Úgy lépnek át a lakókon Városliget-ügyben, mint a nyolcvanas években

A közmeghallgatásra el se mennek, vagy ha elmennek, nem válaszolnak. A jogszerűség meg puszta lepapírozást jelent. Miben tér el akkor ez a rendszer a kilencven előttitől?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„Tarlós István főpolgármester hangsúlyozta, hogy nem fővárosi beruházásról van szó, a fakivágásokra nem a városháza ad engedélyt.” (Összefoglaló a 2017-es fővárosi közmeghallgatáson a Liget-projekttel kapcsolatos kérdésekre adott válaszról.)

 „Az a helyzet hogy itt VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatának a közmeghallgatása zajlik, VII. kerületi ügyekben. Tehát én nem tudok a Duna, Tisza szabályozásáról semmi vitát nyitni, bármennyire is nekem ez szívügyem lenne. … Nemrégiben volt a fővárosban közmeghallgatás ezt a kérdést ott kellett volna feltenni, Főpolgármester Úr valószínű tudott volna rá választ adni.” (Vattamány Zsolt, a Városligettel szomszédos VII. kerület polgármesterének válasza a 2015-ös közmeghallgatáson arra a kérdésre, miért nem csinál semmit az önkormányzat a Liget ügyében.)

+++

Ki képviseli azokat a VII. kerületi lakosokat, akiket érintenek a városligeti építkezések? A VII. kerületi és a fővárosi önkormányzat semmiképp. A fenti két idézet szerint úgy viszonyultak a Városliget ügyéhez, mintha a várost mérgező anyagokkal szennyező gyárra ennyit mondanának: nem a mi gyárunk, nem a mi tulajdonunk. Nincs vele teendőnk.

Az elmúlt évek során a főváros és többek között a VII. kerületi önkormányzat semmit nem tett a Városligetért. Ez számos más környező kerületre is igaz. Egykori erzsébetvárosi lakosként ennek a kerületnek a történetét követtem, majd miután eredménytelenül próbálkoztam, fordultam a fővárosi önkormányzathoz. Mindhiába. 

Hiába tárták fel a Ligetvédők a rondó további csonkítását, a sportpályák miatt tönkretett parkrészt, az éveken át a parkban maradt azbesztet, az Olof Palme-ház mögött lepusztított ligetet, a Vidámpark parlamentnyi területű letarolt parkos részét, az átültetések miatt elpusztuló fákat, a közművek kialakítása során megcsonkított gyökereket. Képviselőink nem olvasták a varosliget.info helytörténészei által írt cikkeket, köztük azt, amelyik a faállomány 10 százalékára becsüli a kárt. Nem olvasták a Ligetvédők lapját, a Városliget barátainak vészjelzéseit. Nem törődtek a világ első közparkjával, 200 éves kulturális örökségünkkel az itt élő lakosokat képviselő polgármesterek.

Mit kellett volna tenniük? Felmérni az általuk képviselt emberek véleményét, és képviselni a városházán, a nyilvánosság előtt. Erre még csak kísérletet sem tettek, se közvélemény-kutatást, se helyi népszavazást nem indítottak. Az LMP és Moldován László népszavazási kezdeményezései mellé nem álltak oda.

A főpolgármestert nem érdekli, mit akar a lakosság a Városligettel

A közvélemény-kutatási eredményeket figyelmen kívül hagyták, hitelteleníteni próbálták: „Ezekkel a számokkal, hogy 68 százalék, nem tudok mit kezdeni” – mondta a 2018-as közmeghallgatáson Tarlós István. Szerinte nem hiteles adatokról volt szó, tehát nem feladata azzal foglalkoznia, mit akar a közvélemény-kutatás szerint Budapest lakosságának többsége a Városligetben. 

A tudományos igényességű parkhasználati kutatást is hiába említettük, nem érdekelte. Pedig a parkhasználók véleményét felmérő kutatást a Baán László vezette Szépművészeti Múzeum rendelte meg. A Corvinus Egyetem Kert- és Szabadtértervezési Tanszéke és az Ormos Imre Alapítvány által elkészített kutatás összegzésében többek közt ezt írják: „A lakosság parkról alkotott véleménye meglepően homogén. (…) A park legfőbb értékének a csendet, nyugalmat, a természetszerűséget, idős növényzetet tartják. Az őszi felmérés óta megjelent a köztudatban is a Múzeumliget projekt, és ez tükröződik a kérdőíves vizsgálat eredményében is, ahol a legfőbb problémák közt megjelent a Múzeumliget.” 

Illetve mégis: „A múzeumi negyed eredetileg az én ötletem volt, benne volt az első választási programomban is, csak én nem a Ligetbe, hanem a Nyugati pályaudvar mögé képzeltem. A Városligetbe áttelepített tervhez nincs közöm, azóta különösen nem, mióta a parkot törvénnyel elkommendálta Budapesttől a kormány” – idézte fel Tarlóst István évekkel ezelőtti, 2015-ös mondatát a 444.hu cikke. (Tarlós az Azonnalinak adott szerdai interjújában is azt emlegette, hogy a Városligetet törvény alapján alakítják át – a szerk.)

Nem csinál semmit, mert nem csinálhat semmit – lényegében ez volt a magyarázata Tarlós Istvánnak.

Álljon itt nevük az utókor kedvéért: Tarlós István, Bagdy Gábor, Bácskai János, Borbély Lénárd, Bús Balázs, Hassay Zsófia, Hoffmann Tamás, Karsay Ferenc, Kocsis Máté, Kovács Péter, Láng Zsolt, Nagy Gábor Tamás, Orbán Gyöngyi, Pokorni Zoltán, Riz Levente, Szentgyörgyvölgyi Péter, Ughy Attila, Vattamány Zsolt, Wintermantel Zsolt. 2016. júniusában ők szavazták meg a Városligeti Építési Szabályzatot.

Mennyire van valójában megkötve a keze a fővárosnak?

A Múzeumi Negyed létesítését a városligeti törvény ugyan közérdeknek mondta ki, de az Alaptörvényből, illetve az Építési törvényből eredeztethető számos más közérdek is. Ezeket kellett volna összehangolni. Hivatkozhattak volna a faállomány védelmére, világörökségi státuszra. Budapest főpolgármestere és a vele együtt szavazó polgármesterek számára azonban egy mondatot sem ért meg az, ami az Unesco bizottságának is szemet szúrt.

A törvény szerint nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyniuk a partnerségi egyeztetés során megfogalmazott észrevételeket, melyek szinte kivétel nélkül kritikusak voltak az építkezésekkel kapcsolatban. (További részletek olvashatóak az építési szabályzat módosításairól Bathó Tivadar és Pákozdi Imre cikkeiben az Építészfórumon.)

Kedvencem a zöldfelület átértelmezése, mikor rájöttek, hogy a parlamentnyi alapterületű biodóm érdekében lepusztított területen alig marad már növényzet. Így az épületen belüli zöldfelületet is be kell számítani, hogy kijöjjön az elvárt, egyébként is minimális érték: „a telek zöldfelületével azonos módon beszámítandó a Pannon Park fedett parkjának zöldfelülete is” – ezt kellett átvezetni a szabályzatba.

A Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, Persányi Miklós által aláírt levél, amelyből az előző, fedett zöldfelület beszámítására vonatkozó javaslat is származik származik, tökéletes képet ad arról, mit jelent a jog a Városligetben, hiszen így vezeti fel a változtatásokat: „A Pannon Park projekt megvalósításához kapcsolódóan a jelenleg érvényben lévő Városligeti építési szabályzatot (VÉSZ) több ponton módosítani szükséges. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a térképet és szövegezést érintő változtatási javaslatokat, melyek átvezetése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a Pannon Park projekt beadásra kerülő építési engedélyezési terve összhangban legyen a szabályozással.”

Magyarul: kérjük, írják át az építési szabályzatot, hogy a benyújtandó tervünk megfelelő legyen.

Egy jól működő önkormányzatban hogyan nézne ki egy ilyen szavazás?

A képviselők felmérnék, hogy az általuk képviselt lakosok és legfőképpen maguk az érintettek, a Városliget használói, mit szeretnének. Ezt az álláspontot képviselnék a Városházán, ahol hosszabb-rövidebb vita után kompromisszumra jutnának arról, mi kerüljön bele a Városligeti Építési szabályzatba, amit aztán megszavaznának.

Sokat gondolkodtam azon, vajon tudják-e, miről szavaznak? Bizalmas beszélgetések, nyilvános szópárbajok benyomásait összegezve, határozottan állítom, nem igazán ismerik a részleteket.

A VII. kerületi polgármestertől, Vattamány Zsolttól meg is kérdeztem a 2016. november 29-én tartott közmeghallgatáson, mikor vonják be végre az érintetteket: „Miként fog eleget tenni Erzsébetváros azoknak a hazai jogszabályoknak és nemzetközi egyezményeknek, mely szerint az érintett nyilvánosságot – nem a tulajdonosi kört – a legkorábbi szakaszban be kell vonni a környezetüket érintő ilyen mértékű és léptékű változtatásokba? Miért nem tájékoztat érveket és ellenérveket felsorakoztatva az Erzsébetváros című újság a Liget Projektről? Miért hivatkozik arra polgármester úr a Liget Projekt kapcsán, hogy Erzsébetváros nem tulajdonos, ezért annyira érinti őt, mint a Duna-Tisza köze, hogy ezt a tavalyi közmeghallgatáson mondta? Hiszen az erzsébetvárosiakat nagyon is érinti az egész projekt, polgármester úr pedig őket képviseli.”

Mit válaszolt erre? Ezt: „Én azt gondolom, hogy minden kérdésre, ami közérdekű volt, válasz született.” (A jegyzőkönyv innen letölthető.)

Átnézett rajtunk. Ültünk ott, néztük őket, mint a nyolcvanas években.

Még a lakossági kérdéseket se akarta meghallgatni. Meghívta a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. képviselőit, őket hallgattuk 40 percen át, majd le akarta zárni a vitát. Közbe kellett vágni, hogy egyáltalán kérdezni lehessen. Hogy a jegyzőkönyvben legalább nyoma legyen annak, hogy ott voltunk. 

Így nézett át rajtam, így néztek át rajtunk éveken át

De itt, a hetedik kerületben legalább elüldögéltek az önkormányzati emberei. A fővárosi közmeghallgatáson évről évre annyira se méltattak bennünket a polgármesterek, hogy végigüljék a közmeghallgatásokat. A terem kongott az ürességtől. Sürgős dolguk akadt. Mindig akkor, amikor közmeghallgatás volt.

Tarlós Istvánt hiába kértük, napolja el az évente egyszer megtartott közmeghallgatást, hiszen ennyire mégse vehetnek semmibe minket és az önkormányzatiság fontos intézményét. Sikertelenül kértük. Maradt a szópárbaj, amely az órák teltével, két-három alkalommal megismételve az elmúlt évek során, egyre jobban meggyőzte az ott lévő lakosokat arról, hogy politikusaink valaki mást képviselnek.

Megkérdeztem ugyanazt az egyik ilyen alkalommal Tarlós Istvántól is, amit Vattamány Zsolttól, azaz hogy ki képviseli az érinetteket? 

– válaszolta, azaz a hozzáállás hasonló volt.

Miért mertek így átnézni rajtunk hosszú éveken át?

Úgy érezték, nem ez számít újrajelölésükkor. Igazuk is lett, mindketten jelölve vannak az újraválasztásra.

Hányan tudják Budapesten, mit is szavazott meg saját képviselőjük az elmúlt néhány évben? Hányan ismerik azokat, akiket megválasztanak, vagy elutasítanak? És hány esetben egyszerűsödik le a választás a pártlogóra vagy a kormánypárti-ellenzéki ellentétre?

Politikusaink sikere elsősorban attól függ, őket jelöli-e a párt, ami biztosítja a megfelelő médiafelületet, kellő számú óriásplakátot. A támogatás elnyerésének ára pedig a pártfegyelem. Fegyelmezetten nyomták hát a gombot, ki tudja, hányszor, és írták át meg át a szabályzatot, akárhányszor új igény merült fel a Liget-projekt kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező felelősei részéről.

Jogszabályok, törvénykönyvek akkor is voltak.

A jogállam az lenne, ahol a jogszabályok és az érintett csoportok és szakmák konszenzusát, kompromisszumát tükrözik. Az említett parkhasználati kutatás, a partnerségi egyeztetés figyelmen kívül hagyott ellenvéleményei, a közvélemény-kutatások, az elmaradt népszavazás mind azt mutatja, mennyire nem volt fontos az érintettek véleménye, a szakmai tiltakozások listája pedig az érintett szakmák semmibe vételét tükrözi.

Hogy nem teljesen erről volt szó? Akadékoskodás, csak az ellenzék szokásos kekeckedése. Hogy közben pusztul a Városliget? Hazugság, Soros ügynökei terjesztik.

A szerző fordító. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!