Hogyan próbált távozni? Nem tudom, mire gondol. Lábon! – Matolcsyné tanúskodásán jártunk az Origo elleni perben

Szerző: Fekő Ádám
2019.11.14. 17:16

Hogy lehet dadaista beszélgetést csinálni abból, hogy a jegybankelnök polgármesterkedő exfeleségének emberei állítólag lefenyítettek egy LMP-st? Elmeséljük!

Hogyan próbált távozni? Nem tudom, mire gondol. Lábon! – Matolcsyné tanúskodásán jártunk az Origo elleni perben

Őszintén bevallom, én csak azért mentem délelőtt 10-re a Fővárosi Törvényszék 22-es számú tárgyalójába, hogy megírjam röviden, hogy Matolcsy Gyöngyi, Matolcsy György jegybankelnök exfelesége, mellesleg Balatonakarattya polgármestere nem jelent meg tanúskodni az LMP frakcióalkalmazottja, Nuszbaum Tibor Origo ellen indított sajtóperében – aztán egyszer csak egy soha véget nem érő zavaros történetben találtam magam nekifutásból hátba rúgó ismerősökkel, fényképezési szögekről szóló találgatásokkal és némi csokival.

Matolcsy Gyöngyi ugyanis megjelent tanúskodni.

A történet alapja egy augusztus 31-i balhé, amikor Nuszbaum álltása szerint az épp kampányoló Matolcsyt (mármint a Gyöngyit, nem a Györgyöt, ő nem is fog szerepelni a történetben) akarta lefotózni, illetve az ő aláírások mellé osztogatott csokijait, de a polgármester ráuszította az embereit, akik nem csak a telefonját akarták elvenni, de kicsit meg is verték őt és egy barátját Balatonakarattyán.

Az ügyben büntetőfeljelentés is született mindkét fél részéről, de azok még sehogy nem állnak, viszont Matolcsy Facebookon elmesélt verzióját lehozta az Origo is, és mivel Nuszbaum szerint ez egyszerű hazugság, beperelte a kormánymédia egyik koronaékszerét, és emiatt hívták be tanúskodni Matolcsyt, hogy elmesélje, mi is történt, és eldöntsék, le kell-e hoznia az Origónak, hogy Nuszbaum egyrészt nem politikus, másrészt pedig azt, hogy nem is támadták meg Matolcsy stábját.

A tárgyalás Nuszbaum részénél még a szokásos mederben zajlott, a Szomszédok forever mögött álló férfi elég tárgyilagosan elmondta, amit már korábban is: miután nem akarta letörölni a képeket, amiket Matolcsy kampányáról készített, egy tetovált figura le akarta fogni és elvenni a telefonját, megütötték hátulról, a válaszul odalépő barátját pedig leteperték a földre, és a hátára térdeltek.

Nuszbaum barátjának támadója a falu alpolgármestere, Rozs Péter lehetett, aki a férfi állítása szerint azt mondta neki, hogy ahhoz is szar, hogy megverje.

Arra talán senki nem számított, hogy Matolcsy nem egy, a köreiből ismerten konkrét és tömör történettel érkezik a tárgyalásra: vagy nem készült fel rendesen, vagy csak ki akart fárasztani mindenkit a teremben, de már abba is bele tudott zavarodni, hogy ő hívta-e ki a rendőrséget, aztán gyorsan jött az egyik csúcspont, mikor megkérdezték, van-e kötődése az Origóhoz.

- A jelenlegi Origóval semmilyen kapcsolatom nincsen.
- De mikorival volt?
- Egy időszakkal ezelőtt a fiam érdekeltségébe tartozott az Origo.
- Mikor?
- Tavaly.

Matolcsy Gyöngyi azt mesélte el meglehetős tömörséggel, hogy nem is olyan régen Matolcsy Ádám volt az újság egyik résztulajdonosa, de aztán több kormányközeli üzletemberrel együtt egy szép napon gondolt egyet, és leadta az újságot ingyen a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak, úgyhogy azóta már nincs semmiféle köze hozzájuk.

FŐSZEREPBEN: MATOLCSY GYÖNGYI TARKÓJA!

Matolcsy verziója szerint Nuszbaum igazából nem az általa osztogatott csokoládékat fotózta, hanem az aláírásgyűjtő-papírt, és csak át akarta verni őt ezzel a csoki dologgal, majd amikor közölte, hogy „egy faszt fogja ő letörölni a képeket”, és elsétált öt-hat métert a bűvös csokis pulttól, akkor a nő rendőrt hívott,

Nuszbaum haverja pedig megjelent, és nekifutott az alpolgármesternek, aki valahogy azért volt ott, mert a falugondnok sem akarta, hogy lefényképezzék.

Nem érted? Nem csoda, hiszen a bíró sem értette, hogy vezethetett ez a sztori oda, hogy Nuszbaumék már a falugondnokot fenyítik, de kicsit belemegyünk! A falugondnokról kiderült, hogy a rendezvényen volt, majd amikor azt kellett volna elmondani, ki volt még ott ezen a rendezvényen, Matolcsy elmondta, hogy egy orvos is például, és még 20-30 ember, de Nuszbaum amúgy elkezdte őt és a családját szidni, az egész rendszert, ráadásul trágár módon, úgyhogy verbálisan is támadólag lépett fel.

A kicsit csapongó történet után visszatértek Nuszbaum meneküléséhez a pulttól.

- Ez mit jelent? Ment egyenesen el? Ön azt mondja, hogy megállt, öt-hat méterig követte.
- Igen, én beszéltem vele végig, azt kértem, hogy törölje ki.
- Igen, de én nem arról kérdeztem, hogy ön mit csinált, hanem hogy ő hogyan távozott, vagy próbált távozni.
- Nem tudom, mire gondol. Lábon!
- Tehát menni akart, gyalogolt?
- Igen.
- Mi akadályozta őt meg ebben?
- Hát a beszélgetés.

Újabb kínos csenddel eltöltött pár másodperc után folytatódott volna a további eseményekkel a történet, de Matolcsy ezt passzolta volna, mert rendőrségi nyomozás folyik ebben az ügyben. Miután elhitte, hogy a tanúvallomása nem fogja azt a nyomozást befolyásolni, végül azért elárulta, hogy egy dulakodás történt Nuszbaum és a falugondnok között, Nuszbaum barátja pedig ekkor futott neki az alpolgármesternek, de mikor a saját bevallása szerint 20 éve ezzel foglalkozó bíró megkérdezte, hogy jelent meg ez az ember, aki a története alapján a semmiből nekifutott az alpolgármesternek, akkor Matolcsy megint tudott robbantani:

„Azt gondolom, hogy én ezt láttam, ha a többit elmondom, az már a véleményem. Az már nem tény. A tény az, hogy nekifutott, hogy miért, az már az én véleményem.”

Ekkora döntöttek úgy, hogy akár egy kis vélemény is becsúszhat a sztoriba, és talán mondani sem kell, hogy Matolcsy Gyöngyi ezt is meg tudta úgy húzni, hogy nem a kérdésre válaszolt! „Az én véleményem az, hogy egy kifejezetten eltervezett provokáció volt ennek a rendezvénynek a megzavarása, és a helyszínen alakult ki, hogy milyen módszereket és eszközöket alkalmaznak, mert normális élethelyzetben nem fordul elő ilyen. Fél órán belül az egész internetet ellepték azok az álhírek és verziók, amik az ő verziójukat tükrözték.”

Ebben a kérdésben végüll megkegyelmeztek Matolcsy Gyöngyinek, de mint kiderült, a történet további részét sem akarta igazán rekonstruálni. Addig eljutottunk, hogy dulakodás indult, a feleket pedig az ott lévő emberek választották szét. Itt tulajdonképpen újrakezdődött a dolog.

- Ismerte ezeket az embereket?
- Ez egy kis falu, én vagyok a polgármester, általában ismerem az embereket.
- Tehát lakosok voltak és nyaralók.
- Akkoriban már inkább lakosok voltak, de lehet, hogy nyaralók is voltak köztük.
- Részt vett a szétválasztásban olyan, aki akár önkéntesként, akár azért, mert ez a munkája, de részt vett a kampányban?
- Igen.
- Na, erre vagyok kíváncsi. Kik azok?
- Akik a kampányban részt vettek? A képviselőinkkel együtt indultunk.
- A dulakodókat szétválasztó emberek között volt-e olyan ember, akit ön ismer, és ha igen, akkor meg tudja-e mondani, hogy az dolgozott-e önnek vagy más képviselőnek a kampányában.
- Igen, dolgozott, de önkéntes.

És ezek csak szemelvények, Matolcsy tényleg olyan technikával tudott válaszolni, amivel szép lassan a reményét is elvesztettem annak, hogy az összesen majdnem öt órán keresztül tartó tárgyalás értelmes véget érhet. Spoiler, nem is ért, viszont sikerült bekötni valahogy a tavalyi tévészékházas bulit is, ugyanis a polgármester nem tudja visszagondolva, hogy

csak annyit látott, hogy Nuszbaum barátja a földön feküdt, de azt nem tudta eldönteni, hogy a földre vitték, vagy csak amolyan tévészékházas akcióról van-e szó, ahol mindig azt kell sajnálni, aki a földön van.

Az utazás a dadaizmus világába végül véget ért, bár a többi tanú kihallgatása közben a bíró is megjegyezte, hogy pár dolgot nem ért Matolcsy történetéből, de végül inkább elfogadta, hogy ennyire emlékszik, utána már tényleg csak arra kellett várni, hogy eldöntsük, végül is a csokit fotózta-e Nuszbaum egy azóta már persze letörölt kép kedvéért, vagy az aláírásokat, illetve megjelent tanúként a már említett Rozs Péter, aki még annyival egészítette ki a dolgot, hogy Nuszbaumék be voltak rúgva, és miután lefideszkurvázta a polgármestert, a barátja magától esett el, és ő csak tartani akarta, ezért tűnhetett úgy, mintha a földre vinnék, és térddel tartanák lent.

KICSIT ÁLLJUNK MEG, ÉS ADÓZZUNK ELISMERÉSSEL A HŐSNEK, AKI HÁROMSZOR IS BELEKARCOLTA A SÜN SZÓT A 22-ES SZÁMÚ TÁRGYALÓTEREM EGYIK PADJÁNAK HÁTULJÁBA!

Az egész délelőttöt felölelő beszélgetés csodásan mutatta be a Magyarországon egymás mellett élő párhuzamos valóságokat: volt itt egy ellenzék, aki összefoglal történeteket időponttal, szereplőkkel és helyszínnel, és volt ugyanennek a kormánypárti verziója, ahol a meglévő logikai bukfenceket inkább azzal próbálják eltakarni, hogy szándékos és megtervezett ellenzéki provokációról van szó.

Hogy mennyit tudott segíteni az Origón ez a különleges tanúskodás, illetve hogy a bíró ezek után mennyire hiszi el, hogy Nuszbaum Tibor az LMP ökleként ment le berúgva verekedni egy haverjával Matolcsy Gyöngyi standjához, november 29-én derül ki.

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek