Miért akarja Berlusconi bevinni Salvinit az Európai Néppártba?

Salvinit is felelőtlen populistának tartja az egykori olasz kormányfő, de abban bízik: a Lega-vezér mérsékelhető, ezért szeretné őt bevinni a Néppártba. Berlusconi eközben egy új liberális, katolikus mozgalmat szervez – de nem Salvini ellen, hanem őt megszelídítendő.

Az olasz politika radikális átalakulása főleg a jobboldalon mutatkozik meg. Miközben a balközép Demokraták – a populista ötcsillagosok és a liberális renziánusok ellenére – őrzik valamelyest vezető szerepüket a baloldalon,

Silvio Berlusconi 2011-ben mondott le – brüsszeli nyomásra – a kormányfői posztról. Nem sikerült azonban egyben tartania a jobbközepet: idős kora miatt eleve utódot kellett volna kinevelnie. Ez azonban nem történt meg, így ma a jobboldalt azon Matteo Salvini vezetheti, aki északolasz szeparatistából lett a fasizmussal is kokkettáló összolasz nacionalista.

A radikálisok vették át az uralmat az olasz jobboldalon

Ezzel ma az olasz jobboldalon a második világháború óta nem látott változások mehetnek végbe. 1946 óta ugyanis mindig a mérsékelt jobboldal uralta a jobboldali tábort, és ez a kereszténydemokraták kilencvenes évekbeli összeomlása után se változott. A helyüket átvett Forza Italia ugyan nem volt már hangsúlyosan katolikus, de egyfajta liberális jobboldali agendát vitt. A populista retorika ellenére is Berlusconi alapvetően megmaradt egy jobbközép politikusnak.

Ez változott meg, ugyanis ma azon erők kezdik uralni a jobboldali térfelet, amelyek mindig is jelen voltak ott, de alapvetően csak másodhegedűsként – azaz a radikális jobboldal. Matteo Salvini sikeresen tette a hajdani liberális, szeparatista Lega Nordot egyszerűen a köznyelvben Legává (noha a hivatalos név továbbra is Lega Nord), amely már inkább a posztfasiszta, mint az északi szeparatista hagyományba illeszkedik. Ma ő a legerősebb jobboldali (egyben legerősebb olasz) párt. Berlusconi mérsékelt Forzája annyira visszaszorult, hogy a jobboldal második helyén is már a széljobb van: a neofasiszta Olaszország Fivérei párt

Berlusconi viszont elkötelezett lenne egy liberális jobbközép mellett – és aggódva látja, amint nem csupán a pártja, de a jobbközép is tűnik lassan el. Kétfrontos politikát kezdett ezzel szemben. Egyrészről néha beszól a Legának és a neofasisztáknak. Másrészről viszont látja: nem tud már ellenük politizálni, azaz egyszerűbb, ha inkább megnyerni próbálja őket. Ezért állt oda melléjük az október tizenkilencedikei római tüntetésen is, ahol az Azonnali is ott volt.

Berlusconi azonban

Az egyházzal ellentétben Berlusconi látja a realitást

Azok a tervek, amelyeket főleg a Vatikán dédelget, hogy szülessen egy egyértelműen Salvini-ellenes katolikus jobboldal, elég illuzórikusak. Egyrészről ez egy vatikáni értelmiségi (elsősorban jezsuita) álmodozás, igazán tömegtámogatottság nincs mögötte. Másrészről Olaszország is megváltozott mára, a politikai katolicizmus és az egyház fegyelmező tekintete, amely a hidegháború alatt egyben tartotta a hatalmas kereszténydemokrata pártot, mára jelentősen lecsökkent. Egy egyházias pártnak csak pár százalékra lenne esélye.

Berlusconi ezért a jobbközepet nem a realitásokkal – azaz Salvinival – szemben akarja megszervezni. Noha nemrég hirdetett egy új mozgalmat, a Másik Olaszországot (ez a Forza Italián túlnőne, amolyan polgári körök mintájára szerveződve) – de nem egy új párt lenne, hanem a jobboldal új centrista bázisa.

Szerinte ma legalább hétmillió olyan ember van, aki – amint nemrég az Il Foglio napilapnak nyilatkozta – „katolikus, liberális, mérsékelt”, azaz őket a baloldal értelemszerűen nem szólítja meg, de idegenkedhetnek Salvini radikalizmusától is. (Olaszországban a liberális amúgy gazdasági liberálist jelent, azaz a jobboldalra használt jelző.)

Berlusconi a hétvégi Il Foglio-interjúban éppen ezen Salvini-bekerítés egyik eszközeként beszél a Lega esetleges néppárti tagságáról. A volt kormányfő látja: ma Olaszországból csak kis pártok (mint a Forza Italia vagy a nála is kisebb kereszténydemokraták) ülnek a konzervatív pártcsaládban, ami ékesen bizonyítja, mennyire talajt vesztett a jobbközép az olaszoknál. Éppen ezért Berlusconi saját szavai szerint

Berlusconinak persze mind a nacionalizmusról, mind az EU-ellenes szuverenizmusról nagyon rossz véleménye van: „Ha a szuverenizmus a saját identitásunkra való büszkeséget jelenti, akkor én vagyok az első számú szuverenista. Ha viszont a nacionalizmust jelenti, akkor minden eszközzel le kell győzni”.

Azonban szerinte a mai Lega számos tekintetben már felelős politikát visz, például feladta az euróból való kilépés gondolatát. A volt jobboldali kormányfő szerint Európában a legfontosabb feladat a baloldallal szembeni konzervatív és liberális összefogás. A hidegháborús logikát a mai napig előszeretettel használó politikus ugyanis – noha Olaszországban harminc éve nincs kommunista párt a parlamentben sem – még mindig a kommunistáktól tart, akiket most éppen az ötcsillagosokban vél felfedezni.

FOTÓ: Európai Néppárt fotószolgálata