Ennyire még soha nem voltam oda fürdőkádakért, mindössze egy űrhajó kellett hozzá

Az unalmas felnőttélet legunalmasabb részeinek nézegetését már tényleg művészet élménnyé tenni, de most a Bálnában sikerült valami hasonló.

Az úgynevezett felnőttélet szomorú velejárója, hogy érdekes dolgok helyett elkezd az ember használati tárgyakért rajongani: ameddig 30 éves korunkig tudjuk, hogy alapvetően a zenekarok, könyvek, filmek, focicsapatok vagy határesetként menő ruhadarabok segítenek minket eggyé válni a világmindenséggel, addig egy idő után mindenki azon kapja magát, hogy őszintén elkezd érdeklődni mondjuk a fúrók, vagy úgy általában barkácskészletek iránt.

Átmenetként lehet még értékelni mondjuk a konyhakészleteket, hiszen annak legalább köze van az olyan felsőbbrendű örömökhöz, mint amikor jól telezabáljuk magunkat az általunk készített ételből, bár ugye itt is felmerül a kérdés, hogy objektíven nézve jó szórakozás-e órákig locsolgatni egy darab húst?

Az viszont teljesen biztos, hogy az egész (vissza)fejlődés legvége a fürdőszoba- illetve konyhabútor. Amikor az ember azon kapja magát, hogy érdeklődve néz hűtőket, fürdőkádakat vagy vécécsészéket, akkor bizony hivatalosan is Unalmas Középkorú Felnőtt lett, akinek tényleg nincs több az életében annál, mint hogy a tisztálkodásának, esetleg a szarásának körülményeivel foglalkozzon.

Viszont az a helyzet, hogy erre a módosabb gyártók is készülnek: egy sima fürdőszoba-kiállításra valószínűleg nincs értelmes ember, aki elmegy, viszont ha űrhajós dizájnt csinálnak hozzá, mint ahogy Szombathy Lívia és Bogár Róbert tette, akkor hirtelen tökre megéri végigjárni az egészet. Hiszen bár egy fürdőkád nem izgalmas, de az űrhajó már az, pláne ha vannak rajta megnyomható gombok is!

A Bálnában összehozott kiállítás (divatosabb nevén installáció) márpedig űrhajót csinált a vécékből, ami miatt egyszer csak szinte átverve éreztem magam: valamiért különös késztetést éreztem arra, hogy megmozgassam az összes létező csaptelepet, de az igazi csoda akkor történt, amikor rájöttem, hogy itt a tükrök világítását érintőkijelzőn tudom állítgatni. Hát tisztára, mint az Alien-filmekben, csak itt nem gyilkolt meg egy savas vérű nyálkás izé!

A klónozóval és egyéb királyságokkal ellátott projektnél persze vigyáztak mindenre: a leghülyébb helyen lévő vécén például egyszerű Alföldi vécéülőke volt, hiszen az inkább a poén kedvéért van ott, míg máshol azért jóval modernebb termékekkel lehetett találkozni. A lényeg, hogy átjön a cél, hiszen ezek az emberek az égvilágon mindent megtettek azért, hogy vonzó legyen bármi itt a jakuzzin kívül, aminek a világításait elnézve szinte biztos vagyok benne, hogy kiérdemli az „approved by Borkai Zsolt” matricát.

A teljesen értelmetlen helyeken lévő zuhanytálcáknál már tényleg úgy éreztem, hogy megalázó módon bukott el az unalmas felnőtté válás ellen folytatott harcom, és szeretnék legalább egy csövet hazavinni, de azért az visszatartott, hogy hónap végén vagyunk, ráadásul jelenleg nem is nagyon tudnék mit kezdeni egy zuhanycsővel.

De azért tényleg egész szórakoztató volt, néha sajnálom, hogy nem akarnak több dolgot is infantilis hülyéknek eladni.

FOTÓK: Ruttkay Lili / Azonnali