A Borkai-botrányt profik csinálták: megtanult az ellenzék is kampányolni?

A Fidesz politikai kommunikációs szakemberei régen látott kihívással szembesülhetnek a győri polgármester szexfotója kapcsán: más is tudja azt, amit ők.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kilenc év és számtalan, a Fidesz kampánycsapata és propagandaoldalai által szervezett lejárató kampány kellett, hogy valaki a másik oldalról is kitanulja a szakmát, és legalább olyan „minőségben” meg tudjon szervezni, majd kivitelezni egy lejárató kampányt. Az idei önkormányzati választás, ha az eredmények miatt nem is, de az alkalmazott módszerek miatt mindenképpen vízválasztó lesz és „fehér poros, éjjeli pillangós választás” néven vonulhat majd be a magyar politikatörténetbe.

A Borkai Zsolt elleni lejárató kampány politikai kommunikációs szempontból ritkán látott „minőséget” képvisel még nemzetközi viszonylatban is, a magyar ellenzéki viszonyok között pedig teljesen új szintet jelent. Ugyanakkor az is igaz, hogy jelenleg sejtésünk sincs, ki lehet az akció mögött, így talán még akár elhamarkodottnak is tűnhet, ha azt gondoljuk, ellenzékiek lehetnek a háttérben. Az ügy akár belső leszámolás is lehet, elég, ha csak Spéder Zoltánra gondolunk. 

Ha ugyanis a botrány odáig fajul, hogy Borkai Zsolt kénytelen visszalépni, vagy lemondani, akkor már nincs lehetősége a Fidesznek új jelöltet indítani az önkormányzati választásokon, és mindenképpen elveszítené az ország egyik leggazdagabb települése feletti kontrollt.

Ezért profi a Borkai-ügy

Kérdés persze, hogy maga a lejárató kampány célt érhet-e. Ezt a jelenlegi állás szerint nehéz még megmondani, a szervezettsége alapján azonban van rá esély. De mit is értünk szervezettség alatt, miért tartom az eddigi legprofibb, a Fidesz kampánygépezetéhez mérhető „színvonalúnak” a Borkai-ügyet?

Ha akár csak hetekkel ezelőtt is veszi kezdetét az ügy, kifulladhatott volna, ráadásul ennyi idő alatt a védekező fél is felveheti a ritmust. Lefuthatnak a fókuszcsoportos kutatások, amik segítségével tesztelhető, milyen kommunikációs panelek, narratívák segítségével tompíthatóak a károk. Ha van rá elég idő, akkor pedig ellenkampány is szervezhető egy gumicsont bedobásával, vagy az ellenfeleket célzó lejáratókampány megszervezésével.

A botrány azonban nem is túl későn robbant, van ideje terjedni, meghatározni a közbeszédet, alakítani a közgondolkodást. Tévedünk, ha azt hisszük, attól ismert és elterjedt egy-egy botrány, mert az országos média a címlapon foglalkozott vele egy teljes napig. Ahhoz, hogy egy botrány valóban elterjedjen és mindenkihez eljusson, több napon keresztül kell, hogy ha nem is a címlapon, de a hírekben szerepeljen. A szeptember 30-i indítás 14 nappal a választás előtt tehát egy átgondolt és jó döntés volt.

Szintén átgondolt választás volt a téma – drogfogyasztás, illetve prostituáltak –, és a kampány alanya.

Ezért is fájhat jobban a „Családapa. Olimpikon. Polgármester” szlogennel kampányoló Borkai Zsoltnak egy ilyen fotó, mint például Wittinghoff Tamásnak.

Bár alapvető elvárásnak tűnik, mégis – ismerve Gyurcsány Ferenc Orbán Viktor svájci bankszámláiról szóló lejárató kampánykísérletének csúfos bukását – fontos megjegyezni, hogy az ügyben vannak konkrét bizonyítékok. A botrány ígérete, miszerint kompromittáló fotók fognak megjelenni, tehát

Nem egy újabb csalódást keltő, az ellenzéki szavazókat akár demobilizálni is képes, visszafelé elsült fegyver lett belőle.

A lejárató kampánynak van ritmusa, azaz kiszámítható időközönként, jelen esetben naponta jelenik meg új anyag. Ez nagyban segíti a kampány terjedését, a média számára ugyanis kiszámíthatóvá teszi az ügyet, felkészülhet rá, és beillesztheti a napi hírfolyamba. Igaz, fontos megjegyezni, hogy az első konkrét lejárató anyag, a szexfotó szombatra lett időzítve, ami bár elsőre logikus ötletnek tűnhet, valójában inkább hátráltatja a kampányt.

Hétvégén hírszegények az ügyeletek, örülnek, ha történik valami, így azonnal és akár hosszan is kikerülhet egy-egy anyag a címlapra, gondolhatnánk. Azonban a hétvégi csökkentett ügyelet nem feltétlenül mer mindenhol bevállalni ilyen rázós anyagot, szombat délután, jelentős késéssel jelent csak meg vezetőben a nagy hazai portálokon az ügy. A tapasztalt szerkesztők és médiajogászok sincsenek bent, akik segítenének, hogyan is érdemes keretezni a történetet, és mi az, amit meg lehet írni belőle, és mi, az ami miatt bíróság előtt kellene felelni publikálás esetén. Nem véletlen tehát, hogy a reggel megjelent fotóról az Index is csak délután adott hírt, amit maga a főszerkesztő-helyettes írt. (Az Azonnali főszerkesztője ezt már reggel megtette.)

De ezt leszámítva egyelőre

Ez pedig tényleg azt jelzi előre, hogy a mostani önkormányzati választás vízválasztó. De nem azért, mert a kormánypártok és a propaganda minden eddiginél durvább lejárató kampányt folytat ellenzéki jelöltek ellen rejtett kamerás felvételek felhasználásával, amin drogok és prostituáltak láthatók, hanem mert kiderült, a másik oldal is képes erre. 

A következő években tehát valóban kemény kampányok  elé nézünk, amikben az elvek, ideológiák és narratívák helyett végkép a jelöltek személye, sőt a politikai életükön túli magánéletük kapja a főszerepet. A politika perszonalizációja, személyközpontúsága tehát totálissá válik. A mostani önkormányzati választás nagy kérdése tehát az, hogy az ilyen típusú kampányok milyen választói mozgásokat indítanak el a pártrendszerben, átrendezi-e a politikai erőviszonyokat Magyarországon.