Most már tényleg búcsúzzunk el John Rambótól!

Szerző: Fekő Ádám
2019.09.19. 17:00

Sylvester Stallone a figurától való búcsújaként annyira újat akart mutatni a kiégett katona életéből, hogy elfelejtette, mitől Rambo-film egy Rambo-film. Szórakozni viszont jól lehet a Rambo: Utolsó véren.

Most már tényleg búcsúzzunk el John Rambótól!

A Rambóból eddig összesen négy rész készült úgy, hogy a harmadik és a negyedik között húsz év telt el. A csak John Rambo címet kapott negyedik hirtelen megint komolyságot adott a kiégett katona történetének: bár tele volt coelhói magasságokban szárnyaló bölcselkedésekkel, John Rambo története hirtelen keretet kapott, és egy régi jó ismerőssé tudott változni amellett, hogy már tulajdonképpen legyőzhetetlenül gyilkolt le mindenkit, aki most épp Burmában áll az útjába. A történetet az akciófilmek rendezéséhez is kiválóan értő Stallone tulajdonképpen lezárta, úgyhogy kicsit mindenki meglepődött azon, hogy

11 év kihagyással, 73 évesen megint felnyitja a történetet, és leforgatja a most már tényleg utolsó részt.

Rambo ezúttal egy mexikói drogkartellt végez ki egyedül, de a Rambo-széria eddigi részeitől egészen eltérő a film azt leszámítva, hogy John Rambónak még a nyugdíjas verziója is annyi tesztoszteront termel, aminek már a nézése is elég lehet egy pozitív doppingteszthez. Rambónak hirtelen lett egy nevelt lánya, akit azon a farmon nevel a lány nagyanyjával, ahova már az 1982-es első részben is haza akart térni. Ez a fiatal lány utazik el Mexikóba megkeresni az igazi apját Rambo minden ellenjavaslata ellenére, és mivel ő slamasztikába kerül, utána kell menni. Sőt, meg is kell keresni!

Az a helyzet, hogy ez csupa új dolog John Rambo eddigi filmen bemutatott életében, hiszen ő eddig nem keresett meg senkit, nem is akart különösebben bosszút állni senkin, ráadásul soha nem egyszerű bűnözők közt kellett rendet vágnia. Ehhez képest most még diszkóba is bemegy elvegyülni, szóval Stallone kicsit meríteni tudott a Liam Neeson-féle Elrabolvából, ami szintén annyiról szól, hogy elrabolnak egy lányt, ami miatt a főhős romba dönt egy fél várost.

A helyzet eldurvulása után Rambo a saját otthonát alakítja csatatérré, hogy kegyetlenül végezze ki a fiatal lányok elrablásából és futtatásából élő két főgonosz még a film végén is élő tagját, és talán nem túl nagy spoiler, hogy ezt a miniháborút is megnyeri. Nagyon véresen nyeri meg: a film nem vacakolt elforduló kamerákkal, tisztességes 18-as karikás darab lett, amiben ráadásul egyetlen halott embert sem sajnálunk. A Rambo: Utolsó vér ugyanis az a típusú kétdimenziós akciófilm, amiben ügyelnek arra, hogy a néző kívánja is a gonoszok halálát. Ezt persze egyszerűen éri el, hiszen a gonoszok egyetlen jellemvonása az, hogy ők gonoszok, és ezt szeretik is addig hangoztatni, hogy a néző ne gondoljon az emberi élet értékére, miközben John Rambo katonai késsel vágja le a lábukat.

Hogy jó film-e az ötödik Rambo, nem kérdés: akciófilmnek remek még annak ellenére is, hogy a végső hentelés előtt kicsit talán túl sokáig húzzák a nézőket, de

a 11 évvel ezelőtti méltóbb lezárása lett volna az időközben kultikussá vált figura történetének.
Mert az egy Rambo-film volt, ez meg nem az:

itt bár Rambónak hívják a főhőst, ezen kívül szinte semmi sem emlékeztet az eredetire. Rambo figurájának egyszerűen fontos része volt, hogy nincs  senkije, nem várják sehol, és összességében teljesen értelmetlen az élete. Ehhez képest itt egy kvázi családos ember áll bosszút a lánya szenvedéseiért, amit nehéz hova tenni úgy, hogy az előző négy részben ennek semmiféle előzménye nincs.

Ezzel még nem is lenne akkora probléma, hiszen a történet szerint is eltelt tíz év, ami alatt végül is Rambónak is fel lehet fedezni a szeretetet, de így ötödik nekifutásra annyira nem volt fontos új motivációkat találni számára, mint ahogy a gonosztevők párbeszédeit sem kellett volna néha annyira ostobára venni, ami már ezen a szinten is idegesítő az amúgy nagyjából statisztaszerepet kapott ellenségektől.

A dolgot szerencsére megmenti a finálé, ami itt rengeteg bombát, csapdát és megszámlálhatatlanul sok kilőtt töltényt jelent. Stallone ebbe tette bele igazán a szívét-lelkét: ott aztán tényleg minden részletet kitalált a művész, hogy amikor már tényleg csúcsra pörgette a tombolást, méltó finálével történjen meg John Rambo utolsó gyilkossága.

A klasszikusok közé nem emelkedik fel, de mivel egy divatjamúlt műfaj legnagyobbjához kapcsolódik, bőven érdemes elmenni hüledezni a Stallone izmain megcsillanó vízcseppeken. A műfaj összes kötelezőjét hozza, ráadásul sokadjára derül ki, hogy a fiatalon befutott akciósztároknak kifejezetten jól áll a sokat látott bölcs öregember szerepe, de én azért jobban örültem volna, ha nem csak zsánerfilm, hanem köthető az előzményekhez valahogy a helyszínen kívül is és a színészen túl is.

Talán tényleg itt volt az ideje őszintén elbúcsúzni John Rambótól.

FOTÓK: Vertigo

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek