Orbán: Mi kivételek vagyunk, nem lettünk kisszerűek

Október 23-ai beszédében Orbán a kommunizmus utáni kivételes tartásról, és arról az időről értekezett, amikor Európa még a valóban szabad nemzetek hazája volt.

Csak addig van haza, amíg a hazafiak többen vannak, mint az idegen zsoldban állók – erről is beszélt Orbán Viktor az 1956-os forradalom kitörésének alkalmából a Zeneakadémián rendezett ünnepségen.

A kormányzati kommunikáció a nyilvános tömegrendezvény elmaradását azzal indokolta: a brexit körüli történések miatt arra is volt esély, az október 23-ai ünnepet a miniszterelnöknek külföldön kell töltenie.

Hazafiak és idegen zsoldban állók

A miniszterelnök felidézte: a forradalom előestéjén az Erkel Színházban egy fiatal zongorista, Cziffra György játszotta Bartók egyik darabját, úgy, hogy előtte a kommunisták korábban szétverték a kezét, majd egy bányában három évig törették vele a követ, vagyis újra meg kellett tanulnia zongorázni. Aki azon az estén ott volt, tudta, mit lát: nem csak egy koncertet, hanem egy fiatal művész feltámadását – mondta a kormányfő, majd azzal folytatta: a műértő közönség fellelkesülve tódult a koncertteremből az utcára, és amerre járt, letépett a falakról minden kommunista gyalázatot.

Úgy vélte, ha ’56 hőseire gondolunk, először fiatalokat látunk magunk előtt, akik mindent elsöprő bátorsággal ragadtak fegyvert helytartóik ellen, mert érezték, ha folytatódik a szovjet világ, a magyar életből semmi sem marad, ezer év története foszlik semmivé, mindent elvisz a vörös iszap.

A miniszterelnök szerint „a villámcsapás fényességével hasított a magyarok elméjébe”, hogy nekünk magyaroknak csak ez az egy hazánk van, nincs másik, a mi álmaink csak itt születhetnek meg, és csak itt hozhatjuk létre azt a nagy közös alkotást, amit Magyarországnak és magyar kultúrának hívunk. Márait idézve azt is mondta: a haza mi vagyunk, szőrőstül-bőröstül, tesi és lelki mivoltunkban. Törvénynek nevezte azt is, hogy haza csak addig van, amíg van, aki szeresse, amíg van, aki áldozatot hozzon érte. Hozzátette:

Úgy vélte, a hitványság mindig összeadódik, a kérdés csak az, a hazafiak hajlandóak-e összeadódni. Ám a magyarok 1956 októberében összeadódtak és csodát is tettek: „soha nem látott magasságokba emelkedtünk”. Ezért viszont nagy árat fizettünk: háromezer halott volt a harcok alatt, 228 kivégzett, húszezer bebörtönzött és 170 ezer menekült.

Szabadság, függetlenség, keresztény testvériség, Európa

A miniszterelnök meglátása szerint 1956 október 23-án a magyar nemzet ősi jussát követelte vissza, szabadon akart dönteni, „mi akkori magyar, vagyis európai életformát akartunk, független Magyarországot”. Szerinte akkor még Európával se volt ellentmondás ebben, hiszen akkor még Európa valóban a szabad nemzetek hazája volt. Ahogy egyetlen város, ház sem maradhat meg, ami meghasonlik önmagával, úgy sem Európa, sem Magyarország sem maradhat meg, ha önmaga, saját múltja és ősei ellen fordul,

Hálával tartozunk elődeinkek, hogy a mi magyar mivoltunk olyan szabadságharcok során forrhatott ki, amely minden fogyatékosságunkkal együtt nagyszerű és lovagias néppé tett bennünket.

Orbán szerint „mi” nem vagyunk kisszerűek a kommunizmus után sem

Bár a kormányfő szerint a magyar politikai szónoklatok legelcsépeltebb szóképe a történelmi lecke, de ritkán gondolkodunk el azon, miről is beszélünk ilyenkor. Pedig ezek nem elméletiek, hanem nagyon is gyakorlatiasak, és vizsgákat is feltételeznek, hiszen a történelem folytonos kihívás, alkalmassági teszt, és a válaszokon múlik egy-egy nép sorsa, egy-egy nemzet jövője. Ezeken a vizsgákon meg is lehet bukni: van, akit visszaminősítenek és pótvizsgázhat, van, aki végleg kihullik a történelemből, más pedig felsőbb osztályba léphet.

Szerinte könnyű természetes állapotnak tekinteni, hogy van egy szabad, független hazánk, de azt nem ajándékba kaptuk, vagy nem sétalovagláson szereztük. Hány nép létezett? – tette fel a kérdést Orbán, aki szerint biztosan több ezer, de csak kétszáznak sikerült hazát teremtenie, köztük a magyaroknak. Elmondta,

mert ha titokban is, de volt mire és kikre büszkének lenni. Ránk az ’56-osok nem az emberi gyengeséget, hanem a bátorság és hősiesség nagyságát hagyták örökül. A miniszterelnök szerint bár a mai fiatalok nem éltek a forradalom alatt, de a mai pesti srácok és lányok ha kellene, ugyanolyan fényesen helytállnának, mint nagyszüleik.

Végül Orbán arra is kitért, a tengerész tudja, hogy akkor kormányozhat a kikötőbe, ha nemcsak a vizet kémleli, de a csillagokra is figyel.

Orbán szerint ma sem választhatunk ennél jobb vezércsillagot, „mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad” – idézte az általa az ünnep alkalmából a Facebookra is kiposztolt Wass Albert-verset Orbán.

„Gloria victis, dicsőség a hősöknek!” – zárta beszédét a miniszterelnök, akit nagy tapssal jutalmazott a közönség.

Nem volt teltház

Érdekesség, hogy bár a Zeneakadémia terme néhány száz fő befogadására alkalmas, az nem telt meg teljesen Orbán Viktor beszédére.

A miniszterelnök stábja ezúttal is gondoskodott arról, hogy Orbán Viktort a szabadságért vívott forradalom ünnepén se lehessen kérdezni. Miután az újságírókat átengedték a biztonsági ellenőrzésen, egy ideig egy kávézónál kellett várniuk, utána mehettek be a koncertterembe, ahol a hátsó két sorba ülhettek, majd a beszéd és egy zeneszám meghallgatása után el kellett rögtön hagyniuk az épületet, vagyis az eseményről szóló tudósítás megírására sem biztosítottak helyszínt.

FOTÓ: Kormány