+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. szeptember 29. vasárnap, 09:06
Ezt a cikket még augusztus végén kezdtem írni, az lett volna a címe: Miért szavaznék Kurzra? Talán érdekesek a szempontjaim most is, bár hozzáteszem: már nem szavaznék Kurzra. Mivel baloldali kormány úgysem alakulhat, Kurz meg úgyis újra kancellár lesz, most a tét az, hogy az osztrák politikát meghatározó korrupciót a leghatékonyabban és legszellemesebben feltáró és ostorzó Peter Pilz pártja bejusson.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran

 

Először kezdjük Kurz-cal.

 

Kurz nem lett osztrák Orbán

 

Soha nem tartoztam azok közé, akik szélsőjobboldali fordulattól remegve beszélnek Sebastian Kurzról, és állandóan osztrák Orbánként emlegetik.

 

Ezek főleg olyan újságok, politikusok, akik nem tudnak bécsiül (néha még németül se), nem ismerik se Kurzot, se az ÖVP lényegét és hátterét. Egy német szociáldemokrata politikus még akkora történelmileg is teljesen értelmetlen kijelentésre is ragadtatta magát 2017-ben, amikor Kurz nyert, hogy ezzel helyreállt az Osztrák-Magyar Monarchia. (Wtf?) Holott a monarchia szellemisége éppen ellentétes a visegrádi államok nacionalistáéival, nem véletlen, hogy Kurz nem is akarta oda bevinni országát, hiába vádolták ezzel sokan.

 

Az, hogy Kurz kapcsán nem remegek a széljobbos előretöréstől, nem azzal függ össze, hogy nem tartanék másutt széljobbos előretörésektől. Viszont talán annyit megengedhetek magamnak, hogy kijelentsem: ismerem annyira Ausztriát, hogy tudjam,

 

Kurz és az Osztrák Néppárt éppen másról szól, mint ami Orbán Magyarországon vagy Zeman Csehországban.

 

Sebastian Kurz Osztrák Néppártja azon eszmei sarokból jön, amely mindig is a legelkötelezettebb volt a páneurópai és osztrák eszme mellett. Nem csak a vörös internacionalizmust, de a szabadságpártiak nagynémetségét is elvetették.

 

Sebastian Kurz azonban az ÖVP azon részében szocializálódott – mégpedig a mindig is jelentéktelen bécsi szervezetben, és azon belül is az ifjúságiaknál, ami egy alapvetően vidékies és idősebb pártnál nem a centrum –, amely jobbrább állt a nagykoalíciós nyugalomba és ezzel együtt járó jólétbe beleszokott ÖVP-től.

 

Az ÖVP a szocdemek nélkül neoliberális lesz

 

Volt egy másik, szintén Bécsből indult ÖVP-s politikus, aki azonban ezt a nyugalmat jó tizenkilenc éve felrúgta: Wolfgang Schüssel 2000-ben odavette maga mellé a haideri Szabadságpártot. Kurz 2017-ben ugyanezt csinálta, azzal a különbséggel, hogy Kurz a választások első helyezettjeként, nem harmadikjaként – mint anno Schüssel – szerezte meg a kancellári posztot egy jobboldali kormány élén.

 

Az ÖVP-ben sokak kritikusak voltak a szocdemekkel szemben, elvégre – és hála a jóistennek – a szocdemek ráléptek a fékre, ha az ÖVP túl neoliberális politikát akart volna. Az, hogy Ausztriában még mindig – Európában lassan-lassan utolsóként – működő jóléti állam van, az a szocdemeknek köszönhető, és annak, hogy a nagykoalíciókban mindig ők voltak az első hegedűsök.

 

Hogy mekkora csodára lettek volna képesek az egész országban, ha egyedül kormányozhattak volna, azt Bécsben lehet megnézni – a híres vörös Bécs nem véletlenül a világ nem csak legszebb és legkedvesebb, de minden mutató szerint legélhetőbb városa. 1970 és 1983 között Bruno Kreisky alatt egypárti SPÖ-kormány volt országosan: a mai is működő osztrák jóléti állam alapjait akkor rakták le. És nem érv erre, hogy az eladósodottságét is, ugyanis – ahogy Kreisky mindig mondta helyesen – „inkább az adósság legyen nagy, mint a szegénység és a munkanélküliség”.

 

Egy ÖVP-s kancellár tehát mindig nagy veszélyt jelent ezen vívmányokra. A 2000 és 2006 közötti két Schüssel-kormány neoliberális rombolása meg is mutatta ezt, szerencsére azonban hat év után vége szakadt annak a kísérletnek, és visszajöttek a szocdem kancellárok.

 

Egy Kurz vezette kormány is alapvetően a gazdasági és szociális politikában akart eltérni a nagykoalícióktól, és mivel az FPÖ csak plakátokon „szociális hazapárt”, kormányon mindig – híven a fasizmus és a liberalizmus közötti nagy átjáráshoz – neoliberális,

 

Kurz 2017 őszén nagy elánnal kezdett neki az osztrák jóléti állam betámadásának.

 

Ennyiben nagyon is jó, hogy az FPÖ miatt – immáron hamarabb, mint a Schüssel-Haider-kormány idején – szétesett a kormány. Az FPÖ kormányon neoliberális, de leginkább nevetségesen dilettáns és nyakig korrupt – ez lett most is a vesztük. Ennyiben Kurz gyakorlatilag semmit se tudott még megvalósítani, plakátjain is ezért hirdette, hogy „még csak most kezdődött el az utunk”.

 

Miért mégis Kurz?

 

Hogy mégis először – és mindezek után és ellenére – Kurz mellett akartam írni cikket, azzal függ össze, hogy mik ma a lehetőségek.

 

Sajnos az, hogy szocdem kancellár legyen, nem lehetséges, ha fejre áll az SPÖ (márpedig fejre fog), akkor se. Egyrészről a párt beragadt a húsz százalék körüli tartományba, Pamela Rendi-Wagner nem meggyőző elnök és kancellárjelölt. Másrészről egy Kurz vezette ÖVP és a mostani SPÖ között nem túlságosan lenne elképzelhető nagykoalíció, pláne olyan, amit az SPÖ vezet.

 

Azaz a legideálisabb opció – egy szocdem vezetésű kormány – nem játszik. Egy igazi balos szerint persze az ideákat nem szabad feladni a tények kedvéért, de én nem vagyok igazi balos: én az SPÖ-re az eredményeik láttán és nem holmi marxista szeminárium jövőre vonatkozó érvei miatt voksolnék.

 

Ma a tét azonban az: mennyire lesz erős az FPÖ? Ha bent is lesz egy új kormányban, mennyire lesznek képesek kulcspozíciókhoz jutni, mint eddig? Tetszik, nem tetszik:

 

ma gyakorlatilag a lehetséges opciók közül az a legideálisabb (vagy az tűnt számomra annak), hogy Kurz – a nagy valószínűséggel újbóli kancellár – pozícióit kell erősíteni a nagy valószínűség szerint újra összeálló ÖVP-FPÖ-kormányon belül.

 

Ha a kérdés annyi – márpedig igazából még most is csak ennyi –, hogy Kurz mennyivel lesz erősebb az FPÖ-vel szemben az új kormányon belül, akkor az én válaszom az volt: legyen minél erősebb, azaz én őrá szavaznék. Illetve jól tudom: az ÖVP nem azonos sem az FPÖ-vel, sem a Fidesszel, Sebastian Kurz pedig nem osztrák Orbán Viktor.

 

Ez a cikk azonban nem ér itt véget.

 

Ám csak azért is: Peter Pilz!

 

Az elmúlt időkben olyan változások jöttek, amelyek miatt tovább kellett írnom.

 

Az FPÖ teljesen elsüllyedt a korrupcióban (sajnos, amint a fideszes szavazókra, úgy az FPÖ-sökre se hat nagyon, hogy kedvenceik őket is kirabolják), a párt nem tudott rendet tenni sem a korrupt Strache, se a tényleg náci Kickl kapcsán, Norbert Hofer pedig nem kedvesebb és mérsékeltebb, mint Strache vagy Kickl, hanem hozzájuk képest a burgenlandi technikus úr még rendesen beszélni se tud, azaz tényleg kicsit sajnálatraméltóbbnak hat.

 

Eközben Sebastian Kurz körül is történnek olyan mozgások – főleg a sajtóhoz való kapcsolatai, a haveri üzletember Benko általi sajtóbevásárlások és a titokzatos kancelláriai iratmegsemmisítések –, amelyek miatt mégis úgy gondolom:

 

baloldali kormány nem lehet most, de akkor már legyen egy igazi watchdog ellenzék.

 

Erre pedig se a jelenlegi szocdemek, se a klímapánik miatt megdobott zöldek nem alkalmasak.

 

Erre egy ember alkalmas csak: az osztrák Schiffer Andrásként leírható Peter Pilz. A patrióta, iszlamistaellenes, metoo-vádakkal konfrontált, baloldali populista politikus fő témája a korrupció elleni harc.

 

És még azon jobboldaliak is, akik hidegrázást kapnak tőle, vagy azon baloldaliak is, akiknek a régivágású macsó Pilz nem elég politikailag korrekt, elismerik: Pilz tényleg számos korrupciós ügyet fedett fel. A bulvárnyelvezetet a baloldali és antikorrupciós tartalmakkal vegyítő saját online újságja, a ZackZack (az egyik legviccesebb és legjobb médiaújdonság az egész európai sajtópiacon) nagyon jól ráállt Kurz és Strache piszkos ügyeire.

 

Azaz akinek van választójoga Ausztriában, az ikszelje Peter Pilzet.

 

A tét nem az, hogy Kurz megakadályozható. Mert nem, most ő jön. És igen, elég érv szól még amellett is, hogy éppen mert ő jön, kell neki nagy felhatalmazást adni az FPÖ-vel szemben. De talán még ennél is fontosabb, hogy legyen ott valaki, aki minden korrupciós ügyre ugrik.

 

Nem beszélve arról, hogy mennyire unalmasabb, szürkébb lenne az osztrák politika Peter Pilz huncut mosolya, viccei – és persze nagyon is komoly antikorrupciós harca nélkül.

 

Én Pilzet ajánlom tehát végül.

 

Olvass még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Örül a „Karácsonyfigyelőnek”, de türelmet kér, viszont már az első napján kihirdeti a klímavészhelyzetet.

Lejárt az MSZP ultimátumának határideje, Tóbiás József vissza fogja adni a mandátumát.

Ilyen sem volt még: írek akarnak lenni a britek. A belfasti posták már kifogytak a formanyomtatványokból.

Élesedett a centristák és a baloldaliak vitája: Elizabeth Warrent támadták a centrista jelöltek az egészségügyi tervei miatt. Ez főleg Joe Bidennek használ. De mit remél ettől?

Amikor már úgy tűnt, hogy a kommunisták akarata érvényesül, közbelépett az alkotmánybíróság.

Ez úgy sikerült Csorbai Ferencnek, hogy ellenfele, a fideszes Szekó József a kampány közben meghalt. Csorbai pártja, az MSZP egyhetes nyilatkozattal válaszolt a morális kérdésre.

A Boszniában született német író, Saša Stanišić frankfurti beszédében bírálta Handkét.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás