+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pápay György
2019. október 14. hétfő, 09:33
Az ellenzéki pártok a kötelező minimumot hozták – a túlélésükhöz kötelező minimumot. Ha ezen a választáson sem érnek el értelmezhető eredményt, nem lett volna könnyű megmondani, mi szükség van a továbbiakban erre az ellenzékre.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Tudom, ünneprontónak lenni szörnyen hálátlan dolog. Különösen, amikor hosszú idő óta végre tényleg van minek örülni. 2018 áprilisában nem volt olyan kormányellenes szavazó, aki bárminek is örülhetett volna. 2019 májusában két ellenzéki párt támogatói nyertek egy felhőtlen estét, miközben mások mélyebben érezhették magukat, mint bő egy évvel azelőtt. Most viszont – talán Puzsér Róbert híveit leszámítva – minden ellenzéki választó örülhetett valaminek. Ha másnak nem, legalább annak, hogy a jelek szerint Orbán Viktornak se jön össze mindig minden.

 

Itt persze különös hangsúllyal bír ez a „minden”. Hiszen ha őszinték vagyunk magunkhoz, beláthatjuk, hogy Orbán Viktornak azért most is elég sok összejött.

 

Igen, Karácsony Gergely győzelme valóban nagy győzelem, s még nagyobb fegyvertény az ellenzéki többség a fővárosi közgyűlésben. Ahogy szintén nem kis teljesítmény a hét újonnan behúzott megyei jogú város. De miután végigpörgettük a „ma reggel egy új országra ébredtünk” és „ez a NER már nem az a NER” típusú bejegyzéseket, érdemes feltenni a kérdést: milyen meglepetést hozott a vasárnapi választás? Nos, jóformán semmilyet. Azt eddig is tudtuk, hogy a főváros alapvetően kormányellenes karakterű, és hogy az ellenzéknek a vidéki nagyvárosokban vannak még tartalékai. Sőt, pontosan azt vártuk az ellenzéktől, hogy ebből végre politikailag is profitáljon.

 

Ebben az értelemben

 

az ellenzéki pártok a kötelező minimumot hozták – a túlélésükhöz kötelező minimumot. Ha ugyanis ezen a választáson sem érnek el értelmezhető eredményt, nem lett volna könnyű megmondani, mi szükség van a továbbiakban erre az ellenzékre.

 

Ráadásul ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, azt sem könnyű megmondani, ez az eredmény mennyiben az ellenzéki pártok érdeme. A minden addigi számítást borító Borkai-ügyet ugyanis egy máig azonosítatlan szereplő játszotta fel, és az ellenzéki sajtó terítette, míg a pártok csak futottak az események után (kérdés, hogy mindig jó irányba-e). Nyilvánvaló, hogy mostantól végképp nehéz lesz megkérdőjelezni, van-e értelme az ellenzéki pártok stratégiai együttműködésének, azt viszont nem tudjuk, hogy a kampány dinamikáját felülíró botrány nélkül ez önmagában mire lett volna elég. Más szóval az „összefogás” szükséges, de egyáltalán nem biztos, hogy elégséges feltétele a sikernek – azt gondolni, hogy ezzel a politikai munka el van végezve, veszélyes önáltatás.

 

Mindezzel nem akarom kisebbíteni az ellenzéki eredményeket. A Fidesz ezúttal valóban érzékeny veszteségeket szenvedett, szemben 2019 májusával, amikor sokan azt ünnepelték, hogy az ereje teljében lévő kormánypárt „csak” 13 EP-mandátumot szerzett a 21-ből. Az önkormányzati választás ezzel szemben helyenként botladozó, kényszerpályán mozgó Fideszt hozott, valamint – fogalmazzunk most így – ereje teljében lévő ellenzéket. És azt is megmutatta, hogy az ellenzék erejéből ma ennyire telik. Mert stratégiai együttműködés ide vagy oda, Budapesten és a megyei jogú városokon túl az ellenzék gyakorlatilag nem létezik: szinte egyöntetűen narancssárga az ország.

 

Vagyis az az új Magyarország, amelyre az optimista hangok szerint ébredtünk, nagyon is hasonlít a korábbira. Arra, amelyik 2018-ban kétharmadot hozott a Fidesznek.

 

Ahol Budapesten el lehet ugyan vinni jó pár választókerületet, de vidéken már a nagyobb városok ellenzéki előnyét a hozzájuk csapott kistelepülések alaposan lehúzzák. Ha a mostani eredményekből indulunk ki, a Fideszt aligha lehetne egy országos választáson legyőzni, legfeljebb a kétharmadot megakadályozni. De, mint tudjuk, azt a mostanihoz hasonló együttműködéssel már 2018-ban is meg lehetett volna.

 

Az ellenzék ezzel együtt most mégis nyert.

 

Egyfelől időt, másfelől reményt.

 

Emlékezzünk csak, mekkora lélektani áttörést jelentett Márki-Zay Péter időközi győzelme. Még ha a 2018-as választás eredményét nem is befolyásolta – pontosabban nem tudjuk, hogyan befolyásolta –, sokaknak rengeteget jelentett egy valódi választási siker. És most nem egyetlen ilyen siker született, hanem sok kisebb-nagyobb siker országszerte. Aminek következtében sokan úgy érzik, hogy (ismét) jó budapestinek, pécsinek, egrinek, szombathelyinek lenni.

 

De mindebből máris a 2022-es győzelmet kiolvasni ugyancsak önáltatás. Ahhoz nem elég, hogy a legnagyobb meglepetés Tatabánya átfordulása legyen.

 

Ahhoz a vidék Magyarországát is meg kell szólítani, amire a jelenlegi ellenzék egyelőre képtelen. És mielőtt idáig eljutna, képesnek kell lennie arra, hogy a saját, most megnyert településein életben maradjon.

 

Mert a legnagyobb, legveszélyesebb önáltatás az lenne, ha névértéken vennénk Orbán Viktor szavait, miszerint „a Budapesten élők érdekében készen állunk az együttműködésre”. Tudjuk, soha nem azt kell figyelni, amit a miniszterelnök mond, hanem amit csinál. És ne legyenek kétségeink: az oly sokat emlegetett konszolidáció teljesen idegen az általa felépített rendszer természetétől.

 

Ideje van az ünneplésnek, és ideje van az ünneprontásnak. De van, amikor a kettőnek együtt van itt az ideje. Mert hiába vagyunk túl három választáson: a java csak most jön.

 

Olvass még több cikket Pápay Györgytől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Európában máshol is bőven voltak és vannak olyanok, akik úgy lettek kormány- vagy államfők, hogy angolul rosszul beszéltek. Összeszedtünk párat!

A járvánnyal kapcsolatos álhírterjesztésért megítélt érdemrendet így senki nem vette át – a DK miniszterelnök-jelöltje azért nem kell szomorkodjon, meg fogja azt kapni postán.

A szükségállapot meghosszabbítását a parlamentnek is meg kellene szavaznia, de azt kormánypárti képviselők sem támogatják. Magyarországon akár őszig is maradhat a veszélyhelyzet.

Lodban a rendőrség elveszítette a város feletti irányítást. A fellázadt arab lakosok és zsidó szomszédaik a sötét utcán, spontán egymásra támadtak.

Mind a gázai terrorcsoportok, mind az izraeli hadsereg további, súlyos csapásokkal fenyegeti a másikat. A Vaskupola-rendszer működéséről azonban bámulatos videók készültek.

Az utolsó nagy kérdésben is sikerült dűlőre jutnia a hatpárti ellenzéki összefogásnak.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás