Ki támadta meg a szaúdi olajfinomítókat, és mi lesz ebből?

2019.09.18. 10:47

Hiába vállalták magukra a jemeni húszik a szaúdi olajfinomítók elleni támadást, sokan Iránra gyanakszanak, például az USA is. De lehet-e, hogy az amerikaiak csak blöffölnek? Kell-e tartani attól, hogy eszkalálódik a helyzet? Megoldódhat-e bármi a jövő heti ENSZ közgyűlésen? Utánajártunk!

Ki támadta meg a szaúdi olajfinomítókat, és mi lesz ebből?

Szombat hajnalban, helyi idő szerint 03.31 és 03.42 perckor két hatalmas robbanás rázta meg a kelet-szaúd-arábiai Abkaikot: nem kevesebb, mint tíz drón csapódott be a szaúdi koronaékszerként becézett, állami tulajdonban lévő mamutvállalat, az Aramco olajfinomítójába és egyik lelőhelyébe, ami egyben a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye is.

A támadás következtében

Szaúd-Arábia napi kilencmillió hordóra becsült olajkitermeléséből hozzávetőlegesen 5 millió kiesett,

ami egyenlő a globális kitermelés 5 százalékos visszaesésével, a hétfő reggeli tőzsdenyitásokat követően pedig a kőolajárak az Öbölháborúban látott magasságokba kúsztak fel.

Pár órával később a jemeni polgárháborúban harcoló húszik vállalták magukra a támadást – ám attól még semmi sem indokolja, hogy elhiggyük nekik, valóban ők, vagy legalábbis csak ők állnak a támadás mögött. Több ponton is sántít a történet, és ezt a világ közvéleménye nem késlekedett a húszik tudomására hozni.

+ Amerikai műholdképek alapján a drónok nem délkeletről, Jemen irányából érkeztek, hanem ellenkezőleg, Irak, illetve Irán irányából. Később olyan sajtóhírek is megjelentek, miszerint esetleg nem csak drónokkal, de részben cirkálórakétákkal hajthatták végre az akciót. 

+ Bár a húszik hónapok óta hajtanak végre dróntámadásokat szaúdi célpontok ellen, ezek relatíve komolytalan próbálkozások voltak, egészen a szombati incidensig. De hogyan szereztek hirtelen a világ legszegényebb országának terroristái ilyen hatótávolságú és pontosságú fegyverzetet?

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter hamar ki is jelentette: a támadás mögött egyértelműen Irán áll, a szombati támadás szépen illeszkedik a Hormuzi-szorosban kezdődött aggreszív incidensek sorába, és biztosította szövetégesét, Szaúd-Arábiát, hogy Amerika csőre töltve készen áll, „ha egy stratégiai jelentőségű energiaforrás kitermelése veszélyeztetve van.”

De hogy kerül ide Irán?

Az amerikai külügyminiszter érvelése logikus abban a tekintetben, hogy ha feltesszük a kérdést: cui prodest, azaz kinek állhat érdekében a szaúdi ütőérként becézett olajfinomító felrobbantása, csakis Irán jöhet szóba. Ám Teherán tagad, és egyelőre semmilyen perdöntő bizonyíték nem került elő Pompeo állításának alátámasztásához. Szaúd-Arábia és Irán között 1979, azaz az iráni iszlám forradalom óta zajlik a dominanciaharc, amelynek a tétje, hogy ki lesz a kiskakas a Közel-Keleten.

Konfliktusaikat úgynevezett proxy, vagy kliensháborúkon keresztül vívják meg egymással, melynek lényege, hogy kerülve a nyílt konfrontációt, kulcsfontosságú konfliktusokba szállnak be valamelyik oldal támogatójaként, igyekezvén a saját érdekeik mentén alakítani azt. A legújabb „szerencsés”, aki elnyerte ezen konfliktus rendezési jogát immár öt éve Jemen, ahol a szűnni nem akaró polgárháború két frontját Irán, illetve Szaúd-Arábia támogatja.

„Itt egy többezeréves konfliktusról beszélünk, már Babilónia és Perzsia sem fért meg egymással a térségben. A húszik felelősségvállalása abszurd, aki egy ilyen támadás kivitelezésére képes, és érdekében áll, az tényleg egyedül Irán” – magyarázta az Azonnali kérdésére Feledy Botond biztonságpolitikai szakértő.

Feledy szerint bár jelenleg Irakban, Jemenben és a szíriai hadszíntéren megvannak a pozíciói Teheránnak, ezek nagyon törékeny bástyák.

Ez a csapás Irán részéről egyfajta megelőző lépés lehet, hogy megmutassák Szaúd-Arábiának, mire képesek, mielőtt annak esetleg megfordulna a fejében a térségbeli iráni érdekeltségeket visszanyesni.

Kissé másképp gondolja Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatási igazgatója. Mint az Azonnali érdeklődésére írta, jelen pillanatban még nem állnak rendelkezésre pontos információk arról, hogy pontosan ki követhette el az akciót. A rakéták nem Jemen, hanem Irak és Irán irányából érkeztek, és egyes szakértők szerint elméletileg még Szaúd-Arábia területéről is indíthatták őket. Túl sok racionális érdeket mindenesetre nem lehet egyik állam részéről sem felfedezni egy ilyen támadásban, írta Szalai az Azonnalinak.

Mit fog lépni Amerika?

Az amerikaiak fogadkozásáról Feledy Botond szerint nehéz egyelőre ítéletet mondani, mert két dolog ér össze: egyrészt kampányidőszak van, másrészt az amerikai külpolitika nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ha egy szövetségesét ilyen támadás éri, akkor valamilyen módon ne adjon megfelelő választ. „Az Egyesült Államoknak egyensúlyt kell találnia aközött, hogy a retorzióval ne eszkalálja tovább a konfliktust, ugyanakkor az egész közel-keleti szövetségesi politikáját aláásná az, ha engedné, hogy valaki büntetlenül hajtson végre akciókat egy szövetséges ország ellen” – válaszolta kérdésünkre . 

Mivel Pompeóék eddig nem hoztak nyilvánosságra kézzelfogható bizonyítékokat Iránnal szemben, Szalai Máté egyelőre úgy gondolja, hogy

az amerikaiak valószínűleg csak blöffölnek, amikor Iránt vádolják a támadás elkövetésével. Ettől függetlenül sajnos jelen pillanatban elképzelhető az eszkaláció.

Egy szaúdi területen, kritikus infrastruktúra ellen elkövetett ilyen mértékű, 17 becsapódási ponttal rendelkező csapásnak stratégiai jelentősége van a szaúdi biztonságpolitika számára, sokkal nagyobb, mint a korábbi húszi csapásoknak, véli Szalai.

Szerinte a következő egy hét lesz a kritikus időszak: ebben elképzelhető szaúdi vagy amerikai válaszcsapás is, ez után viszont csökken a lehetősége, már csak azért is, mert az ENSZ közgyűlésén a jövő héten lehetősége lesz az érintett államok diplomatáinak közvetlenül is tárgyalni egymással. Még ha ez nem is jár sikerrel, még egy korlátozott szaúdi vagy amerikai csapás sem jelentene automatikusan klasszikus háborút.

MONTÁZS: Szalman szaúdi király és Hasszán Rohani iráni elnök, háttérben a megtámadott olajfinomítók / montázs: Azonnali

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek