A német ökopárt parlamenti frakciója nem a párt egyik legnépszerűbb politikusát választotta frakcióvezetőnek. Egyesek szerint az ok csupán annyi: a szavakban toleráns német Zöldek nem szerettek volna egy törököt a poszton látni. A német Zöldeken belül eleve nagyon kevés migrációs hátterű ember juthat vezető poszthoz.
Szeptember végén választott frakcióvezetést a német ökopárt. A posztért elindult Cem Özdemir is (nyitóképünkön), török származású sváb parlamenti képviselő. Özdemir, aki a párton belül inkább a mérsékeltebb, jobboldalibb szárnyhoz tartozik, 2017-ben vezette a pártot az országos választásokon. Miután 2017-ben nem tudott létrejönni a koalíció a keresztény uniópártok (CDU/CSU), a Zöldek és a liberális Szabad Demokraták (FDP) között, Özdemir visszább vonult.
A párton belül azonban sokan nem nézték jó szemmel, hogy a török származású, de kemény sváb kiejtéssel beszélő politikus, akit tíz évig volt a párt társelnöke, középre akarta volna pozicionálni a Zöldeket.
2019 szeptember végén ennek megfelelően egy jelentős bukást kellett elszenvednie az ökopárt legnépszerűbb – mert több más politikusától eltérően nem dogmatikus, hanem realista politikát folytató – Özdemirnek. Szerette volna a berlini Bundestagban a frakció vezetését átvenni, de a képviselőitársai nagy többséggel az eddigi vezetés mellett döntöttek.
A bajor Anton Hofreiter,
Az ügyet lehetne a párton belüli fundamentalisták és realisták (vagy: jobbközép és balközép tábor) közötti harcának tekinteni. Özdemir elutasítottsága, amely már a 2017-es lisvezetősége után is jelentkezett, azonban nem csak ilyen politikai okokra vezethető vissza.
A migrációs témákkal foglalkozó Migazin portal jelentetett meg egy cikket, amiben azt elemzi:
Persze a Zöldek balszárnyához közelálló TAZ napilap azonnal az Özdemir-ellenes tábor segítségére sietett. A cikkeiben mindig a menekültek és a bevándorlás mellett kiálló berlini napilap most azt írta, hogy „okos döntés” volt nemet mondani Özdemirre. Majd alapvetően nehezen bizonyítható érveket hoz Özdemir állítólag nehéz természetére, összeférhetetlenségére.
A TAZ például felrótta Özdemirnek, hogy sokat szeret beszélni, és egyszer – oh, borzalom – egy színtiszta német zöldpárti politikusnő szavába is belevágott, akivel eleve a lap szerint nem jött jól ki (ami persze Özdemir hibája lehetett csak). A Migazin szerzője szerint
A Migazin szerint tehát mélyebb okok keresendők Özdemir elutasítása mögött. A pártot jelenleg vezető duó is ugyanis alapvetően inkább polgári-realista (igaz, most nem a párt, hanem a frakció vezetéséről volt szó, ott pedig az Özdemirtől balrább álló vezetés győzött), viszont nem migrációs hátterűek, hanem – ahogy a németországi török szleng mondja – „bionémetek”.
A migrációs háttér eleve egy problematikus kifejezés, amit a német statisztika a mai napig alkalmaz. Eszerint mindenki, akinek legalább egy szülője külföldön született, migrációs hátterűnek számít. Így kerül ebbe a kategóriába az 1965-ben egy sváb kisvárosban török családba született, ott nevelkedett, szocializálódott, németül svábosan (és a töröknél eleve jobban beszélő) Özdemir is.
Ma a német társadalomban minden negyedik ember migrációs hátterűnek számít – ebbe a csoportba nem csak a török származásúak, de azok a németek vagy zsidók is beletartoznak, akik kelet-európai országokból érkeztek Németországba.
Miközben tehát majdnem húszmillió ember tartozik e csoportba, a német közéletben jóval alacsonyabb az arányuk. Az ismertebb színészek, televíziós bemondók vagy értelmiségiek között csak elvétve lehet találni migrációs hátterűt – és akkor is csak olyanokat, akik már Németországban születettek, és német az anyanyelvük.
A migrációs hátterűekkel szembeni zárás a Bundestagban is meglátszódik: 709 Bundestag-képviselőből csak ötvennyolc migrációs hátterű. A legtöbben arányaiban a szélsőbaloldali Die Linke frakciójában ülnek, de ott is csak tizennyolc százaléknyian.
mivel egyetlenegy migrációs hátterű se ül ott. A párt másik fontos döntéshozó testületében, a tizenhat tagú Párttanácsban pedig egyedül a teheráni születésű külpolitikus, Omid Nouripour ül mutatóban.
A 2017-es választásokra a párt egyik migrációs hátterű politikusát, Özcan Mutlut nem is tette már fel befutó helyre. Az Özdemirrel ellentétben még Törökországban született Mutlu
A német Zöldek huszonegy tagú európai parlamenti csoportjában pedig összesen ketten ülnek, akik nem „bionémetek” – köztük az orosz-zsidó származású Sergey Lagodinsky, akinek a jogi bizottság alelnökeként jelentős szerepe volt Trócsányi László biztossá válásának megakadályozásában.
Sajátosa amúgy, hogy sokszor a migrációs hátterűek tartoznak a párt jobboldalához. Miközben a „bionémetek“ között sok a baloldali, és szavakban a sokszínűség mellett vannak, a migrációs hátterű politikusokat – mint például Özdemirt vagy Lagodinskyt – azért se kedvelik annyira, mert ezek kiállnak jobboldali értékek mellett is.
Mind Özdemir, mind Lagodinsky – a párt balszárnyának tiltakozása mellett – többször is azért kardoskodott, hogy a német zöldek legyenek patriótábbak, és a haza fogalmát ne utasítsák el. Márciusban Fankfurtban Lagodinskynek ezért többen is neki mentek egy baloldali kultúrcentrumban a hazáról rendezett vitán, ahol a migrációs hátterü politikus amellett érvelt, hogy a baloldal fogadja el a haza fontosságát.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.