+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Suller Zénó
2019. november 3. vasárnap, 07:59
Az egyik az elnyomottak nevében népakarat nélküli jogállamot, a másik az istenített népakaratra hivatkozva jogállam nélküli népszuverenitást valósítana meg. Pedig a demokráciához mindkettő kell.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A közéletet ma két torzszülött, amorf kurzus uralja: a balliberális irányzat és a neokonzervativizmus. Torzszülöttek, mert semmi közük nincs genezisükhöz, a liberalizmushoz vagy a konzervativizmushoz, és amorf mindkettő, mert nincsenek elveik, amikben alakot öltenének. Mindenesetre ma ez a két „ideológia” írja a jövő forgatókönyvét, míg a mérsékelt centrum csak a történelemkönyveket olvasgatja, de távlati célja már nincs. Elfáradt, kiürült.

 

Míg a centrum létfenntartásra van berendezkedve, és szinte minden területen visszavonulót fúj, addig a ballib és neokon irányzat szétzilálja a kialakult társadalmi rendszert, gondolkodásmódot diktál és az élet minden területére új narratívája, programja és parancsa van.

 

Ez alól a jog sem kivétel. Bár ma még a centrum által kialakított jogrendszer van érvényben, hiszen a jog lassan változik, de a ballib és neokon jogfelfogás határozottan érezteti hatását a jogban is. És ez a felfogás leginkább a jogrendszer és a nyugati demokrácia alapját, a népszuverenitás és a jogállam egységét bontja meg. Ez pedig azért nagy baj, mert a kettő csak egymás mellett, egymást kiegészítve és korlátozva létezik.

 

Hogyan egészíti ki egymást a népakarat és a jogállamiság?

 

A népszuverenitás teszi lehetővé, hogy minden jogszabály visszavezethető legyen a népre, vagyis, hogy az akaratának megfeleljen. A jogállamiság pedig azt teszi lehetővé többek között, hogy ne csak a nép akarata határozza meg a jogot, hanem a kiszámíthatóság is.

 

Egy jogállamban például hiába akarja a nép a halálbüntetést, ha az alkotmány azt nem teszi lehetővé. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne visszavezetni a halálbüntetést egy jogállamban. De ez nem egyik napról a másikra és nem egy azonnali döntéssel fog történi. Például módosítani kell hozzá az alkotmányt, lesz egy átmeneti időszak, és nem lesz majd alkalmazható a már folyamatban lévő eljárásokban.

 

Tehát a népszuverenitás és a jogállam csak együtt eredményez demokráciát,

 

ahol a döntések visszavezethetők a nép akaratára, és ahol az így született döntések kiszámíthatóak, és kötik a szabályok alkotóját is.

 

Hogyan borult fel ez az egyensúly?

 

Érezhető viszont, hogy a jog és a jogállamiság eszmei értékelése ma válságba jutott. Ehhez nem kell jogásznak vagy társadalomtudósnak lenni. A legtöbb ember érzi, hogy valahol nagyon túltoltuk ezt a jogállam-népszuverenitás dolgot.

 

Gondoljunk arra, amikor a kommunista ávóst nem lehetett elítélni a rendszerváltás után a jogállamiságra és a jogbiztonságra való hivatkozás miatt. És a sokadik hasonló eset után a társadalomnak egyszerűen elege lesz a jogállamiságból, mert azt érzi, hogy nem szolgálja az igazságot. A konkrét példánál maradva: azt látta a társadalom, hogy egyértelmű akaratát – vagyis azt, hogy a bűnöst ítéljék el – az állam nem teljesíti, tehát a jogállam szembemegy a nép akaratával, vagyis közvetve a népszuverenitással.

 

De ugyanez igaz az érem másik oldalára is, mert a népszuverenitással kapcsolatban is látjuk, hogy valahol ez is nagyon félrecsúszott. Erre legjobb példa a brexit, vagy éppen a tény, hogy itthon milyen élvezettel kajálja be a nép a sorsozást és a migránsozást. Vagyis az az élmény, hogy

 

a túl sok demokrácia rossz, mert a nép alapvetően hülye: irracionális és soviniszta döntéseket hoz, hazug és inkompetens képviselőket választ.

 

Vagyis sokaknak már a tökük tele van a népszuverenitással, mert kiszámíthatatlanná és ostobává teszi a közéletet.

 

Ezt pedig szépen kihasználják mindkét oldalon

 

A ballib elitisták és a nekon populisták éppen erre a társadalmi frusztráltságra játszanak rá. Kihasználják, hogy az emberek már nem hisznek a népszuverenitás és a jogállam egységében. És ahelyett, hogy megoldásként helyreállítanák a megbomlott egységet, az ellentétmondást pont, hogy gerjesztik, és felhergelik választóikat az egyikkel szemben a másikért. Mindkettőt viszont nem vethetik el, mert valamelyikre szükségük van a legitimációhoz és hatalom megtartásához.

 

A mai politikai kulturális közeg tehát választásra kötelez jogállam és népszuverenitás között.

 

Végeredményben pedig mindkettő a jog önállóságának mítoszát rombolja le.

 

A progresszívek a kiváltságellenesség jegyében képviselik az új elitizmust

 

A balliberális klub a népszuverenitást veti el, és a jogállamot emeli piedesztálra. A nép ugyanis elnyomja a többségtől eltérő tagjait: a színesbőrűeket, a nőket, a homoszexuálisokat, a fogyatékosokat és bárki mást, akinek a progresszív élcsapat identitást és programot talál ki.

 

Vagyis a ballib progresszív elit az elnyomottak nevében erőteljesen korlátozza a többséget a döntéshozatalban és szabályalkotásban, és ennek privilégiumát egy szűk csoportnak, magának hagyja meg. Nem először a történelemben a kiváltságellenesség elitizmushoz vezet. Az elnyomottaknak ugyanis többletjogaik vannak és ezek a jogok akár a nép akaratával szemben is megilletik őket.

 

És itt jön a jogállam szerepe. Ugyanis mivel tudja az akaratát érvényesíteni ez a szűk elit? Természetesen a jog által. A balliberálisok az egyenlősdit jogalkotással és hozzá társított állami kényszerrel kívánják megvalósítani.

 

Például úgy lesz meg a nemi egyenlőség, férfiak, nők, transz- és ciszneműek között, ha törvényben követelem meg a munkahelyeken a nők, transz- és ciszneműek kvótáját. Vagy ha törvény mondja ki, hogy az egyetemen igenis legyen külön nemsemleges mosdó. Ez a jog ugyanakkor kiszámítható, az államot és szerveit kötő jog lesz, ami biztosítja az új rendet.

 

Vagyis megvalósul a népakarat nélküli jogállam. Paradox módon éppen a progresszív liberális kurzus az, aki a kiszámítható rendet választja az egyéniesített akarattal szemben,

 

vagyis a jogállamot a népszuverenitással szemben.

 

A neokonzervatív populizmus a rend helyett az akaratot szolgálja

 

A neokonzervatívok szintén megtagadják önmagukat, és az ősi tradicionális érték, a rend helyett az egyéniesített akaratot éltetik. Nem véletlenül ragadt rájuk a populista jelző. Itt ugyanis az lesz jog, amire a nép – valójában a tömeg – vágyakozik. Ha kell, elveti az alkotmány alapvető rendelkezéseit, ha kell, módosít bármilyen jogszabályt. A lényeg, hogy a tömeg akarata érvényesüljön, hiszen ez tartja a populistákat hatalmon.

 

Itt a jog nem kiszámítható, nincsenek „gránitszilárdságú” rendelkezések. Grafikonok vannak, népszerűségi mutatók és közvélemény-kutatások. Vagyis népszuverenitás jogállam nélkül.

 

Hiszen magát az államot sem köti az általa hozott törvény, vagy ha igen, csak formálisan.

 

Ha az isteni magasságú nép úgy dönt, hogy neki inkább GDP kell és nem esőerdő, akkor már át is húzzuk a természetvédelmi törvényt, és indítjuk is a buldózereket. Ha a fényes nép szerint a buzik csak ne vonulgassanak, vagy a gyilkost igenis akasszák fel, már iktatja is az újabb korlátozást a jogalkotó a gyülekezési jog vagy az élethez való jog mellé az alkotmányba.  Paradox ez is, de a neokonzervatív narratíva elveti a rendet, és az akaratot szolgálja ki.

 

A jog így is, úgy is kiüresedik

 

A baj csak annyi, hogy a jog mindkét felfogásban elveszti értékét és tényleges szerepét. A ballibeknél a jog csak a rend fenntartásának az eszköze a jogállam segítségével. A neokonziknál pedig a jog csak a népakarat megvalósításának eszköze a népszuverenitás által.

 

A két tömb lényegében ugyanazt a metódust használja: egymás ellen fordítja a jogállamiságot és a népszuverenitást, abból kiemeli az egyiket, de a valóságban mindkettőt tagadja. Hiszen jogállamiság és népszuverenitás csak együtt létezhet, legalábbis csak együtt van értelmük egy demokráciában.

 

A népszuverenitás nélkül ugyanis a jogállam csak a formalizált parancs elsődlegességét és kiszámíthatóságát jelenti, de a társadalmi akarat érvényesülésének koncepciója nélkül. A népszuverenitás a jogállamiság nélkül pedig éppen a kiszámíthatatlanságot, az állandóság hiányát és a tömeg alantas vágyainak zsigeri és ad hoc kielégítését eredményezi.

 

Mindkét kurzus tehát lényegében zsarnoksághoz vezet. A ballib progresszió egy elitista elnyomást, a neokon vonal pedig valóságos tömegdiktatúrát eredményez.

 

Ezért lenne szükség a jogállam és a népszuverenitás egységének helyreállítására. Csak így hihető el újra, hogy a jogot valóban a nép alkotja, az állam pedig csak a jog szabályozása alatt cselekedhet. Csak így lesz kiszámítható a közélet, mert a korábbi szabályok kötni fogják a jogalkotót, sőt magát a népet is. Másképp megfogalmazva, csak így alakítható ki egy igazságos társadalom, tehát így működtethető a demokrácia.

 

Hogy ennek az újraélesztése a haldokló centrum, vagy egy még nem létező új kurzus kihívása lesz, egyelőre kérdés marad. De a feladatot valakinek vállalnia kell.

 

A szerző jogász. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mármint németországi német, nem bánáti sváb vagy erdélyi szász, nincs is román állampolgársága. De hogyan került Fritz Temesvárra?

Habár a székely fővárosnak nevezett városban ma a magyarok már nincsenek többségben, a román szavazatok felaprózódása miatt Soós Zoltán nagyot tudott nyerni.

A független Nicușor Dan lett Bukarest főpolgármestere. Az exit poll eredmények szerint 47 százalékot szerzett, jelentősen megelőzve a 39 százalékot hozó szocdem Gabriela Fireat.

Azért az MSZP-s Csorbai Ferenc mögött felsorakozó ellenzéki pártok meglepően jól szerepeltek, Csorbai 40 százalékot hozott az egyik legjobboldalibb városban.

Hatalmas többség mondott nemet a kezdeményezésre, amely az EU-val kötött szerződések felmondását jelentette volna.

Egy borvidék, ami azt bizonyítja: megfelelő tudással, akaraterővel és szorgalommal semmi sem lehetetlen, még a legzordabb körülmények között sem.

Utazás, kiállítás, zene, egy ritka jó hely Zuglóban, életvezetési tanácsok és pár őszinte tipp a konyhába: itt az Azonnali első őszi mindenajánlója!

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás