tőkétől.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az Azonnalin is megjelent cikkében Ésik Sándor szerintem alapvetően jó szándékkal kritizálta a professzori kinevezés feltételeienek enyhítését, s ennek következtében a doktori képzés színvonalának várható további csökkenését prognosztizálja, azonban

 

az érvelésben számos olyan implicit előfeltételezés bújik meg, amely szerintem legalább annyira káros, mint a professzori kinevezések formális feltételeinek módosítása.

 

Mindegy, mik a feltételek, amíg nem tartják be őket

 

Az első megjegyzésem magának a feltételeknek a módosulásával kapcsolatos. Először is,

 

a feltételek a lazulása vagy módosulása akkor eredményezne bármilyen, pozitív vagy negatív változást a színvonal tekintetében, ha ezeket a feltételeket komolyan vennék a kinevezések során.

 

De minthogy eddig se vették őket komolyan, a mostani módosítási javaslatnak sem lesz túl sok következménye. Ha eddig előírták, illetve javasolták, hogy a professzori kinevezésnek legyen feltétele például a nemzetközi kiválóság, az MTA doktori cím, satöbbi, úgy érdemes megnézni, hogy az utóbbi években kinevezett professzorok vajon mind teljesítik e ezeket a feltételeket.

 

S minthogy a MAB javaslata és az aktuális feltételek nem teljesülése ellenére is simán ki lehet nevezni bárkit, ha van rá intézményi akarat és politikai szándék, úgy a formális része a dolognak gyakorlatilag lényegtelen. Magam ezért azon az állásponton vagyok, hogy addig teljesen felesleges a formális feltételek pontos tartalmát vitatni, amíg semmiféle garancia nincs arra, hogy ezeket a kritériumokat a kinevezés során kötelező és megmásíthatatlan érvénnyel figyelembe is kell venni.

 

Sokkal előremutatóbb lenne akár az angol akár a spanyol példát követve egy olyan keretrendszer létrehozása és szigorú betartatása, ami ellenőrizhetővé, átláthatóvá és előre kiszámolhatóvá tenné a kinevezési feltételeket.

 

Ebben az esetben már a kutatók és tanárjelöltek már doktoranduszként láthatnák, mikor és milyen feltételeket kell teljesíteni ahhoz, hogy ennyi és ennyi idő múlva elérjék a professzori rangot

 

– s hozzáteszem: anélkül, hogy azon kellene gondolkozniuk, hogy pontosan kiknek a kegyeibe kell férkőzni ahhoz, hogy ez megvalósuljon.

 

Mert jelenleg – amikor, ismétlem, MTA doktori nélkül, 0, azaz 0 darab nemzetközi impakttal – ki lehet nevezni valakit professzornak, ha van rá akarat, s hasonlóképp, jelentős nemzetközi teljesítmény mellett is lehet évtizedekig parkoltatni vagy meghiúsítani kinevezéseket, ha épp erre van akarat, teljesen felesleges a senki által be nem tartott feltételekről szóló vita.

 

Nem a képzési helyet, a produktumot kell figyelembe venni

 

A második megjegyzésem arról szól, amit a szerző a diplomák és doktori fokozatok piaci értékéről mond, s amely, noha teljességgel megfelel a mainstream álláspontnak, egy mélységesen elitista és, ami majdnem ennyire problémás, hamis előfeltevésen nyugszik.

 

Mint arról mind empirikus, mind elméleti-kritikai tanulmányok könyvtárnyi terjedelmű irodalma tanúskodik, az elit képzőhelyek többnyire az elit újratermelésének a legfontosabb ágensei, előkelő helyet foglalnak el a társadalmi mobilitás legnagyobb kerékkötőinek táborában, s a közhiedelemmel ellentétben sokkal inkább az exkluzív elitizmus, mint valamiféle objektív kiválóság fellegvárai.

 

Nagyon problémás, noha a neoliberális globális egyetem ideológiájának tökéletesen megfelelő álláspont, hogy a tudományos ágensek értékét a diploma megszerzésének helye szerint rangsoroljuk.

 

Problémás egyfelől azért, mert a kutatások szerint az elit képzésben az elit újratermelése zajlik, nem, vagy nem elsősorban kvalitásos, hanem származási alapon – noha ezt természetesen számos, a társadalmi dinamikába beépített szerkezeti elem moderálja: a lakókörnyezettől kezdve a családi háttéren, a szocioökonómiai státuszon át, az óvodáig és általános iskolákig, a felkészítő tréningek elérhetőségéig bezárólag. Ennek megfelelően rendkívüli módon kirekesztő és intellektuálisan rasszista dolog a diploma megszerzésének helye szerint élből véleményt mondani valakinek a kvalitásairól.

 

Van emellett egy pragmatikusabb oldala is a dolognak, ugyanis a kutatások azt is megerősítik, hogy az egyes jelöltek jövőbeli tudományos eredményességét önmagában igen kevéssé befolyásolja mind a képzés helye, mind a témavezető személye. A jövőbeni produktivitást egyedül a jelenlegi produktivitás képes előjelezni, ezért

 

mind etikai, mind pragmatikai szempontból akkor járunk el helyesen, ha kizárólag a produktumot, nem pedig a kutyabőröket vesszük figyelembe,

 

amikor egyes tudományos ágensek tudástermelési piaci értékét minősítjük – nem beszélve most arról, hogy ha és amennyiben az elitegyetemeken ténylegesen jobb a képzés, akkor annak elvben és gyakorlatban is meg kell jelennie a produktumban, tehát e szempontból is bőségesen elegendő a produktumot nézni).

 

A terület elitizmusára jellemző ugyanakkor az a tény, hogy noha a kutatások szerint nem a képzés helye, hanem a jelenlegi teljesítmény a jövőbeni teljesítmény egyedüli prediktora, a felvételi bizottságok – Ésik Sándor megfigyelésével összhangban – a piacra lépés első 8-10 évében szinte kizárólag a képzési helyet veszik figyelembe. Ez azonban véleményem szerint nem örvendezésre ad okot, hanem sokkal inkább a fent már idézett kutatási eredményekre támaszkodó kemény kritikára.

 

Túl sok függ a kapcsolati tőkétől

 

Végül hadd szóljak egy szót olyan oktatóként is, aki nem csak a terület kutatója, de különböző doktori iskolákban oktatja is az akadémiai publikációs trendek témakörét. Az, hogy egy doktorandusz képes-e nemzetközi kiválóságot elérni, alapvetően tőle magától és a témavezetőjétől függ, a doktori iskola maga ehhez se pro, se kontra nem tud túl sok mindennel hozzájárulni.

 

Nekem is van olyan témavezetettem, aki még doktorandusz korában 2-3 q1-es minősítésű (a legmagasabb kategóriájú) nemzetközi folyóiratcikket közölt: azért, mert van, aki megtanítja neki, hogy kell csinálni, és van olyan tehetséges és szorgalmas, hogy meg is csinálja.

 

Ezzel a teljesítménnyel a világ bármely vezető doktori iskolájában a jól teljesítő diákok közé tartozna, pedig sem ő, sem témavezetője nem vett részt elit képzésben.

 

S noha a globális akadémiai szcénának, mind világrendszerszintű és a gazdasági világrendszerrel együtt mozgó mezőnek gazdaságilag nem érdeke, hogy a periférián képzett, de nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő ágensek láthatóak és elismertek legyenek, a tudománynak mint a politikai és a gazdasági mezőtől egyaránt független, autonóm rendszernek ez elemi érdeke lenne – legalábbis amennyiben fenn szeretné tartani a merotikratikusságot, mint identitásának legfontosabb részét.

 

Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy az egyes felsőoktatási intézményeket levidékiező, automatikusan gagyinak tartó, s ezzel szemben a elitintézményeket kritikátlanul a tudás fellegvárának, az ott végzett diákokat kritikátlanul a legjobbaknak tekintő retorika, noha teljes mértékben megfelel a jelenlegi világrendszerszerű működés fenntartását és megerősödését megideologizáló érvelésnek, egyrészt hamis, másrészt rendkívül káros, önstigmatizáló jellegű.

 

Véleményem szerint üdvösebb lenne kritikánkat az elitista szólamoktól és a perifériarégiók lekicsinylésétől mentes retorikával a tudomány autonómiájának kérdésére terelni,

 

s ezen belül felfigyelni arra, hogy a politikai és gazdasági függés mellett jelenleg egy erős belső dependencianyomás is megfigyelhető, amely azzal jár, hogy a kapcsolati háló, avagy a szociális tőke jelentősége jóval nagyobb lehet, mint a tudástőke vagy épp a formális kritériumok jelentősége.

 

Amíg ez a helyzet nem változik érdemben, vagyis a szakmai autonómia és professzionalizálódás nem éri el a kívánt minimumot, addig a tulajdonképpeni kritériumok tartalma gyakorlatilag mellékes, és csak mint retorikai eszköz használható fel a kinevezésre érdemesnek tartott jelölt érdekében vagy épp az arra (a hegemón akarat szerint) érdemtelen személy ellenében.

 

A szerző egyetemi docens, kutatási területe a nemzetközi publikációs hálózatok viselkedése, a tudástermelés globális kritikája és a tudástőke-akkumuláció egyenlőtlenségei globális perspektívában. 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Zágrábban az antifasizmus napján ismét fellángolt a vita, hogy nevezzék-e vissza a Nemzeti Színház előtti teret Titóra. De nem fogják.

A logójukat adják-e csak, vagy aktivistákat is? Körbekérdeztük az ellenzéki összefogás pártjait.

Az Apple Daily volt a legnagyobb és a legtovább fennálló hongkongi print bulvárnapilapot és online hírportált is üzemeltető médium, ami a kínai rezsimnek nem kellemes dolgokról is beszámolt.

A koronavírus-járvány miatt egy évvel elcsúsztatott olimpiát anno még úgy reklámozták, hogy az a világjárvány feletti győzelem bizonyítéka lesz.

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

1941. június 22-én éjjel negyed négykor kezdetét vette a Barbarossa-hadművelet, melynek célja a Szovjetunió lerohanása és térdre kényszerítése volt.

Věra Jourová szerint például ha valakinek baja van a szivárványszínnel, az róla mond el sokat, a bajor Markus Söder szerint meg ez a büszke útja annak, hogy a társadalom szabadságáért szóljunk fel.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás