Varga-Damm Andrea az Azonnalinak: Aki a hatalommal élni tud, az világsztár lesz

2019.11.01. 07:17

Mi történt azon az ominózus jobbikos ülésen, ahol eldőlt: a párt vezetését megpályázó Jakab Péter visszalép, és mégsem most lesz tisztújítás? Mit lehet a fideszes Hende Csaba javára írni, és milyen főnök volt anno a szex- és korrupciós botrányba keveredett Borkai Zsolt? Miért áll szóba Volner Jánossal annak ellenére is, hogy otthagyta a Jobbikot? A jobbikos Varga-Damm Andrea – aki maga is jelentkezett pártelnöknek – nagyinterjúban mesélt az Azonnalinak.

Varga-Damm Andrea az Azonnalinak: Aki a hatalommal élni tud, az világsztár lesz

Mennyit aludt keddről szerdára virradóra?

Nem sokat, éjjel kettőkor még pörgött az agyam.

Azért kérdezzük, mert szerdán hajnali egykor érkezett a Jobbik közleménye, hogy mégsem lesz tisztújítás a pártban, és Jakab Péter – aki eddig úgy tűnt, pártelnök lesz – vissza is lépett a pártelnöki jelöltségtől. Pontosabban azért, mert a választmány nem támogatta Jakab azon feltételét, miszerint hosszabbítsák meg két és fél évre, a 2022-es országgyűlési választások utánra is az országos elnökség tagjainak mandátumát, akiket ő választott volna ki. 

Aki bármilyen szervezet vezetésére jelentkezik, az nem biztosítékokat kér, hanem bizalmat. Másrészt úgy gondolom, nem kell két évnél hosszabb mandátumot kérni. Két év alatt Magyarországon, ha egy pártvezetőnek vannak jó elképzelései, el tud érni mérvadó, minőségi fejlődést. Aki ezt eléri, annak a mandátumát nemhogy megújítják, hanem trónra is emelik. Hiszen miért akarnánk mást a választásig?

Túl sokat akart Jakab Péter, ebbe bukott bele?

Nem ő akart túl sokat.

Hanem?

Azok, akik kitalálták, hogy ő elnök legyen. Ezek az emberek valószínűleg azt mondták neki (ami igaz is), hogy ő olyan nagy tekintéllyel bír, és annyira szeretik a pártban, hogy még ezt is át tudja vinni a párttagságon.

Kik voltak konkrétan, akik ezt mondták neki?

Nem tudom, de az érezhető volt, hogy Jakab Péter erőteljes biztatást kapott, és ezt nem ő találta ki.

Vona Gábortól például, aki nyilvánosan is kiállt Jakab mellett?

Ő már azután tette ezt, hogy Jakab Péter és én is bejelentettük az indulásunkat.

Azt tudni kell, hogy Peti nem akart pártelnök lenni. Ő azt akarja, hogy ennek a pártnak jó legyen, és amit tud, hozzátesz ehhez.

Jakab csapatot jelölti ki maga köré, és nagy eséllyel onnan valakik úgy gondolták, hogy a frakcióvezetés után lépjen eggyel előrébb. De Jakab Péternek most is megvan mindene ahhoz, hogy a pártnak kincs legyen, hogy őt a pártban megbecsüljék, és megkapjon minden erőforrást, ami a teljesítménye kibontakoztatásához kell.

Valószínűleg ő mégsem így gondolta, mert ragaszkodott hozzá, hogy mindegyik alelnököt ő választhassa ki, és ne is 2021-ig, hanem a 2022-es választásig tartson a mandátuma.

Túlságosan nagy hatással voltak rá azok az emberek, akik őt az elnökségre biztatták, és nem biztos, hogy reálisan felmérte, hogy átvihető-e mindaz, amit az elnöki pozícióhoz feltételül kötött. Az ülésen többen is kimondták, hogy ezt szerintük nem ő találta ki, és egyébként nem is illik Peti személyiségéhez ez a feltételrendszer.

Ez egy kicsit diktátortempó, nem?

Nem mondanám annak. A diktátor magának akar jót, nem a közösségnek, ellentétben Petivel. Valakik elhitették vele, hogy ez a feltételszabás jó a közösségnek. De ahogy az ülésen el is hangzott: egyszer gyakorolt vétót Vona Gábor még 2016-ban, amikor is négy alelnökjelöltet vétózott meg, mondván, velük nem szeretne együtt dolgozni. Ez pedig nagyon mélyen beleégett a párttagságba. Kívülről nem látszott, de belül nagyon sok időbe telt ezt feldolgozni azoknak, akik a demokratikus működésben hisznek. Vona Gábor utólag bocsánatot is kért ezektől az emberektől. Ha bárki az alapszabállyal és a választási szabályzattal szembe megy, az egyből ezt a rossz emlékű, 2016-os eseményt juttatja a tagok eszébe.

Akkor mondható, hogy a Jakab Péter-ügy megosztotta a Jobbik tagságát, és feszültséget generált?

Nem osztotta meg, feszültséget viszont generált. Az ülésen minden hozzászóló elmondta, hogy szívesen venné Jakab Péter elnökségét.

Ön is ezt mondta?

Igen, hogyne. Viszont az általa szabott feltételrendszer nem azt mutatja, hogy szolgálni akarná a pártot. A kisebbségi érvelés az volt, hogy ha már mindenki azt szeretné, hogy ő legyen a pártelnök, akkor teljesítsük a feltételeit is.

Kik voltak, akik így érveltek?

A párttagság egy része.

Például?

Itt alapvetően az egyszerű, a nyilvánosság számára ismeretlen tagok szólaltak fel. Én csak azért szólaltam fel, mert elnökjelölt voltam, és illett elmondanom, mit gondolok a helyzetről.

Ön is elnökjelölt volt Jakab mellett, csak kellett sejtenie, hogy kik voltak azok, akik Jakab Pétert az elnökségre és az ehhez szabott feltételekre ambicionálták. 

Nyilván akik predesztinálták erre, közülük fog többeket megnevezni választottjaiként. Ők Lukács László, Dudás Róbert, Balassa Péter, Nunkovics Tibor, Szilágyi György és Z. Kárpát-Dániel, Gyöngyösi Márton voltak.

De meg kell mondjam, én teljes megkönnyebbülést láttam most Petin. Rajta borzasztó nagy nyomás volt, hogy elnök legyen, és annyira jót akar a pártnak, hogy engedett is ennek a nyomásnak, mutatva, hogy amit elvárnak tőle, azt megteszi.

Mennyire fair, hogy elhalasztották tavaszig a tisztújítást? Ez demokratikus?

Igen.

De az esélyes jelölt elbukott, és ahelyett, hogy annak rendje és módja szerint megtartották volna a tisztújítást, inkább elhalasztották azt.

Azért demokratikus, mert egyrészt az elnökség nem mondott le. Csak megengedte, hogy mandátuma lejárta előtt legyen egy tisztújítás. A vezetői legitimáció így nem szakad meg. Miután a mostani titkos szavazáson kiderült, hogy a tagság nem támogatja az elnökség mandátumának kitolását 2022-ig, én kezdeményeztem, hogy a mostani elnökség töltse ki a mandátumát. Május 27-én, az EP-választás után ugyan azt mondtam, én felajánlottam volna a lemondásomat az elnökség helyében, de most annyi teher hárul ránk egyszerre, hogy nem szabadott ezt tovább folytatnunk. 

A szavazást követően, miután Jakab Péter visszalépett a jelöltségtől, én is megtettem ugyanezt, mert így korrekt. A harmadik elnökjelölt nem volt ekkor a teremben, úgyhogy mi, a jelenlévő jogászok, elemeztük pár perc alatt a helyzetet. Úgy láttuk, nem követ el jogsértést az elnökség, ha törli a tisztújítást.

Mintha ön nem is akart volna pártelnök lenni: visszalépett a riválisa, itt lett volna a nagy lehetőség, erre ön is inkább visszalépett.

Egy fair jelölt nem arra játszik, hogy kiessen az esélyes jelölt, és majd ő jön.

Elkötelezett voltam abban, hogy elnök legyek, mert jól tudnám vezetni a pártot. Másrészt jól is tudtam volna szolgálni azt.

Ha valaki vezető akar lenni, meg kell nézni és el kell fogadni, hogy milyen feltételekkel lehet vezető. És majd ha megválasztották, s úgy érzi, hogy a jövőre nézve a jelenlegi szabályok nem szolgálják a közösség érdekeit, akkor még mindig kezdeményezheti, hogy változtassunk. Én szolgáló típus vagyok: ha valakinek csak egy kicsit is több hatalma van, mint másoknak, annak szolgálnia kell a többit.

Milyen tulajdonságai tennék alkalmassá arra, hogy vezesse a Jobbikot?

Hűség, szorgalom, a tagság ismerete, stratégiai gondolkodás. Az fontos, hogy a Jobbikot ismerni kell.

Jakab Péter nem ismerte?

De, csak a feltételrendszerét a tagok nem tudták elfogadni.

Azért a tisztújítás halasztása mégis elég furcsa. Ez olyan, mintha lenne egy parlamenti választás, ahol a legesélyesebb párt, a Fidesz visszaléptetné a jelöltjeit, a többiek meg azt mondanák, na jó, akkor halasszuk el a választást.

Nem. A példájában egy ország számára választunk vezetőket, a mi esetünkben egy közösségnek.

De a pártoknak is demokratikusan kell működniük.

De ez demokratikus döntés volt. Az én visszalépésem és a tisztújítás elhalasztása is. Aki ismeri belülről a Jobbikot, tudja, a Jobbik nem egyszerűen csak egy párt: a Jobbik egy érték- és érzelmi közösség. Sőt, én mindig azt mondom: a jobbikosság egy életforma. Ennek a közösségnek pedig nem fér bele az érzelmi világába, hogy visszalép az esélyes jelölt, a másik meg nem teszi meg ugyanezt.

A tavaszi tisztújításon el fog indulni újra?

Nem tudom még.

Mitől függ ez?

Írtam szerdán több olyan párttársamnak, akik szerintem méltók arra, hogy vezető pozíciót töltsenek be a Jobbikban. Ilyen Jakab Péter is, de neki nem írtam: semmiképpen nem zavarnám most, hagyni kell, hogy leülepedjenek benne az események. Akiknek viszont írtam, azt mondtam, hogy látszik: nem egyszerűen egy személyt kell a párt élére tenni, hanem egy csapatot, amit úgy kell megválasztani, hogy a tagság ne ultimátumnak élje meg a javaslatot.

Abban igaza volt Petinek – vagy annak, aki ezt kitalálta –, hogy egy csapatot kell bemutatni a tagságnak, csak ahogy ezt előadta, az nem volt jó. És ennek a csapatnak kell, hogy legyen konkrét javaslatcsomagja, nem pedig úgy kell bizalmat kérnie, hogy ha megválasztotok, akkor majd körülnézünk, mit is kéne csinálni.

Sneider Tamás csak nézelődött az elmúlt másfél évben?

Szó sincs róla. Tamás rendkívül elkötelezett a párt iránt, a kezdetektől velünk van. Vona Gábor is szerintem azért inkább az ő kezébe akarta rakni a pártot Toroczkai őrülete helyett, mert tudta, hogy apaként fogja őrizni a tüzet.

Tamás – ahogy mi látjuk – a klasszikus tűzőrző, akinek ugyan van elképzelése arról, hogy hogyan tovább, de valami nem volt meg neki hozzá, hogy az elképzeléseit végigvigye.

Hogy a közösség vagy a csapat hiányzott, vagy éppen nem tudott olyan erős hatást gyakorolni a pártra, hogy mindenki induljon meg előre, nem tudom. De valószínűleg ez utóbbi hiányzott belőle. Az eredmények alapján mondtam én is azt az EP-választás után, hogy fel kellett volna ajánlania a lemondást az elnökségnek, nem azért, mert azt gondolnám, Sneider Tamás nem jó vezető. 

A mostani ülésen is arra törekedett, hogy az emberek békével távozzanak onnan. Ezért is örültem, hogy Szabó Gábor pártigazgató szorgalmazta, hogy a választmány maga kérje arra az elnökséget, hogy halasszuk el a tisztújítást. A választmány szinte száz százaléka támogatta is ezt a leendő elnökség mandátumáról szóló szavazást követően.

22-21 arányban szavazták le Jakab Péter feltételét.

Ha a szavazás ilyen szoros volt, azt eléggé kiélezett vita előzhette meg.

Nem volt kiélezett vita: korrekten, tisztességes hangnemben elmondta az egyik és a másik tábor is az érveit. Semmi egyébről nem is volt vita, mint hogy egy még nem megválasztott elnökjelölt állíthat-e olyan feltételeket a tagság elé, mint amiket Jakab Péter állított. Az, hogy Jakab Péter kijelölte mind a hat leendő alelnökét, azt üzente a többi alelnökjelölt számára, hogy ők valójában nem alkalmasak a feladatra, és Jakab nem akar velük dolgozni.

Ez bántó volt, és a mi szubkultúránkba, szocializációnkba nem fért bele. De ettől függetlenül minden hozzászóló igyekezett éreztetni Petivel, hogy ha még nem is lesz elnök, nem lesz ettől kevesebb a pártban, nem vesztett el semmilyen pozíciót, nem vesztette el a bizalmat és a tekintélyt. Őt ugyanolyan szeretettel támogatja mindenki, mint eddig.

Érdemes lenne Jakab Péternek újraindulnia tavasszal, lenne esélye?

Igen, csak a meglévő szabályokat figyelembe kell vennie.

Említette, hogy a szavazás után több embernek is írt, akik ön szerint méltóak vezető pozíciókra a Jobbikon belül. Kik ők?

Azt még nem mondanám el. Erős bizalmi kapcsolatokról van szó, amiket szeretnék fenntartani.

Ön mindenképp el fog indulni a tavaszi tisztújításon, csak nem biztos, hogy elnökjelöltként?

Egyáltalán nem biztos, hogy elindulok. Nekem egy dolog a fontos: akik elindulnak, azokról lássam, hogy jó kezekben lesz a párt. Nem vezető akarok lenni, hanem azt szeretném, hogy a párt haladjon már fölfele, mert semmi kedvem az ellenzék egyik pártjának sem átadni a vezető ellenzéki szerepet.

Ez a vonat már elment az elmúlt két választással.

Hosszú távon nem szeretném átadni másnak ezt a szerepet.

Tegyük fel, hogy megválasztották volna a Jobbik elnökének. Mi lett volna a stratégiája, hogy ne a DK és a Momentum legyen tartósan az ellenzék vezető ereje?

Ha a Jobbikban elvégeztük volna a munkánkat, amit már rég meg kellett volna tennünk, öt százalékponttal előrébb tartanánk, mint most.

Mit nem végeztek el?

Nem gyakorlunk megfelelő gesztusokat a tagság felé. Az elmúlt egy évben, amikor kénytelenek voltunk sokszor együtt lenni, eléggé megismertem a többi ellenzéki pártot. Ők a választóikat, a szimpatizánsaikat és a tagjaikat azért tudják még mindig megtartani, mert folyamatosan gesztusokat gyakorolnak feléjük. Érzik az emberek, hogy törődnek velük.

Mik ezek a gesztusok?

Olyan apróságokról beszélek, mint az információk átadása. A tagságnak mindig tudnia kell, mit csinált a képviselő, a frakció, az elnökség, hogy ki, miért és milyen döntést hozott. Állandó interaktív kapcsolatra van szükség, hogy a tagság úgy érezze, benne van a döntésekben. Lehet, valójában semennyire nincs benne, de sokat számít, hogy mindig képbe hozd őket.

A másik fontos gesztust a tagság szakmai potenciáljában ragadható meg, amit nem aknázunk ki. Nincs egy olyan rendszer, ami a humán erőforrást megfelelően becsatornázza, és mondjuk támogatja a tagot a kibontakozásban még akkor is, ha nem fizetett alkalmazott. Létre kell hozni egy külön munkacsoportot, ami kizárólag a tagsággal foglalkozik, és tartja velük a kapcsolatot, beszervezi őket különböző programokba, kidolgozza a felvetéseiket. És ha a választó látja, hogy ez a párt ennyire törődik a tagságával, azt fogja mondani: ezekre érdemes szavazni. Mert ugyanígy fogják vezetni az országot is.

Ezek szerint Gyurcsány Ferenc jobban törődött a sajátjaival, mint Sneider Tamás az övéivel.

Ezt nem tudom, de azt látni, hogy nálunk ezek központi kérdések. Ez nem azt jelenti, hogy nem vezették jól a Jobbikot, hanem hogy nem helyeztek erre akkora hangsúlyt, mint kellett volna.

A tagság kérdésétől elszakadva hogyan fogják megszerezni azokat a választókat, akik nem ismerik a Jobbik-tagokat? Miért sikerült ez a DK-nak és a Momentumnak, míg a Jobbiknak nem?

Mert világos és erős üzeneteket küldtek a választóknak. Érezni kell egy társadalom lelkét és dinamikáját, hogy mi hiányzik neki, és azt te hogyan tudod megadni.

Orbán Viktornak ez elég jól megy.

Már nem. Orbánnak tavaly áprilishoz képest egymillióval kevesebb választója van. Nekünk is sajnos, de neki is. Én már nem számolok Orbánnal. Annyiban csak, hogy amit jól csinált, azt át kell venni – és most nem a diktatórikus hatalomgyakorlásra gondolok. Hanem arra, amit elért szervezetfejlesztésben, az üzenetek hatékony eljuttatásában.

Ezeket már ön is megtanulhatta: dolgozott Hende Csaba volt honvédelmi miniszternek és a CÖF-nek is korábban. Mit tanult tőlük?

Nemcsak pozitív dolgokat tanultam tőlük: ott találkoztam a beteges hiúság intézményével.

Ezeken a területeken nem mutatkozott meg az előbb említett profizmus. Ami sokkal inkább jellemző volt, az a hiúság vására. Ezért is vesztették el a tekintélyüket.

De eszerint még 2013-ban is úgy volt szimpatikus a CÖF önnek...

Nem nekem volt szimpatikus a CÖF, hanem én voltam nekik.

Kölcsönös a szimpátia a felek között, ha együtt dolgoznak, nem?

Nekem az volt a fontos, hogy a devizahitelesek kérdése megoldódjon. Mindenkivel igyekeztem szoros munkakapcsolatot kialakítani, akiben láttam a potenciált, hogy el tudja érni ennek megoldását Orbán Viktornál. A CÖF, mint aki jóban van a kormánnyal, ezt zászlajára tűzte, én pedig a felkérésük alapján írtam e célból egy jogi tanulmányt. Tartottam ezen kívül a témában egy sajtótájékoztatót, illetve részt vettem egy országjáró körúton is a CÖF szervezésében, amikor is devizahitelesekkel és helyi vezetőkkel találkoztunk. A CÖF-fel való kapcsolatom ennyiben merült ki. Akivel valaha munkakapcsolatba kerültem, azt mindig jó szívvel őrzöm, és soha nem bántom.

Mondjon akkor Hende Csabáról is valami jót!

Nagyon érdekes személyiség ő. Ő úgy jött be a házba, hogy egy jó kis hadsereget fog csinálni. Ezt nem csak szavakkal, hanem tettekkel is kifejezte. Ő is abba a csapdába esett bele azonban, amibe nagyon sok vezetőnk: rossz tanácsadókat választott.

Számított, hogy Hende Csaba mit akart? Nem csak az, hogy Orbán Viktor mire utasította?

Ő volt az egyetlen miniszter, aki rendre ellentmondott Orbán Viktornak.

Először 2010 júliusában, amikor megkaptuk feladatnak, hogy találjuk ki, hogyan fogunk kormánygépet venni. Nagyon nehéz anyagi helyzetben volt akkor az ország, és nem az volt a legfontosabb, hogy milyen kormánygépet vegyünk. A miniszteri értekezleten, ahol előterjesztettük a javaslatunkat, inkább nem idézném azt a nyomdafestéket nem tűrő cirádát, amivel reagáltam erre az egészre. Azt hittem, Hende Csaba abban a pillanatban küld ki engem a teremből. Aztán meglepődtem, mert Hende rám reagálva azt mondta: „Csatlakozom, nálunk ez nem aktuális dolog.”

Hende Csaba ebbe a mentalitásba bukott bele?

Azt nem tudom, mert elég hamar kénytelen voltam elbúcsúzni attól a közösségtől. De szerettem ott lenni, élvezetes és eredményes munkát végeztem.

Akkor tulajdonképpen ön is egy csalódott Fidesz-szavazó, és így lett Jobbik-szimpatizáns.

Igen. Én is Fidesz-szavazó voltam, ez nem kérdés, s csalódtam.

Meddig?

2010-ig.

Mi volt a fordulópont, amikor azt mondta, ennyit a Fideszről?

Elég hamar megláttam a lopásokat. Voltam a Honvédelmi Minisztériumban, utána az éppen felálló BKK-ban, később a Magyar Olimpiai Bizottságban. Végül azt mondtam, ott hagyom ezt a közeget, ami már nagyon nem hasonlít arra a kereszténydemokrata közegre, amibe tartozom. A Jobbikhoz nem magamtól mentem, hanem ők találtak rám. A devizahitelezés kapcsán megkeresett az összes parlamenti párt. Vona Gábor volt az, aki nem csak azt látta meg, hogy a devizahitelesekért milyen harcosan kiállok, hanem tetszett neki az is, ahogy a társadalomról, társadalmi kérdésekről gondolkodom.

Ha már Vona Gábornál tartunk, csalódott, hogy kilépett a pártból?

Nemhogy csalódtam, belerokkantam. Nekem ez nagyon fájdalmas volt, nagyon nehezen éltem meg.

Véletlen egybeesés volt, hogy Vona Gábor, aki nyilvánosan támogatta Jakab Pétert, nem sokkal azelőtt lépett ki a pártból, hogy Jakab Péter elnökjelöltként megbukott?

Nincs kapcsolat a kettő között. Erre szokás mondani, hogy a Jóisten a legjobb rendező.

Beszélt azóta Vona Gáborral a kilépéséről?

Még nem. De nem is kellett, mert már akkor is ki akart lépni, amikor elhagyta a pártvezetést. Ő azért maradt akkor a Jobbik tagja, mert nem akarta azt érzékeltetni a tagokkal, hogy nem tiszteli annyira a pártot, hogy ne legyen annak tagja. Én még ma is elképzelem, hogy ott ül közöttünk a frakcióban. Még mindig nem tudtam ezt földolgozni.

Lesz még sikeres a Jobbik Vona Gábor nélkül?

Hát persze, még jó, hogy lesz! Ahol én ott vagyok, az csak sikeres lehet.

Akkor önnek kéne a pártot vezetni?

Nem kell nekem vezetni. Csak az kell a sikerhez, hogy amit javaslok, csinálják meg.

Akkor ön tudja a tutit.

Nem biztos, hogy tudom a tutit. De amit én tudok, az jó. Lehet, hogy ennél még jobb tutik vannak mások tarsolyában. Ők majd odateszik a maguk tutiját, és már kétszer olyan eredményesek leszünk, mint most.

Simicska Lajossal beszélt a híres meccsnézésük óta?

Hála Istennek, nem.

Miért hála Istennek, annyira unalmas pasas? 

Nem. Ő egy rendkívüli egyéniség.

Ez mit jelent?

Nagyra értékelem az eszes, okos embereket; nem női, hanem emberi értelemben mindig is vonzódtam hozzájuk. Simicska Lajos pedig egy elképesztően okos ember, nagyon jó stratéga.

2018-ban mégsem jött be a stratégiája.

Nem gondolom, hogy ő számította el magát.

Akkor ki?

Akkor tudod elszámítani magad, ha a döntés meghozásához nem minden információ van a birtokodban. Amit nem ismersz, azzal nem tudsz számolni, akkor sem, ha jó stratéga vagy.

Milyen információknak nem volt ő birtokában?

Nem tudom, hogy minek nem volt birtokában, csak ezt érzem.

Nem volt atombomba sem, amit sokan emlegettek, hogy majd biztos ledobja a 2018-as kampányban.

Volt szerintem atombomba, csak nem tudta felmérni, mennyi kára származna belőle, ha ledobná.

Lehet, hogy megvették vagy megfélemlítették az utolsó pillanatban?

Nem kellenek ezek, önkontrollt is tud gyakorolni az ember. Tegyük fel, benne vagy egy olyan sztoriban, hogy irányítottan szereztetek meg egy közbeszerzést. Ebben érintettek minisztériumi, illetve piaci szereplők, ott van az elmebeteg mennyiségű közvetítő, és érintett vagy te magad is. Ha kiderül, hogy x értékű beszerzést 3x értékben sikerült megvennie az államnak, az egy atombomba.

Ilyen ügyek már nagyon sokszor kiderültek, volt is tudomása a közvéleménynek Simicska korábbi ügyleteiről.

Igen. Azt ugyan tudjuk az OLAF-jelentésekből, hogy valami nem volt helyénvaló. Azt viszont nem, hogy ki, mit csinált rosszul. Simicska Lajos ezt is tudja.

Érdekli ez a magyar társadalmat? Nem inkább az érdekelte volna, ha Simicska mondjuk elmegy egy távoli országba, amivel nincs kiadatási egyezményünk, indít egy blogot, tegyük fel, az Ördög ügyvédje néven, és elkezd kompromittáló képeket kitenni NER-es dorbézolásokról?

Honnan tudjuk, hogy nincsenek ilyen képei?

Kinézné belőle, hogy vannak, és közzé is tenné?

Azért ennyire nem ismerem Simicska Lajost. Korábban 1987-ben, harminckét évvel ezelőtt találkoztam vele, akkor is összesen kétszer. Akkor egy évig mindketten egy egyetemre jártunk. Inkább a feleségét ismertük jobban. Legközelebb 2015-ben találkoztam Simicskával, miután lezajlott a veszprémi időközi választás. Halvány fogalmam sem volt róla, hogy a Simicska-család Veszprémben lakik.

Pedig a G-nap után voltak azért cikkek erről.

Nekem fogalmam sem volt róla. Már lement a választás, amikor Simicska az egyik kollégámon keresztül üzent, hogy szeretne velem találkozni és kifejezni, hogy érzelmileg – és nem pénzzel! – támogatja, amit helyben csinálok. Nekem akkor esett le, hogy ők veszprémiek lettek. És akkor több más ember mellett meghívtak magukhoz, találkoztunk – a meccsnézős, páholyos eset később történt –, és ő meg a felesége elmondták, hogy számukra mekkora érték, hogy egy volt iskolatársuk helyi politikai jelölt. Amikor felismertek a választási kampányban, nagyon megörültek, és 2015. február 22-én mindketten rám voksoltak.

Mit szól a „Simicska embere” eposzi jelzőjéhez, amit a kormányközeli média adott önnek?

Nekik egyszerűbb ilyen jelzőket adni, hogy lejárassanak valakit, mint megtudni, hogy az ember hogyan került abba a bizonyos szituációba.

Akkor állítja, hogy sosem kapott pénzt Simicska Lajostól?

Ne vicceljünk már! Aki ismer, tudja, hogy ez kizárt. Tőlem idegen, hogy bárki pénzt adjon nekem egy megmérettetéshez. Akkor inkább nem eszem!

Ha bárkitől bármit elfogadsz, onnantól annak az embernek a lekötelezettje vagy.

A Jobbik nem lekötelezettje Simicskának azért a segítségért, amit a kampányban adott a pártnak?

Szerencsém van, mert halvány lila fogalmam sincs, hogy a Jobbik és Simicska Lajos cégei között milyen szerződéseket kötöttek.

Nem is akarja tudni?

Nem.

Könnyebb így a lelkiismeretének?

Nem erről van szó. Több leszek attól, hogy tudomásom lesz valamiről, ami már a múlté, amin nem tudok változtatni, javítani?

De akkor voltak valamilyen szerződések.

A plakátjaink fenn voltak Simicska cégének oszlopain. Egyébként nem kaptunk volna plakáthelyet egyáltalán. Az akkori pártvezetés – aminek nem voltam része – aközött dönthetett, hogy legyen-e legalább ez, vagy semmi ne legyen. De ezekhez nem volt közöm. Én akkor annak örültem, hogy Vona Gábor és Volner János azt mondták, nekem itt a helyem, és a képességeimet a párt szeretné kibontakoztatni.

Milyen viszonyban maradt Volner Jánossal azután, hogy szakított a Jobbikkal?

Ez nem úgy működik, hogy valaki elkövet valamilyen hibát ellened vagy a közösséged ellen, és megnyomsz egy gombot, hogy akit eddig szerettél, innentől kezdve utálod.

Akkor nem is tartja őt árulónak?

Nem ezt a szót használnám.

Volner János nagyon rossz eszközöket választott arra, hogy felhívja a párt figyelmét azokra az elmulasztott feladatokra, amik miatt valóban nem tudtunk fejlődni.

De akkor valamennyire igaza volt?

Nem vagyok hajlandó elvitatni tőle, hogy jól akarta csinálni, amit csinálunk. Az más kérdés, hogy nagyon rossz eszközöket választott a figyelem felhívására. Ezt én minden egyes beszélgetésünk alkalmával elmondom neki, és remélem, felébresztem benne a lelkiismeret-furdalást.

Ezek szerint beszélgetnek azóta is.

Én mindenkivel beszélgetek. Nem vagyok hajlandó senki emberfiát megtagadni, aki valaha hozzám jó volt. Nem tudok intézményesen utálni senkit.

Orbán Viktort sem?

Őt sajnálom. Ő a saját maga rabja, aki most is börtöncellában van, csak az éppen egy luxus-börtöncella. Bekormányozta magát egy olyan sarokba, ahonnan soha az életben nem fog tudni kijutni.

Nem gondolt arra, hogy ön is csörtézzen Orbán Viktorral, ahogy Jakab Péter szokta?

Jakab Péternek megvan a maga stílusa.

Lehet más stílusban is csörtézni.

Nem azért beszél hozzá Peti, mert ő tudja ezt a legjobban megtenni, hanem mert a párt úgy döntött, hogy ő az, aki a Jobbik részéről Orbán Viktort megszólítja.

Én egyébként azt tenném, hogy minden héten más emberé legyen ez a szerep, mert az kiszámíthatatlanabb lenne. Ha én lennék ebben a szerepben, nem úgy szólítanám meg Orbán Viktort, mint Jakab Péter, mert mindenkinek más a stílusa, más a habitusa. Én mindenképpen érzelmi alapon szembesíteném a miniszterelnököt a problémákkal.

Mivel lehetne Orbán Viktort annyira elszomorítani, hogy önkritikát gyakoroljon?

Nem elszomorítani akarnám, hanem felébreszteni benne a lelkiismeret-furdalást.

Benne hogyan lehetne felébreszteni?

Ez szituációfüggő. Az nem működne, hogy minden nap elmondom neki, hogy lopsz. Ezt tudja amúgy is. Inkább súlyos társadalmi kérdéseket mutatnék be nagyon szuggesztíven, ahogy például Hohn Krisztina szokta.

Ezzel a legkeményebb politikust is zavarba lehet hozni.

Ha már említett egy női ellenzéki politikust, a rabszolgatörvény-ellenes tüntetések alatti fehérsapkás női összefogás nem volt egy kicsit mesterkélt, a sajtónak szóló? Mert előtte nem nagyon látszott, hogy ilyen létezne.

Ezt megelőzte egy nagyon erős érzelmi út. Mert mit lehet csinálni egy olyan ellenzékben, ami összesen a parlament egyharmadát adja ki? Tudod, hogy semmit nem tudsz elintézni. Nagy kérdés volt számomra, hogy milyen értéket lehet itt teremteni. Ügyvédként tudtam, hogy azért megyek be a tárgyalóterembe, hogy nyertesként jöjjek ki. Itt meg kudarc kudarc hátán van. Szóval azt mondta nekem a kislányom, hogy én a szeretetben vagyok világbajnok, szóval csináljam ezt: mutassam meg magam a többi képviselőnek, hátha tudunk valamit együtt csinálni. Épp ezért én kezdettől mindenkivel nagyon szívélyes voltam a parlamentben – kivéve öt fideszest, akiknek nem kíséreltem meg még a közelébe se menni.

Kiknek?

Én csak raszputyinoknak hívom őket, akiknek nagy szerepe van abban, hogy a társadalom ilyen mélyre süllyedt: Orbán Viktor, Rogán Antal, Gulyás Gergely, Semjén Zsolt és Kocsis Máté. 

Kövér László nincs a listán.

Kövér László nem Orbán Viktor támogatója.

Ő nem azért viselkedik így, mert az egyes számú párttagkönyv tulajdonosa, hanem mert ő Kövér László. Ennyi erővel lehetne MSZP-s vagy DK-s is, tök mindegy. Kövér László úgy szól rá a fideszes képviselőtársakra is, hogy öröm nézni.

Ez most egy dicséret neki?

Nem. Azért lehetne jobb is.

Dicsérjen meg egy fideszest!

Nem oldozom fel egyiket sem, és a parlamenti munkájukért sem dicsérem meg őket. De sokukat ismerem mint magánembert. Van jó pár köztük, akiket nagyon szeretek. Azért nem szívesen mondom el a nevüket, mert nekik nem akarok rosszat.

Visszatérve a közös ellenzéki munkára: legyen közös ellenzéki lista 2022-ben?

Nem ezt mondtam, hanem hogy igenis el kellett kezdenie az ellenzéknek egy párbeszédet, és én voltam ebben az úttörő. Úgy telt minden egyes parlamenti napom, hogy mindegyikükkel beszélgettem. Ez nem mindig tetszett mindenkinek.

Mármint a Jobbikon belül?

Akár ott is. 

Na de kell a közös lista 2022-ben?

Ez lehetetlen. Van egy választási törvény, ami gyakorlatilag maga zárja ki ezt. Nagy felelőssége van az ellenzék prominens képviselőinek, akik azt az érzetet keltik, hogy az önkormányzati összefogás 2022-ben teljes ellenzéki közös listát tud eredményezni.

Tök más az önkormányzati- és az országgyűlési választási rendszer. Például az Országgyűlésben annak lehet frakciója, aki indult a választáson intézményesen, az önkormányzatokban meg annak, aki kitalálja, hogy ő most egy frakció, és ezt úgy nevezheti, ahogy akarja. Meg ha nincs 27 egyéni jelölted, akkor országos listád sem lehet a parlamenti választáson. 27-et tehát mindenkinek ki kell állítania. És ott a pártfinanszírozás is: az állami támogatás is az országgyűlési választásokon való induláshoz van kötve, és csak ahhoz. Ez négy évig meghatározza az adott párt anyagi kondícióit. Ki fog erről lemondani?

Legyen egy nagy választási párt!

Na, hát azt megnézném. És utána, mikor azon túl vagyunk és megkapjuk a pénzt, akkor azon hogyan osztozunk? Ahol a pénz megjelenik, ott nem tudsz olyan tisztán és igaz hittel előre menni, mint ahol csak hit van és cél.

A „kisnyilasok összeálltak a kommunistákkal” kritikában van egy kis igazságmag azért?

Csak azért, mert megjelent egy kép, amin Vadai Ágnessel megöleljük egymást, azt mondták, hogy gyurcsányista lettem. Senki nem volt kíváncsi arra, hogy mi történt, meg az se tűnt fel nekik, hogy azon a képen egy bocskai díszmagyar ruhában vagyok. A képnek marha egyszerű a története. Volt a sok tüntetés télen, és elvesztettem a telefonom. Mint kiderült a februári első ülésnapon, ezt a telefont Vadai Ágnes találta meg, és kinyomozta azt is, hogy kié. Nem árulta el, hogy nála van a telefonom, de meglepetésnek szánta az első ülésnapra. Szóval bementem az ülésterembe, beültem a helyemre, aztán bejött az Ági, ő is leült a helyére, aztán hátrafordult felém, és felmutatta a telefonomat.

Amikor elvesztesz egy telefont, és valaki azt megtalálta, és kinyomozta, hogy a tied… Hát csak úgy röpültem ki a helyemről. Természetes volt, hogy odamentem, és megöleltem.

A fotón, ami körbejárta a netet, ott van a telefon is a kezemben. Szóval ez erről szólt mindössze, nem a Jobbik és a DK közeledéséről. A fehérsapkás tüntetés pedig nem a politikai haszonszerzésről szólt, hanem egy szívből jövő akció volt, reakció a társadalom igényére, és arra a féktelen pökhendiségre, ahogy a Fidesz mind a nőkhöz, mind a társadalomhoz viszonyulnak.

A Jobbiknak is csak két női országgyűlési képviselője van a húsztagú frakcióban.

Hát ja.

Miért?

Pedig minden egyes ülésen elhangzik, hogy a nőket középpontba kell tenni, én mindig szorgalmazom, de aztán mégis mindig máshogy döntenek.

Macsópárt a Jobbik?

A párt gyökerei a radikális, népmesébe illő szubkultúrában vannak: ahol a férfiak küzdenek a nemzetért. Az asszonyokért is ők küzdenek, az asszonyok meg otthon vannak, és várják az uraikat a finom étellel, miután apuka megvívta a harcát a Gyurcsány-rendszerrel. Ez az eredendő közeg, és nagyon nehéz levetkőzni.

Most már más a helyzet, elvileg a saját nemzeti társunk vezet évek óta: vele szemben nem barikádokon, hanem ésszel vívjuk a csatát. Még kevés idő telt el ahhoz, hogy a férfiainkban ez átkódolódjon. Most már rengeteg jobbikos képviselőtársunk felesége helyben valahol önkormányzati vagy megyei képviselő: az asszonyok elkezdtek politizálni helyi szinten, már régen kijöttek a tűzhely mellől. De valahogy a parlamenti politizálásban nem megy át a fiúkon, hogy ha nem is fele-fele arányban, de legalább harminc százaléknyi nőt ide kéne hozni, mert az mindenkinek jó lesz.

Szorgalmazna akkor női kvótát a pártban?

Nem kell kvóta, törekvés kell.

A Jobbik ismeretlen tagságban legalább van tíz olyan nő, akiket holnap be lehet hozni a parlamentbe, és elájul tőlük mindenki.

Volt, hogy elmentem vidékre kampányolni egy férfi párttársamnak, és kiderült, hogy a felesége meg a szomszéd faluban jelölt. A feleségek annyit segítettek a férjüknek aláírást gyűjteni, standolni, kopogtatni, hogy saját magukért is elkezdtek politizálni.

A DK-s Glázer Tímea mellett is kampányolt Győrben. Ő egy jó jelölt volt?

Én nem minősítettem senkit. Az volt a megállapodás, hogy olyan helyen állunk be az együttműködésbe, ahol a jelölt – legyen az bármely pártból – személyes életútjával kapcsolatban nem tudunk kifogást emelni. Én Győrbe azért is mentem szívesen, mert azon az ellenzéki listán négy jobbikos volt.

Aztán mégis rosszul sült el a dolog, a jobbikosok kiléptek a győri ellenzéki összefogásból.

Ebben az a durva, hogy egyéniben visszaléptek, és a listán meg rajta maradtak: és így ez az összefogás juttatta őket be az önkormányzatba.

Jól kezelte a győri ellenzék a Borkai ügyet? Napokig meg se szólaltak, nem voltak erős üzeneteik.

Ez azért volt nehéz ügy, mert mindenki számára sokkoló volt. Nem egy sima félrelépés, hanem konkrétan orgia. Mikor kérdeztek erről, azt mondtam, hogy azért nem tudok róla beszélni, mert nincs hozzá szókészletem.

Ön ismerte Borkait a MOB-ból?

Hogyne, hát a főnököm volt.

Milyen főnök volt?

Zsolt annyiban jó főnök volt, hogy amihez nem értett, abba nem szólt bele.

Azt mondta, hogy ez a feladatod, csináld meg a legjobb tudásod szerint, és mutasd majd be nekem, hogy milyen ügyes voltál. A hibája az volt, hogy később, mikor én már nem voltam ott, olyanoknak is adott felhatalmazást, akiknek nem kellett volna: akik belevitték ezekbe a lopásokba meg mocskos orgiákba.

Már akkor látszott rajta, hogy eltévelyedhet?

Nem, dehogy, 2012-ről beszélünk. Ő akkor még egy láthatóan igényes, abszolút normális, végtelenül családcentrikus ember volt. Ez az út nem tavaly kezdődött, azon a pünkösdön, hanem 2013 körül: ott már lehet korrupciót találni.

De ezeket nem ő találta ki, hanem ez a Rákosfalvy nevű szörnyeteg. Én álltam már vele szemben bíróságon, tudom, hogy milyen ember.

Őt nem zárták ki az ügyvédi kamarából még mindig. 

Egy ilyen procedúra sokáig tart.

Önt meg kizárták anno.

De hát az mikor volt! 1998-as történet.

De mit csinált ön, hogy kizárták, és mit kellene Rákosfalvynak csinálnia, hogy őt kizárják? Akkor kettős mérce van a kamaránál, vagy hogy megy ez?

Persze, hogy az van.

Én ’98-ban voltam 32 éves, összesen hat éve voltam ügyvéd: egy fiatal, szép lány, akit nem tudtak megrendszabályozni a kamara régmúltból ott maradt vezetői.

Akkor azt mondja, hogy személyes bosszú volt?

Igen. De hadd ne kelljen ezt újra végigmondanom! Szeretnék ezen túllenni. Ne kelljen már egy 1994-es hibátlan szerződés miatti koncepciós fegyelmiről beszélnem, 21 évvel az utolsó felvonás után! Ennyi idő alatt már kétszer szabadulnak a gyilkosok. Rákosfalvy Zoltánt azért nem zárták még ki egyrészt, mert ennek van egy eljárásrendje, amiben vannak határidők. Az etikai eljárás meg a fegyelmi amúgy sem ugyanaz: az etikai az erkölcstelen magatartásra vonatkozik, a fegyelmi pedig szakmai szabályszegés miatti elmarasztalást jelent.

A korrupciógyanús ügyek segítése jogilag pont ennek a kategóriának tűnik.

Igen, de az meg még nem bizonyosodott be. Én gondolom, hogy csinált valamit, de az nem elég. És gondolom, az ügyészség nem nagyon fog törekedni, hogy bebizonyítsa. Etikai eljárásban meg még nem zártak ki Magyarországon ügyvédet: legfeljebb azt mondják, hogy többet ilyet ne csinálj – megróják, figyelmeztetik. 

Az baj, ha egy ügyvéd orgiákra jár?

Az nem, ha a párja engedi, de az igen, hogy nyilvánosságra került.

De arról meg ő tehet?

Ha valaki kurvákkal orgiázik, akkor számítania kell rá, hogy azt valaki levideózza. Visszatérve Borkaira: Zsolt nem ilyen, ő tényleg az a szorgalmas, jó srác, aki olimpiai bajnok lett. Végtelenül szerény, kedves volt. Nem véletlen, hogy olyan feleséget választott magának, amilyet: ő egy testnevelőtanár, végtelenül jóságos teremtés.

Azért neki is lett egy szép nagy birtoka.

Hát utána már igen. Valószínűleg egy idő után már elhitték, hogy vízen is tudnak járni. A hatalom és a pénz rengeteg ember személyiségét megrontja.

Borkai rossz társaságba keveredett, mint a gyerekek az iskolában.

És még akkor sem mondott le erről a társaságról, amikor figyelmeztették a baráti társaságából, hogy ennek nem lesz jó vége – mert rengeteg ilyen figyelmeztetést kapott.

Beszélt vele a botrány kirobbanása óta?

Dehogyis. Én 2012 óta nem beszéltem vele, nem találkoztunk sehol. Nem volt baráti kapcsolatunk.

És ön hogyan védené ki, hogy ne rontsa meg a hatalom és a pénz?

Hát erre születni kell. A hatalom a legerősebb fegyelmezőeszköz. A hatalommal aki élni tud, az világsztár lesz. Csak az emberek nagy része nem ilyen.

Csak sokan azt gondolják magukról, hogy mégis. Ön miért ennyire biztos az önismeretében?

Az a legnagyobb szerencsém, hogy amennyire kritikus vagyok másokkal, annyira önkritikus vagyok magammal. Szerintem nincs ember, aki annyiszor kért elnézést, mint én. Én nem akarok bekebelezni senkit, nem akarok uralkodni senkin, nem akarok a főnöke lenni senkinek. Hanem azt akarom, hogy egyről jussunk a kettőre, mert nem bírom ezt a toporgást, ezt a nihilt: hogy nem tudjuk, holnap mit csinálunk.

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Hutter Marianna
Hutter Marianna az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek