Handó Tündét nem az ellenállás, hanem a bürokrácia buktatta meg

A bírósági rendszer rég reformra szorulna, de Handó Tünde csak kárt tett benne.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Handó Tündéből alkotmánybírót csinálnak. Az Alkotmánybíróságnak nem fog ártani, mivel ott már lámpással kell keresni azt is, aki hétköznapi jogásznak magas színvonalon beválna (vannak azért páran). Nota bene, az első Alkotmánybíróság Salamonnal, Zlinszkyvel, Lábadyval, Kilényivel és a többiekkel ma már jól látszik, hogy anomália volt. Senki se akar még egyszer ennyire felkészült és határozott Alkotmánybíróságot látni a magyar politikusok közül.

akinél kedvetlenebbül kevesen mennek majd dolgozni a Donáti utcába, hiszen bukás ez a javából, a bíróságok  teljhatalmú nagyasszonyából a teljesen marginalizált vicc-Alkotmánybíróság egyik ténsasszonyává válni nem is lehet más.

A nevető szemem a jó öreg káröröm miatt nevet. Az ember kedvtelve nézi, hogy lepattant a bírósági rendszerről, még ha nem is rögtön, hanem némi huzakodás után. A végére teljesen elszigetelődött, csak a mindenkori Főnökséghez hű megyei kiskirályok írogatták alá a soron következő leveleket, a Fővárosi Törvényszék berkein belül nyíltan szervezkedtek ellene.

A felsőbíróságok bírái pedig alig titkoltan semmibe se nézték a politikai vonalon a nyakukba rakott egykori munkaügyi bírót. (A témában járatlanoknak: a munkaügyi bíróság presztízse alacsonyabb, mivel a régi Munka Törvénykönyve idején minden perben a munkavállalónak volt igaza, ezért gyakran landoltak a munkaügyi vonalon a szerényebb képességű bírók.) A nemzetközi kritikák pedig kellemetlenné tették a személyét. Ráadásul többször vált nevetségessé (az emlékezetes testszínű bugyis dresszkóddal) és voltak olyan személyi döntései, amelyet azóta se bocsátott meg neki a bírói kar.

Az egyik, hogy a bukása nem valamiféle szakmai önbecsülésen és bírói függetlenségen alapuló ellenállási mozgalom miatt van. Ó, dehogy, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. A valóság az, hogy a politikai ágens a bürokráciáról pattant le. Ez így kicsit kínai, ezért kifejtem.

Sokszor említettem már, hogy a NER kitartóan rombolja a Magyarországon a Bach-korszak, sőt előzményeit tekintve Mária Terézia óta kiépült bürokráciát. Azt a bürokráciát, amely egészen Gyurcsány Ferencig megmaradt a magyar állam legfontosabb szervező elvének. Még az első Orbán-kormány is inkább csak kiegészíteni akarta, és a kulcspozíciókba akart kulcskádereket ültetni. A NER ellenben szétveri, ahol tudja. Nem le- és átszervezi, hanem konkrétan pakolja az utcára a hivatalnokokat, emiatt aztán például az eddigi kb. 10-15 napos standard ügyintézési határidő a Fővárosi Földhivatalban felment átlag nyolcvan napra, de más hivatalok is küzdenek a munkaerőhiánnyal és az ügyteherrel.

Attól, hogy a bürokrácia óriási inerciája, az évszázadok, évezredek óta kialakult „kimozogjuk, kivárjuk, elszabotáljuk”-jellegű túlélési praktikák lehetetlenné teszik a tényleg korlátlan hatalomgyakorlást. Keveset beszélünk róla, de a bürokrácia leépítése legalább akkora fékeket és ellensúlyokat számol fel, mint a média vagy választási iroda, netán az Alkotmánybíróság megszállása.

A Handó ellen hangosan lázadókat majd csendben nyírják ki

A bíróság nálunk sajnos nem hatalmi ág, hanem egy nagyon-nagyon biztos helyzetben levő hivatal. Azért nem tudok felhőtlenül örülni Handó bukásának, mert pontosan ugyanarról a nemtörődöm, személytelen csinovnyik mentalitásról pattant ő le, amelyből ő maga is jött, és amellyel mindenkinek, aki bíróság közelébe megy, meg kell küzdenie. Mert a magyar ügyvéd élete ebből áll. Hálózatépítés, jól célzott beadványok, bírói-ügyészi ajánlásra érkező ügyfelek hímestojásként kezelése.

Hajbókolni kell és intrikálni. Nem akarok sokáig panaszkodni, csak csendben irigylem akár csak a német jéghideg formalizmusban, vagy a szabadfogású angolszász rendszerben dolgozó kollégákat.

Nem mellesleg Handó Tünde körül azért fogyott el a levegő, mert a saját kollégái úgy érezték: elárulja őket. Nem az a baj, hogy XY politikai kinevezett. Különösen a vidéki törvényszékeken komplett dinasztiák, sőt beltenyészetek vannak. Bíró anyuka és ügyvéd apuka lánya ügyész, fia bíró lesz, Mikszáth Kálmán óta ez kb. semmit nem változott. Az se, hogy a párttitkár vagy a fideszes választókerületi elnök unokahúgának kell találni helyet. Találnak. De ennek van egyfajta etikettje (kötelező irodalom: Rokonok, Noszty fiú esete Tóth Marival) amelybe nyílt belerondítás a beszavazott bírók sorozatos felülbírálata, a mindenbe fentről beleszólás.

és holmi budapesti fiúk-lányok vidéken is lázítottak. Olyan dolgok ellen, amelyek megvédését Handó Tündétől a vidéki bírósági vezetők elvárták. (a beosztott bírók teljes függőségben tartására, a “renitenskedők” szubtilis megrendszabályozásának lehetőségére gondolok)

Ilyen szempontból tehát a bírói kar szemében Handó Tündének ugyanaz a bűne, mint az OBT nagyhangú lázadóinak. Fel akarta rúgni a status quot. Utódját vidékről hozzák Pestre, valószínűleg Budapesten elszigetelt és súlytalan lesz, de alighanem azt várják tőle, hogy teremtsen egyelőre legalább látszatbékét,

Amikor a századik cukros bácsit vagy száz mázsa irattal járó adócsalást kapja meg, akkor majd észbe kap és lemond, vagy kéri áthelyezését valami nyugisabb helyre. Esetleg próbál elintézni valami közjegyzői vagy felszámolói helyet.

A rendszert réges-rég meg kellett volna reformálni

A síró szemem sír azért is, mert bukásáig Handó Tünde nagyon komoly károkat okozott. A bírói karral egyébként is nagyon komoly gondok voltak. A bírák nagy részét a világtól elzárva nevelték, mint a kínai császárokat, csak épp a bíráknak a mandarinok munkáját kellene végezniük. Az egyetemről fogalmazónak bekerülő, majd ott a bürokratikus lépcsőket végigjáró jelentkezők úgy lesznek bírók, hogy a külvilágot csak bíróként ismerik meg.

Az ítélkezési szempontjaik között elsőrendű a hivatal tekintélye, mint minden rendes bürokratának. Akkor büszkék magukra, amikor látják-látják, hogy el van rontva az ügy, felmentő ítéletet kéne hozni, vagy polgári ügyben kártérítést kellene adni, de valahogy megoldják, hogy mégse kelljen. Az ügyvédtől meg (főleg büntetőügyekben) elvárják, hogy legyen partner és fogadtassa el az ügyfelével, hogy a bizonyítatlanság az csak egy nagyon jelentős enyhítő körülmény, melyet követően örüljön az ügyfél a pénzbüntetésnek. A kecske jóllakott, a vádlott nem ment börtönbe, a káposzta megmaradt, nem derült ki, hogy az ügyészség nem tudta a vádlott bűnösségét bizonyítani.

Ez volt a kiindulóhelyzet, és ez volt tele rakva egy csomó meghasonlott, a kognitív disszonancia súlya alatt nyögő bíróval, akik között nagy számban volt értelmes. Erre írtam, hogy aki tudta a csíziót, az ebben a rendszerben is egész jól elboldogult. De

Na ebből a kiindulóhelyzetből indult meg a jó bírók exodusa. Országszerte talán néhány száz bíróról beszélünk, akikkel bíró korukban nagyon sok vitánk volt, de ma azt a fajta fafejű vádelvűséget, mindent hatszor lebizonyító mentalitást már megtanultuk nosztalgiával emlegetni.

Ugyanis a helyükre Handó Tünde olyanokat állított, akik az általa alkotott pontrendszerben teljesítettek jól, és ennek a pontrendszernek a vezérlő szempontja nem a korábban megszokott konformitás, hanem a formalitás és a lojalitás lett. A korábbi garnitúrának legalább egy részét az alapján válogatták, hogy tud-e tárgyalást vezetni vagy ítéletet hozni.

Persze idővel ők is be fognak tagozódni, de időbe fog telni, mert nagyon nagy volumenű személyi változás történt.

Mindez ráadásul akkor, amikor minden magyar eljárásjogi törvényt lecseréltek, és kiemelt szerepe lett volna az állandóságnak. A drasztikusan csökkenő számú polgári perek azért vannak, mert Handó Tünde ahelyett, hogy a rábízott bírói kar tudásának fejlesztésén dolgozott volna, e körben csak látszatintézkedéseket tett és saját hatalmának kiépítésével volt elfoglalva.

Egy percig sem sajnálom, hogy megbuktatták, azt viszont igen, hogy felfelé. Az alapján, amit csinált, egy üzbég vagy kirgiz követségi állás lett volna jogos. Azért nem azt kapott, mert a NER Handóval ellentétben tudja, hogy látványos kinyírásokat a sajátjaink között nem csinálunk, mert azért visszaütnek. De ha most a középkorban lennénk, azt mondanánk, hogy Handó zárdába vonult egy távoli hegységben. Csak a falvakat ne gyújtotta volna fel előtte.

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is!