+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. október 17. csütörtök, 07:04
A román, a magyar és a francia biztosjelöltek bukása miatt a Juncker-bizottság még decemberig túlórázhat, a korrupciógyanús ügye miatt megbuktatott francia biztosjelölt pedig a lenézett magyarokkal és románokkal került egy szégyenpadra. De von der Leyen csuklóztatja-e Macront, vagy a Néppárt és a szocdemek fogtak össze az Európai Parlamentben a liberálisok ellen?

Nem tud majd hivatalba lépni menetrendszerűen az új, Ursula von der Leyen-vezette Európai Bizottság, miután az Európai Parlament szakbizottságai a meghallgatásokon három biztosjelöltet is elutasítottak, a leendő bizottsági elnök pedig még nem nevezte meg azok utódait – erről írt szerdán a Politico EU-s reggeli hírlevele, a Brussels Playbook. Az Európai Parlament frakciói a csúsztatásról szerdán döntöttek: az új Bizottság így nem tudja elfoglalni helyét a Berlaymont épületében a tervezett, november 1-jei dátumig, ezért

 

egyhónapos csúszással kezdhetik majd el a munkát von der Leyenék.

 

A román és magyar szamárpadban ülnek a franciák

 

Eredetileg az Európai Parlament ezen a héten zárta volna le a biztosjelöltek meghallgatásait, és jövő héten szerdán, október 23-án szavazott volna a teljes Bizottságról strasbourgi plenáris ülésén. Amennyiben ott elfogadták volna a jelöltek névsorát, úgy november 1-jétől hivatalba léphetett volna a bizottság. Ugyanakkor miután a román Rovana Plumb és a magyar Trócsányi László már az EP jogi szakbizottságának zárt meghallgatásán is elbuktak, a francia Sylvie Goulard-t pedig nyílt meghallgatásán kaszálta el kétszer is a belső piaci szakbizottság, az új jelöltek meghallgatására már egyszerűen nem is maradt idő október 23-ig.

 

Így végül hacsak valami rendkívüli nem történik, az új Európai Bizottság december 1-jétől kezdheti majd meg a munkát, az erről szóló plenáris szavazást pedig november 25-28 közötti strasbourgi plenáris ülésen tarthatják majd. Ehhez azonban még két dolog is kell: miután múlt csütörtökön egy bizalmi szavazáson megbukott a román szociáldemokrata kormány, fel kell állnia a román nemzeti liberális PNL új, kisebbségi kormányának Ludovic Orban vezetésével, és nekik kell majd javasolniuk két – egy férfi és egy női – biztosjelöltet. Von der Leyen a nemi egyensúlyhoz ragaszkodva ugyanezt kéri az egyelőre csak Várhelyi Olivért jelölő magyaroktól is és az új jelöltjüket még meg nem nevező franciáktól is.

 

De hogyan is jutottunk idáig? Emlékeztetőül: a román Rovana Plumb és a magyar Trócsányi László esetében összeférhetetlenséget állapított meg a jogi szakbizottság, előbbi esetében az lett gyanús, hogy csak fizetése alapján nem tudná fizetni a kétszer 800 ezer eurós hitelét, Trócsányit pedig azért buktatták el, mivel ügyvédi irodája még akkor is kapott kormányzati megbízásokat, mikor Trócsányi már igazságügyi miniszter volt. Ezzel a jogi szakbizottság még a nyílt szakbizottsági meghallgatásokig sem engedte a bővítési portfóliót kapó magyar, és a közlekedési tárcáért küzdő román jelölteket.

 

Bonyolultabb a francia Sylvie Goulard esete: őt az EP belső piaci szakbizottsága kétszer is meghallgatta, és bár a tíz éven át EP-képviselősködő macronista Goulard tapasztalatával és szakmai felkészültségével nem volt probléma, több etikai vétség is felmerült a jelölttel kapcsolatban. Nem elég, hogy Goulard busás európai parlamenti fizetése mellett egy amerikai think tanknek is dolgozott tanácsadóként – havi 10-13 ezer eurós pluszpénzt gyűjtve ezzel –, a biztosjelölt még olyan vádakkal is szembesült, hogy európai parlamenti asszisztenseit Franciaországban pártfeladatokra fogta be.

 

Emiatt 45 ezer eurót kellett visszafizetnie az EU-nak, ráadásul még korábbi védelmi miniszteri tisztségéről is lemondani kényszerült a kirobbanó botrány miatt.

 

Ez elég volt az EP-képviselőknek ahhoz, hogy nemet mondjanak a jelölésére, mégpedig nem is kicsit: 82-29 arányban szavazták le a parlamenti frakciók, vagyis nem szoros küzdelmet, hanem egy megalázó taslit kapott csak a parlamenttől Goulard.

 

Nem mentek bele a „megnemtámadási szerződésbe” a liberálisok, ez lett a vesztük

 

Ráadásul annyira, hogy Goulard mellett a végére jóformán már csak saját liberálisai, a Renew Europe frakció tagjai álltak ki: az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia és a szélsőbalos GUE/NGL frakció eleve ellene volt, a legnagyobb erőt képező Európai Néppárt pedig mindenképp második meghallgatást követelt, hogy tisztázzák a jelölt integritásbeli problémáit. Végül ez kellett ahhoz, hogy az eleinte kompromisszumkészebb Zöldek és a szociáldemokraták is kihátráljanak mögüle.

 

Nem is kell sokáig ecsetelni, hogy

 

mennyire megalázó is a helyzet Emmanuel Macron francia elnök számára, hiszen jelöltje bukásával egy alapító tag került egy szamárpadba a lenézett kelet-európaiakkal, Romániával és Magyarországgal.

 

Voltak olyan közép-európai EP-képviselők, akik már csak dacból is Goulard ellen szavaztak, hiszen szerintük ha Goulard nem francia lenne, hanem magyar, vagy román, azonnal elutasították volna, mint Plumbot és Trócsányit.

 

Macron liberálisai ráadásul súlyos taktikai hibát követtek el, mikor szeptemberben nem voltak hajlandóak belemenni egy „megnemtámadási szerződésbe” a parlamenti többség másik két frakciójával. Ennek a lényege az lett volna, hogy a többséget alkotó néppárt és a szocdemek, valamint a Renew Europe nem bántja egymás biztosjelöltjeit, hanem szépen leszavaznak rájuk.

 

Dacian Cioloș román liberális frakcióvezető akkor azzal érvelt, hogy „olyan objektívek szeretnének lenni, amennyire csak lehetséges”, de a fegyver visszafelé sült el: a zárt JURI-bizottsági meghallgatásokon a szociktól a román Plumb, a néppártiaktól pedig a magyar Trócsányi bukott el amolyan parasztáldozatként. Mind a Fidesz, mind a román PSD eléggé számkivetett saját pártcsaládján belül, ezért Goularddal ellentétben őket megbuktatni sokkal fájdalom- és kockázatmentesebb dolog volt.

 

Von der Leyen mossa kezeit

 

Macron-közeli körökben azt emlegetik, hogy a Néppárt, amely minden lobbierejét kihasználta Goulard megbuktatása érdekében, valójában így állt bosszút Macronon Weberért: az a tény ugyanis, hogy az EP-választáson a Néppárt csúcsjelöltjeként induló „brüsszeli bajor” Manfred Weber nem lett az Európai Bizottság új elnöke, nagyban köszönhető Macron ellenkezésének az Európai Tanácsban. A francia elnök akkor még nyeregben érezhette magát, hiszen bár az új bizottsági elnök von der Leyen személyében német lett, az Európai Központi Bank elnöki tisztségét Christine Lagarde volt IMF-vezér nyerte meg, ráadásul a franciáknak a befolyásos belső piaci portfóliót és még egy védelempolitikai bizottsági főigazgatóságot is szánt von der Leyen.

 

Macron azonban a Goulard-üggyel kemény leckét kapott abból, hogyan is működik az európai politika: a sebeit nyalogató francia államfő már Goulard megbuktatása után rögtön magyarázatot követelt az egyébként néppárti von der Leyentől, mivel állítása szerint ígéretet kapott arra a német CDU-s politikustól, hogy Goulard megkapja a többséget. A francia európai ügyekért felelős miniszter pedig már nyílt fenyegetőzésbe is kezdett, mikor azt mondta, hogy Goulard megbuktatása „egy európai kudarc”, és „nagy intézményi válsághoz vezethet” – a miniszter szavait nehéz ugyanis másképp értékelni, minthogy Franciaország a jövőben ott tesz majd keresztbe von der Leyennek, ahol csak tud.

 

Csakhogy a jelöltet nem von der Leyen, hanem az EP pártcsoportjai buktatták meg, ebben pedig tevékeny részt vállaltak a Merkel-féle német CDU politikusai.

 

Felmerül tehát a kérdés, hogy von der Leyen valóban meg akarta-e buktatni Goulard-t, vagy csak egyszerűen nem tudta kontroll alatt tartani saját pártjának európai parlamenti delegációját. Akárhogy is, mindkettőnek van realitása: ha az előbbi igaz, akkor von der Leyen ügyesen megleckéztette Macront, ha az utóbbi, akkor viszont a Néppárt vett magának egy francia skalpot Goulard személyében Weberért.

 

Von der Leyen pedig mossa kezeit: a leendő bizottsági elnök okos stratégiát választott, hogy eltávolítsa magát a zűrös jelöltektől. Már a kezdetektől fogva hangoztatta, hogy az EP jóváhagyási folyamatába ő nem szólhat bele, tiszteletben tartja a parlament szavát, ami a fékeket és ellensúlyokat jelenti a biztosok kinevezésében. Ha pedig egy-egy jelölt elbukott a parlamenti meghallgatásokon, akkor – csakúgy, mint Trócsányi esetében – széttárja karjait, nem veszi védelmébe a bukott jelöltet, hanem kér egy újat az adott tagállam vezetőjétől.

 

Kiszorítani Macront

 

Ugyanezt a stratégiát választotta a néppárti frakcióvezető Manfred Weber, aki a történtek miatt láthatóan dühös Macronnak megmondta, hogy fejezze be a hisztizést. A francia Le Figaronak adott interjújában úgy fogalmazott Macronhoz szólva, hogy: „Hagyja abba mások hibáztatását! Ne a bűnösöket keresse!”. „Az a kérdés, hogy mégis hogyan lehetne [Goulard] európai biztos, ha még a saját országában sem lehet miniszter” – mondta Weber az egy hónapig francia védelmi miniszter, de az EP-asszisztenseinek ügye miatt lemondásra kényszerülő Goulard-ról. És lássuk be: Weber szavaiban van némi igazság, hiszen Goulard finoman szólva sem volt egy feddhetetlen mintabürokrata, korrupciós ügyei pedig könnyen az egész von der Leyen-bizottságra árnyat vethettek volna.

 

Persze Weber azt is tagadja, hogy személyes bosszúról lenne szó mindazért, amiért Macron megpuccsolta a Spitzenkandidat-jelölését. És valóban nem bosszúról lehet szó, hanem valamivel többről:

 

az egyre több befolyásra szert tevő, a néppárti status quot felborító és a magát Európa vezéregyéniségévé felemelni kívánó Macron elszigeteléséről.

 

A francia elnök ugyanis összekalapált egy minden eddiginél befolyásosabb liberális parlamenti frakciót, amely pedig az eddigi nagy pártcsaládokkal, a néppártiakkal és a szocdemekkel együtt képviseli a többséget az EP-ben, ráadásul a Renew Europe adja majd az új intézményi struktúrában az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács új elnökét a volt belga miniszterelnök Charles Michel képében. Ez már épp elég fenyegető lehet az európai politikát már évtizedek óta meghatározó néppárti-szocdem tengely számára a fellépéshez.

 

Ez a Macron-párti együttműködés erodálódik most egészen komoly mértékben, részben az ügyesen taktikázó néppárti képviselőknek, részben Macron saját hibáinak köszönhetően. Aki egyébként nem először hoz rossz személyi döntést: az eredeti terv szerint a liberális Renew Europe frakciót is egy macronista francia vezethette volna, de az erre a célra kijelölt Nathalie Loiseau ellen még a frakció tagjai is fellázadtak, miután az lényegében frusztrált öregembernek nevezte az addigi frakcióvezető Guy Verhofstadtot. Így lett végül a csoport vezetője a román Dacian Cioloș. Most Sylvie Goulard-ral esett pofára a francia elnök, vele kapcsolatban voltak képviselők, akik jelezték, hogy az egész új Bizottságra nemmel szavaztak volna, ha Goulard átmegy.

 

Mindenesetre az ügyben egymást érik a német-francia csúcstalálkozók: múlt vasárnap Macron Angela Merkel német kancellárt fogadta, ezt követően hétfőn Ursula von der Leyen látogatott hozzá (itt remek képek születtek a fintorgó Macronról és a láthatóan felszabadult VDL-ről), szerdán pedig Macron Toulouse-ban ismét találkozik a német kancellárral. És akkor még nem is beszéltünk a csütörtök-pénteken tartott Európai Tanács-ülésről, ahol szintén van lehetősége beszélni a két vezetőnek.

 

MONTÁZS: Illés Gergő / Képek: Európai Parlament

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A klímaaktivista posztolt magáról egy képet, ahogy egy túlzsúfolt német vonaton a földön ül csomagjaival, a német vasút szerint viszont nyugodtan ülhetett volna a saját, első osztályra szóló helyén is.

Volt szóvivő, aki élő adásban káromkodott, Boris Johnson pedig még fagyasztóba is bújt az újságírói kérdések elől. Szóval áll a báll, de miért is?

A volt Munkáspárt-tag, Corbyn-szövetséges Ken Livingstone szerint a „zsidó szavazatok nem segítettek” a párt esélyein.

Pollreisz Balázs postaládájába valószínűleg Borkai Zsolt legnagyobb rajongója dobott be egy irodalmi igényű fenyegető levelet, ami miatt a politikus a rendőrséghez is fordult azóta.

És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

Rod Stewart nagyon örül Boris Johnson győzelmének, a korábban őt istenként tisztelő Celtic drukkereinek egy része viszont jelezte, hogy a továbbiakban nem szívesen látott vendég náluk.

Türkmenisztán elnöke megunta, hogy a közvetlen beosztottjai bevallottan korrumpálódtak, ezért mostantól ő maga sem kegyelmezhet meg senkinek, akikhez elér a botrány.

A hét kérdése

Végre kilépnek a britek? Vagy folytatódik a komédia? Esetleg az egész brexit csak egy kitűnő médiahekk volt arra, hogy végre figyeljen a britekre valaki? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Ablonczy Balázs előadása az összeomlás rejtett oldalairól december 19-én.

Magyar topédesek december 20-án, Budakeszi, Kálvária Pince.

Nem csak szurkolóknak. Budapesten, az Ellátóházban, december 21-én.

Ez ilyen zene lesz. Pécsen, a Szabadkikötőben. December 29.

Az év egyik legjobb évnyitó bulija: Pécs komplett belvárosában koncertek délelőtt 10-től éjfélig. Január 4.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás