Ne mások döntsék el a kurdokról, éljenek-e vagy haljanak!

Hogy éli meg Erdoğan aggresszióját a budapesti kurd és török közösség? A török döneresekben dolgozók elmesélték az Azonnalinak, milyen volt üldöztetésben felnőni, és mit szólnak hozzá, hogy új hazájukban Erdoğan szívesen látott vendéggé vált.

Megtámadta Törökország az Észak-Szíriában található, kurd fennhatóság alatt álló Rozsavát október 9-én. A hadjárat célja, hogy a kurd többségű területre szír menekülteket telepítsen be Recep Tayyip Erdoğan, Törökország elnöke, ezzel letörve az etnikai többségre alapozott kurd autonómiát.

A kurdok a világ legnagyobb ország nélküli népe, 35-40 millióan laknak négy ország, Irán, Irak, Szíria és Törökország határain belül. Hiába élnek egy tömbben, évszázadok óta sikertelenül próbálják létrehozni a független, autonóm Kurdisztánt. Ennek a törekvésnek volt egy állomása a szíriai állam romjain felépülő, kurd igazgatású terület, Rozsava. (Bővebben erről itt írtunk).

A kurdok helyzetét sokáig segítette, hogy az amerikaiak legfőbb szárazföldi haderejeként működtek az Iszlám Állam elleni harcban, ám nem volt B-tervük arra az esetre, ha Donald Trump elnök úgy dönt, kivonja a területről az addig Erdoğan ellen élő pajzsként funkcionáló amerikai katonákat. A kurdoknak így egyedüli segítségként a PKK (Törökországi Kurd Munkáspárt) maradt, őket viszont az EU, az Egyesült Államok és Törökország is terroszervezetnek nyilvánította. 

Ahogy Kardos Gábor is írta az Azonnalin, a kurd autonómiatörekvéseket világszerte a döneresek finanszírozzák, ideértve a budapestieket is. Ezért utánajártunk a városi legendának, és bár gyanús pénzmozgásokat nem találtunk, kiderült: a kurdok és a törökök egyöntetően gyűlölik Erdoğant és rendszerét, egymással viszont jól megférnek Budapesten.