+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Nagy Péter Sándor
2019. november 6. szerda, 11:00
A spanyol állam tizenkilencedik századi megoldásokat keres a katalán függetlenség szintén anakronisztikus kérdésére. De lehet egyáltalán megnyugtató megoldás?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hogy vagyunk? – kérdeztem minap a barcelonai főtér melletti kávézóban az idős tulajt. Lehetnék jobban is – felelte –, két törzsvendégem is börtönben ül.

 

A tulaj szomorú. Ő is egyike azoknak a polgároknak, akik igazságtalannak tartják a függetlenségpárti katalán politikusok és a civil aktivisták bebörtönzését. A bíróságon kezelt konfliktus sokaknak csípi a szemét. A katalán függetlenségi törekvéseket támogatókon túl a végletekig polarizált politikai színtéren semlegességet keresők számára is megkérdőjelezhető, illetve aránytalan, hogy a mozgalom a legfelsőbb bíróságon, a vezetői pedig a börtönben végezték. Az itélet több megkérdőjelezhető és nyugtalanító precedenst teremt a függetlenségi mozgalmon túlmutató civil érdekvédelem felé is.

 

Miközben a tulaj kávémmal ügyködött, szóba elegyedtünk, és hamar kiderült, hogy a kilenc elitélt közül ketten – amíg tehették – rendszeresen nála fogyasztották a reggelijüket. „Bona gent”, azaz jó emberek – mondta, miközben letörölte a pultot. Igaza lehet. Ha a magyar politikus sztenderdet vesszük alapul, tényleg nem látni egyetlen rossz arcot sem a gáton. Ennek ellenére a nacionalista politikusok krémjét két év előzetes letartóztatás után zendülés vádjával elitélték, és ki tudja meddig börtönben is tartják, illetve hosszú évekig eltiltják őket a közéleti szerepvállalástól:

 

igazi XIX. századi megoldást keresve egy szintén anakronisztikus politikai felvetés orvoslására, vélhetően kevés eredménnyel.

 

A függetlenségi törekvésekkel kapcsolatos, alapvetően politikai természetű nézeteltérések nagy valószínűséggel bármely nyugat-európai országban a politikai húzd meg, ereszd meg műfajába tartoznának, amiket legrosszabb esetben is más természetű szankciókkal kezelnének, ha egyáltalán sor kerülne ilyesmire.

 

A nacionalizmus döntő lehet a vasárnapi spanyol választáson

 

A központi kormányzat által évekig gyakorolt struccpolitika a nacionalista propagandával kombinálva veszélyes elegynek bizonyult, amiből lassan, de biztosan kovácsoltak tőkét a szélsőjobboldali spanyol nacionalisták és a konzervatívok. A nacionalista blokkok egymásnak feszülése döntő lehet a most vasárnap esedékes parlamenti választásokon.

 

A különféle lobogókba burkolózó szavazók hajlamosak elfeledkezni olyan problémákról, amikre a nacionalizmus aligha fog megoldást keresni. 

 

A katalán függetlenség kérdése és az ellene vívott harc központi hatalom részéről évek óta uralja a lokális politikai színteret. 2012 óta alig, az elmúlt két évben nincs szó másról a helyi közéletben. Az egymást érő tüntetéseken – legyen az szeparatista vagy alkotmánypárti – több tíz- vagy akár százezrek vesznek részt. Eközben az élet más területeit érintő konkrét problémák miatt, mint az égető lakáskérdés, a dolgozók jogvesztése, vagy a szólásszabadségot korlátozó „ley mordaza” miatt alig pár százan vagy ezren vonulnak az utcára. 

 

Az identitás- és hovatartozási konfliktus sikerrel odázza el a valós kompetenciát igénylő témákat, amikkel a politikának illetve a politikusoknak nem kell érdemben foglalkozniuk, míg az önrendelkezés kérdése a terítéken van. A spanyol nacionalista hullám erősödése azzal fenyeget, hogy ez a folyamat több teret nyer az országos politikában is, nehezítve ezzel azoknak az erőfeszítéseit, akik a bírőságon kívül szeretnének tárgyalni a katalán függetlenség kérdéséről.

 

Mára kényes téma a függetlenség

 

Miközben iszogattam a kávémat, a tulaj már nem erőltette az eszmecserét, így én sem nagyon forszíroztam tovább.  A függetlenség mára kényes témává vált az utcán és sok baráti körben, családban. Futólagos ismeretségek diszkrécióból, barátok és családtagok konfliktuskerülés miatt, a többiek fásultságból egyre inkább kerülik a témát.

 

Vannak családok, ahol az elmúlt évek aktivizmusa, a függetlenségi törekvések támogatása összehozta a különböző generációkat – minden más jellegű, éppen korosztályi különbségekből fakadó problémát felülírva. Másokat szétválasztott.

 

Barátok fordultak el egymástól, családi viszonyok mérgesedtek el. Vannak, akik próbálják humorral kezelni a helyzetet, mint az a zeneszerző ismerősöm, aki a párjával folytatott politikai eszmecseréről elegánsan csak annyit mondott: „Mikor szóba kerül a lobogó, nekem bevonják a zászlórudat.“

 

A függetlenség kérdésében nem állást foglalni a helyiek számára a legnehezebb opció. Nem nagyon van tér a semlegességre.

 

Az érzelmek és a napi politika is polarizációra kényszeríti az embereket, sokakat akaratuk ellenére, hiszen Spanyolországban a kulturális sokféleség és gazdagság jellemzi és alakítja a különböző tartományok identítását, így sokan nagyon is kényelmesen érzik magukat spanyol katalánként, ahogy teszi azt bármely más országrész kettős identitású állampolgára. Sokan kimondottan büszkék erre, sok katalán nem tudja elválasztani magában a két identítást, és adott esetben nem is szeretnének lemondani erről a kettősségről. A betokozódott nacionalista konfliktus miatt a nemzeti identitás lassan kezd teherré válni, ami pár éve elképzelhetetlen volt.

 

A mára kialakult helyzettel egyre kevésbé tud mit kezdeni a közvélemény, illetve a politkusok zöme. Kevesen próbálják mélyebben megérteni a jelenség okait, és ami talán még veszélyesebb: nem is akarják tudomásul venni egyre láthatóbb következményeit.

 

Akik azt várják, hogy börtönbüntetések és a katalán nacionalista pártok várhatóan terítékre kerülő betiltása visszatessékeli a katalán konfliktus szellemét a palackba, valószínüleg tévednek. 

 

A párbeszédet szorgalmazó baloldali politikai erők leginkább a kompromisszumképtelenségből vizsgáztak jelesre a tavaszi választások után. A közvéleménykutatások egy része a vasárnapi választásokra a konzervativok és az orbáni fazonra fésült, a francói lángot őrző szélsőjobb erősödését jósolja, ami vélhetőleg tovább bonyolítja a helyzetet. 

 

És ha már itt tartunk: napokban exhumálták és szállították családi kriptába a 44 éve elhunyt spanyol diktátor, Franco múmiáját. A szimbolikus jelentőségű esemény fontos lépés a XX. századi spanyol történelem és a polgárháború kollektív feldolgozásában. A katalánok számára is fontos ez a gesztus. A francói idők elnyomása mindig is üzemanyagként szolgált a helyi nacionalistáknak. A mumifikálódott tetemmel sok minden más is felszinre emelkedik, amit a diktatúra alatt és után a szőnyeg alá söpörtek Spanyolországban. A hétvégi választások előrejelzéseit, előérzeteit nézve valószínüleg még kiesik pár csontváz a szekrényből, mielőtt a dolgok jobbra fordulnának. 

 

Olvass még több cikket Nagy Péter Sándortól!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ismételten több mint százzal csökkent az aktív esetszám, mivel 140 gyógyultra csak 23 új megfertőzés jutott.

A nagyszabású tervvel az EP-s mainstreamet sikerült lecsitítani, de a legfőbb kérdés továbbra is az: mit szólnak ehhez az általában szűkmarkú nettó befizetők? Mutatjuk az erőviszonyokat!

Az olasz külügyminiszter június közepétől megnyitná az összes belső európai határt. Június 3-tól az olaszokhoz már eleve lehet utazni, de ez nehézkes, mert az osztrák határszakaszon a beutazást Bécs nem engedi.

Montenegróban már május 5-e óta nem rögzítettek új megbetegedést, az aktív fertőzöttek száma pedig nulla: jövő hétfőtől a magyarok is beutazhatnak.

Az aktív esetszám kevéssel, de ismét csökkent, kórházi ápolásra 430, lélegeztetőgépes kezelésre 25 fő szorul csak.

A magyarok körében is 61 százalék gondolja ezt egy friss, 21 EU-tagállamban elvégzett közvélemény-kutatás szerint.

A főpolgármester szerint Budapestnek több tízmilliárdos bevételkiesést jelent a jövő évi költségvetés tervezete, ami nem indokolható a járvány okozta általános recesszióval.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Ki nyerheti az amerikai elnökválasztást? Szakértők vitatják meg az American Corner május 28-i eseményén!

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás