Eddig nehéz volt Orbántól kérdezni, mostantól lehetetlen lesz

A parlament új sajtószabályozása a lehetőségét is elveszi annak, hogy a sajtó megpróbálja megszólaltatni a kormánypárt képviselőit.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Már eddig is borzasztó nehéz volt Fidesz-KDNP-s politikusokat kérdezni, hiszen könnyen ignorálhatták, ha kaptak egy érdeklődő e-mailt vagy egy telefonhívást. Nagyjából egyébként az Országgyűlés épületében is biztonságban voltak a politikusok, hiszen gyakorlatilag csak a nyúlfarknyi hosszúságú sajtófolyosón, meg az egyik parlamenti társalgóban lehetett kamerával hozzájuk lépni.

A korrektség jegyében tegyük hozzá: a parlamenti forgatások korlátozását anno a szocialisták kezdték, miután 2004-ben a TV2 egy riportja bemutatta, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvényt maguk az országgyűlési képviselők is megsértik azzal, hogy nem a kijelölt helyen dohányoznak.

Visszatérve a jelenbe: a szerdán bejelentett módosításokig eddig egyetlen apró, ám annál fontosabb kiskapuja maradt az újságíróknak. Ha kamerák nélkül is, de az újságíró az ülésterem közelébe mehetett, és odaléphetett a kormánypárti politikusoktól kérdezni, amiről akár hangfelvételt is készíthetett.

Azért nem volt szerencsés az így nyert hanganyagokat nyilvánosságra hozni, de arra jók voltak, hogy az ember cikket írjon belőle, és tudja bizonyítani, mi is hangzott el.

Eddig legalább néha el tudtuk csípni a miniszterelnököt

Így fordulhatott elő, hogy az Azonnali néha magát Orbán Viktort is tudta kérdezni, például arról, hogy mit gondol a klímaváltozásról, vagy arról az esetről, amikor előkerült egy korábbi videó a fideszes Pócs János képviselőtársáról, amin egy cigány beosztottja elégetésével viccelődött. Nos, ennek vége. Kövér László házelnök új rendelkezése ezt részben azzal nyírja ki: megtiltja a hangfelvétel készítését is a plenáris ülésterem előtti folyosókon. Ugyanis mostantól „tilos a felvételkészítés a plenáris üléstermet körülvevő folyosón, valamint az Országház földszinti és félemeleti folyosóin”, és a felvétel fogalmát kifejezetten kiterjesztik a videó mellett a hangfelvételre is.

Ugyanis „a plenáris ülés napján az Országház főemeletének a kupolacsarnoktól délre eső területén a média munkatársa csak a Sajtóiroda külön engedélyével tartózkodhat”, ami pedig éppen azt a részt jelenti, ahol magát az ülést is tartják, vagyis azt a területet, ahol megfordulnak a máskor elérhetetlen képviselők.

Az új szabályok szerint csak majd egy kijelölt útvonalon szabad közlekednie az újságíróknak, amely a sajtópáholyban végződik. A sajtópáholyról azt kell tudni: annyira médiabarát, hogy még videót sem lehet onnan készíteni, csak és kizárólag állóképeket, méghozzá vaku nélkül (igaz, ez már korábban is így volt). Mindenesetre az, hogy az eddigiekkel ellentétben nem mozoghatnak szabadon az újságírók a parlament folyosóin kamerák nélkül sem, még az informális kapcsolatépítést is nagymértékben ellehetetleníti a politikusokkal.

Aki eddig szeretett parlamenti videókat nézni, azt sem kecsegteti túl sok jóval az új tudósítási rend. Ugyanis

Persze ez a lehetőség most is adott volt, de néha azért előfordult, hogy akár kormánypárti politikusok is áthaladtak az ülésteremmel eddig egy szinten lévő sajtófolyosón. Most ez kevéssé tűnik valószínűnek.

Bevallom, még nem tudom pontosan, hol lesz az új sajtóterem a félemeleten, éppen ezért az Azonnali szeretett volna már csütörtökön engedélyt kérni, hogy forgathassunk a parlamentben egy magyarázó videót a változásokról, ám ezt nem kaptuk meg, ami szintén nem sok jót jósol a jövőre nézve.

Ha pedig valaki abban bízna, hogy ha a plenáris üléseken nem is, de a bizottsági üléseken majd tudja végezni a dolgát a sajtó, annak is van egy rossz hírem, ugyanis az alábbi mondat is bekerült az új szabályozásba: „Az Országgyűlés bizottságainak üléstermeiben interjú nem készíthető, az ülések résztvevőinek munkáját a média munkatársa nem zavarhatja.”

Lenullázzák a parlamenti újságírást

Ha az eddigi korlátozások nem lennének elegendőek, van az új tudósítási szabályzatban még néhány mondat, amivel végleg lenullázódik a parlamenti újságírói munka:

+ „A felvételkészítés nem zavarhatja, és nem akadályozhatja sem a képviselői, sem a hivatali munkavégzést.”

+ „Az országgyűlési képviselők, nemzetiségi szószólók, a kormány tagjai, az Európai Parlament magyarországi képviselői bármikor visszautasíthatják az interjúra való felkérést, illetve bármikor befejezhetik az interjút. A média munkatársának e döntést tiszteletben kell tartania.”

+ „A média munkatársa köteles tiszteletben tartani az épületben tartózkodó valamennyi személy méltóságát és magánéletét.”

Tehát ki garantálja az újságíróknak azt, ha épp egy, a közélet szempontjából fontos, de az adott képviselőnek kínos kérdést tesznek fel, akkor nem fogják őket bepanaszolni arra hivatkozva, hogy akadályozták a politikusokat munkájukban? Én magam is számtalanszor hallottam már Havasi Bertalantól, hogy „ne akadályozza a miniszterelnök úr munkáját”, pedig csak kérdezni próbáltam Orbán Viktort, mikor épp az ülésterem felé tartott.

És vajon a gyakorlatban mit jelent az, hogy az újságíróknak tiszteletben kell tartani „az épületben tartózkodó valamennyi személy méltóságát és magánéletét”?

Hiszen egy-egy panasz után simán kitiltható az újságíró a parlamentből, ha a sajtófőnök úgy dönt. Akinek pedig nem tetszik a döntés, az reklamálhat, még hozzá nem másnál, mint Kövér László házelnöknél, akit még nem nagyon ért az a vád, hogy kifejezetten barátságos lenne a független sajtóval. Persze azt sem árt észben tartani a médiamunkásoknak, hogy „az Országgyűlés, az Országház, valamint az Irodaház rendjét és tekintélyét megsértő személyt (…) az Országgyűlési Őrség az Országházból, az Irodaházból kikíséri”.

És hogy vajon az ellenzék mennyire fog hangosan tiltakozni a parlamenti újságírás kicsinálása ellen? Nos, azért ezzel kapcsolatban finoman szólva is vannak kételyeim.

Visszatérő tapasztalat, hogy sok ottani politikus is csak éppen addig a sajtószabadság lelkes bajnoka, amíg nem kap egy-két kellemetlen kérdést, amit ha feltesz az ember, már lehet is sértődötten Fidesz-bérencezni a válaszadás helyett. Úgyhogy attól tartok, a Fidesz-KDNP és az ellenzék – tisztelet a kivételnek – közös érdeke az, hogy a parlamentben korlátozzák az újságírói munkát. Persze alig várom, hogy kiderüljön, nincs igazam.

Hutter Marianna az Azonnali belpolitikai újságírója és parlamenti tudósítója. Ezt a szöveget már olvashattad reggel, ha jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Ha szeretnél ilyen cikkeket elsőként a postafiókodba kapni hetente háromszor, iratkozz fel!