+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. október 19. szombat, 12:00
A mai újságírógarnitúra Magyarországon meglepően független. Ettől persze nem lesz rögtön jó vagy igényes, sőt még csak pártatlan sem. Csak független. Ha úgy tetszik, szabad. Kénytelenek hozzászokni, hogy a hatalom patkánynak és ellenségnek tekinti őket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Érdemes elolvasni Hutter Marianna cikkét az Azonnalin a parlamenti tudósításokról. Érthető módon Hutter el van keseredve, de biztos megvigasztalja majd valaki. A cikk viszont nem ezért érdekes, hanem mert alkalmat ad néhány megfigyelésre.

 

A legkevésbé érdekes Kövér László hozzáállása. Az most már kiszivárgott, hogy ő még a választások előtt levette volna a tábláról Borkait, és Orbánnak kellett közbelépni. Ez, és a tudósítók kitiltása nagyjából a már ismert Kövér László képét rajzolja ki. Van valamiféle paternalista, leereszkedő, de mégiscsak létező erkölcsi mércéje, ami a Fideszben ma már ritka. Tarlós volt még ilyen, de ő ugye most elmegy nyugdíjba. Kövér leintése Orbán által törést mutat a Fideszben. A választások előtti Orbán-beszédben megfogalmazott „összetartunk és nem bántjuk egymást” elv szemben áll „a családapaként kampányolva nem kurvázunk egy jachton, vagy ha igen, akkor nem bukunk le idióta módon” elvével.

 

Ahogy Hutter Marianna, úgy Kövér lelkivilága sem tartozik rám, de alighanem Kövér úgy ül a szép új rezidenciáján és azon gondolkozik, hogy ha az istenhazacsaládot nyílt színen szembeköpő Borkait nem rakják ki azonnal a pártból, akkor mi ez az egész. Nem lennék meglepve, ha ez lenne az a pont, amikortól már ő sem hisz ebben az egészben.

 

Mindenesetre a régi önmagát hozza Kövér akkor, amikor gyakorlatilag betiltja a parlamenti tudósításokat. Ezt viszont nem Kövér lelkivilága szempontjából kell értékelni. Kövérről tudjuk, hogy csúnyán öregszik, a „nincsmártisztelet” öregség jutott neki osztályrészül. Mindenki pimasz, semmitsetud, bezzegazénidőmben. Hagyjuk.

 

Miért rossz a Fidesznek a tudósítók kitiltása?

 

Az önkormányzati választások egyik tanulsága, hogy a fővárosban (és pár helyen máshol is) megbuktak a „se íze se bűze” polgármesterek. A Hassay Zsófiák és Sára Botondok (akkor is, ha esetleg az utóbbit valahogy visszaszerkesztik a tutiba adminisztratív eszközökkel) úgy éltek a választók fejében... rossz mondat, sehogy sem éltek a választók fejében. Ők plakátemberek, akik ha a megfelelő plakáton vannak, megkapják a Kubatov-gép szavazatait, de nulla saját szavazatot tudnak hozzátenni.

 

Ha a pártjuk népszerűsége csökken, nem tudják ezt saját erőből visszahozni, ahogy például tette ezt Pokorni Zoltán a XII. kerületben. És itt a veszély. A 2014 óta alkalmazott országgyűlési választás rendszer kulcsa az egyéni kerület megnyerése, és a Fidesz hatalma azon alapul, hogy tűzön-vízen hozni tudja az egyéni kerületeket. Tehát akármennyire is pártként gondolunk a Fideszre, alkalmas egyéni teljesítmények nélkül nekik sem terem babér.

 

Ehhez képest a parlamenti képviselőt nem látjuk a legfontosabb terepén, az országgyűlésben. Ezzel a Kövér-döntéssel végképp elvész a lehetősége, hogy a képviselőt egyáltalán ismerjék.

 

Így per definitionem a parlamenti képviselő végképp se íze, se bűze plakátemberré válik. Ez kijelöli a Fidesz kihívóinak az útját, ugyanazt, amivel elvitték Budapestet. Hálózatot és bázist kell építeni. Ez viszont könnyebb akkor, ha helyben a plakátember helyett a nép találkozik valakivel, akivel lehet beszélni és nemcsak akkor, amikor átadja a nyugdíjasotthon új pianínóját.

 

Persze ez nem jelent győzelmet, csak éppen innentől kezdve teljesen világos, hogy mit kell csinálni. Kitartó terepmunkát.

 

Eltűntek a dinoszauruszok

 

A másik érdekes dolog, amiről a Kövér-döntéssel kapcsolatban beszélni lehet, az a sajtó. Most látszik, hogy a Simicska-média szétverésével és a Népszabadság megsemmisítésével milyen sajtótörténeti dolgot csinált a Fidesz. Ezzel ugyanis nem maradt a rendszerváltás előtt is fennálló nagy szerkesztőségekből már egy sem.

 

A mai újságírógarnitúra Magyarországon meglepően független. Ettől persze nem lesz rögtön jó vagy igényes, sőt még csak pártatlan sem. Csak független. Ha úgy tetszik, szabad.

 

Én még élénken emlékszem a Népszabi és a Nap TV újságíróinak gondolkodására olyan 2006-2008 környékéről, amikor már lehetett tudni, hogy 2010-től Fidesz-kormány lesz. A jövőt tervezgette mindenki. Ezt azért mégsem írhatjuk meg így – hangzott el számtalanszor. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember paleozoológiai képeket nézeget. Természet ősanyánk párszor már nekifutott a gyors macskaszerű ragadozónak, a szorgos rágcsálónak, a békésen legelésző hústömegnek, mire eljutott a macskáig, az egérig és a tehénig. A korábbi változatok a mából visszanézve furcsák, valamelyik tulajdonságuk eltúlzott volt. Az óriás lajhár nem tudott elszaladni a ragadozó elől, mint a bivaly, és nem volt szarva, hogy megvédje magát, viszont ülve legelt. A kardfogú tigrisnek hülye foga volt, és így tovább.

 

Ha megnézzük a magyar sajtó rendszerváltás utáni fejlődését, akkor hasonló folyamatokat látunk. A Nemzet, a Népszabi és a többi nagy szerkesztőség kihalásra ítélt dinoszaurusz volt. A pártoknak nem állt érdekében eltartani a saját kritikusaikat, a pártvonalhoz igazodást várták el mindenütt. Az újhullámból a Hír TV és társai behoztak sok színvonalas új dolgot, elsősorban műfajok terén, azonban a munkatársak között sok volt az elvtelen bűnöző, aki pártutasításra bármikor karaktergyilkolásba kezdett.

 

A liberális városi sajtó lenézően röhög mindenkin, akivel nem szokott találkozni valamelyik Madal Caféban vagy kézműves sörözőben, beszorítva ezzel magát a körúton belülre. A „balos közélet megmaradt szabad fórumai” (ATV, Klubrádió) elhitték magukról, hogy semmilyen színvonalat nem kell hozni, csapja össze a bokáját minden nemfideszes, ha náluk megszólalhat.

 

A szabad újságírók új szerepfelfogása

 

Ezek mind vagy kihalásra ítélt állatfajok, vagy mint Ausztrália esetében, egy kis elzárt területen kiválóan elélhetnek, de elterjedni nem fognak. A Fidesz nevű, a magyar sajtóba becsapódó gigameteor pusztítása után a maradék újságíró kis szélvédett üregekben húzta meg magát, és onnan indul ki rágcsálni azt, ami van. Ebben kizárólag az evolúciós előnyeikre tudnak hagyatkozni.

 

Ők az az újságírógeneráció (mivel az átlagéletkor bőven-bőven 50, de az is lehet, hogy 40 év alatt van), akik kénytelenek hozzászokni a cikkekre érkező azonnali reakcióhoz, kijavításhoz, anyázáshoz. A régiek ezeket még feljelentik rágalmazás miatt, az újak tudják, hogy a beszólogatás az a flame szokásos velejárója.

 

Kénytelenek hozzászokni, hogy az olvasóra nem haragudni kell, hanem kiszolgálni, és akkor tán még pénzt is ad a működésre, akár tízmilliós nagyságrendben is. Kénytelenek hozzászokni, hogy a magyar piac kicsi. Nem tart el New York Times méretű szerkesztőségeket.

 

Nincs külön titkárnő gépelni és egy másik kávét főzni, nincs céges autó és zsíroskenyértúra. Munka van. Viszont cserébe nem lehet őket nyomdaszámlákkal csődbe küldeni, egy használható laptop már van 50-60-ért, mobilnet ha tízen-tizenöten összeállnak, akkor fejenként havi tíz alatt már korlátlan, fényképezni lehet a mobillal is, de egy alap DSLR valami közepesen gagyi lencsével használtan a jófogásról megvan százért, és tessék, kész a szerkesztőség, már csak dolgozni kell.

 

Kénytelenek hozzászokni, hogy a hatalom patkánynak és ellenségnek tekinti őket, meg szép lassan az ellenzék is, hiszen bőven van ott is kiröhögni való. Cserébe az újságírónak sem kell hajbókolni, és magát visszafogni.

 

Az ő szempontja az, hogy verseny van, az olvasó simán átkattint a konkurenciához, ha nincs friss és jó anyag.

 

Kövér (és Hutter Marianna is) most azt hiszi, hogy a sajtónak bevittek egy nagy gyomrost a parlamentből kitiltással. Bizonyos értelemben igen, hiszen a szabad parlamenti tudósítás a demokratikus sajtó egyik alapja. Ugyanakkor meg nem történik más, mint hogy folytatódik az evolúció. Az újságírók vadásznak majd ott, ahol tudnak.

 

Az idő nekik dolgozik.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Hiába táncolnak ki a lengyelek az uniós költségvetési vétóból, Orbán egyedül is kitart – de minek? Medve-Bálint Gergőt, a téma szakértőjét kérdeztük.

Mit is tervez pontosan az új jobboldali mozgalom? Interjú az alapító Bencsik Jánossal!

Minden hónap első péntekje támogatói nap a Bandcampen: azaz ha most veszel meg ott egy lemezt, a teljes összeg a zenészeknél landol.

Tovább szolgálhatnád derék fejdelmed / Ha nem tsaltak volna így tőrbe tégedet!

Mindezt ráadásul úgy tették meg a korábbi elnököt, Igor Dodont támogató képviselők, hogy korábban még pont ők szavazták meg Dodonnak, hogy irányíthassa a titkosszolgálatot.

Lengyel lapértesülés szerint nem ez a legkomolyabb probléma vele kapcsolatban.

Varsó kötelező érvényű értelmezést kér az EU-s pénzek védelmét szolgáló jogállamisági mechanizmusról.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás