Tarlós fizetheti a Borkai-bulik árát

Felhívom a figyelmet a címben a feltételes módra. Akár, esélyes, lehet, de nem biztos. Az azért nem véletlen, hogy Tarlós az eleve orbántalanított kampányát most borkaitalanítani is igyekszik.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Nem túlzás azt állítani, hogy az életben nem derül ki, hogy péntek délután mi zajlott le a Fidesz Győr-Budapest tengelyén. Nehezen lehet elképzelni, hogy központi jóváhagyás nélkül rendkívüli sajtótájékoztatót hívott volna össze Borkai Zsolt, mégis megvan annak a lehetősége, hogy „egyénieskedett”. Másképpen nem mondták volna le a sajttájt.

Érezhette a vesztét Borkai?

Lehet, hogy már Borkai a végét/vesztét érezhette. Nem lehet hozzászokva, hogy „válság van”, és leginkább a névtelen blogger(ek)nek, a független újságíróknak és Hadházy Ákosnak köszönhetően összedőlt minden.

Borkai október 13-án sem csatát, sem háborút nem nyer, a polgármesteri tiszteletreméltóságából veszített a videókkal, a többi ügy pedig még csak most kezdődhet el.

Mikor olvastam a rendkívüli sajtótájékoztató hírét, abban inkább biztosabb voltam, mint nem, hogy nem mond(hat) le. Egyrészt nem láttam még Magyarországon politikust, aki akárcsak a korrupció gyanúja miatt távozzon a politika bármelyik vonalából. Nálunk az érintettek szeretik kivárni a jogi szakasz végét. Másrészt az egy politikai, erkölcsi beismerés is lenne, ami – és ez döntő – zavart okozhat a saját táborban is. Abban a szavazói körben, amelyben eddig relativizálták a Borkai-ügyet, vagy éppen nem is „létezett”, továbbá „magánügyként” kezelték.

Viszont egy lemondással hirtelen elismerné az ellenzéki vádakat. Másképpen: az addig mindig egységes táborban zavar keletkezhet. Nyilván nem a szavazók sokaságában, de a lazábban elkötelezettekben születhetnek dezintegrációs „érzések”. Emellett az eddig inaktívakat akár (még inkább) aktívvá teheti Karácsony Gergely támogatásában.

A Borkai-ügy egy ponton túl már nem Borkairól szól, hanem Tarlósról 

Kampányközhely, hogy az inaktívak táborba történő bevonása döntő szempont, ez ügyben okkal gondolhatták többen korábban, hogy az ismert üzenetekkel Karácsony a kampány végére a plafonján van – akárcsak Tarlós. Azaz jelentősebb tömeg behúzására kevés lehetőségük van már, amelyeket aztán mobilizálni kell és lehet vasárnap.

Akik részvételükben nem különösebben voltak biztosak, akik a két jelölt között kevéssé tudtak volna különbséget tenni. A Borkai-ügy után viszont már benzint kaptak, hogy beindítsák a szavazásuk motorját.  

A győri polgármester ügyében ugyanis minden benne van, ami miatt milliók utasítják el a kormánypártot: arcoskodó, lóvézós dzsentriskedés, pozícióhoz méltatlan „szórakozási szokások”, jogilag „lepapírozott” meggazdagodás, üzleti kihívók bedarálása, a politikai közösség belső normarendszerének felfüggesztése, városfejlesztés. mint családi vállalkozás, felelősségvállalás elodázása, stb.

Az távolról sem rajta múlik, hogy ez sikerül-e, és nyilván, ha Borkai lemondott volna, azzal sem tudta volna maximalizálni Tarlós esélyeit, rajta ezzel nem segített volna. Sem magán, sem a Fideszen, sem azokon, akik betárazták az utolsó hétre a kispesti szocialista ügyet. Láthatóan onnan akarták ütni az ellenzék fővárosi kampányát, de Borkai Győrből kitakarta azt. Az előbbi ügy elég lehet arra, hogy egyben tartsa a masszív tarlósistákat Borkai ellenében, de nem lehet elég arra, hogy blokkolja az inaktívak Karácsony irányába történő aktivizálódását.

A pénteki rendkívüli sajtótájékoztató lemondása azonban biztos, hogy központi, budapesti döntés/kérés volt. A Magyar Nemzet-cikk ki- és lepakolását viszont meg se próbálom megfejteni. Valami olyan történt a kormánypártok világában, ami nem jellemző. Azzal kezdtem, hogy sosem fogjuk megtudni, mi történt egészen pontosan, de egy biztos: a kormánypárti stratégiák ugyanazt a valóságot érzékelhetik most, mint sokan az ellenzéki oldalon.

Eszerint a főpolgármesteri verseny szoros, és immáron nem Nézőpont kérdése, hogy mennyire.

A szerző az IDEA Intézet elemzője. Olvass még többet Böcskei Balázstól az Azonnalin!