Ha tudni akarod, ki kezdte el tönkretenni a sajtót, itt van neked egy sorozat!

A Fox News mögött álló Roger Ailes már az 1990-es években elkezdte felszámolni az objektív tájékoztatást, hogy hazafias célokra hivatkozva hivatkozási alappá tegye a jobboldal véleményvezéreit. Róla szól A legharsányabb hang.

2019-ben talán ki lehet jelenteni, hogy a tömegtájékoztatás végleg elvesztette méltóságát: a fake news szó épp úgy épült be a lingónkba, mint a migránsterror, és ha valaki nem szeretné napi szinten követni feltétlenül az ország híreit, akkor komoly erőfeszítést igényel elválasztani a szart a májtól. A túlnyomórészt orosz mintára épülő „alternatív sajtó” fő célja nem is feltétlenül a hazugságok elterjesztése, hanem az elbizonytalanítás, aminek a végén például mi Magyarországon azt látjuk, hogy

Az ellenség lehúzása a saját szintünkre jelenleg is a legnépszerűbb politikai érvek egyike: nem az a fontos, hogy mi jók legyünk, hanem az, hogy a másik is olyan rossznak tűnjön. Ezért van az, hogy Magyarország felét nem zavarja Mészáros Lőrinc teljesítménye, hiszen „korrupció mindig lesz”, illetve „legalább nem a szocialisták lopják el”, és többek közt ennek a kiábrándultságnak a fenntartása érdekében tartják fent az adónkból a magyar sajtó egy részét a közmédián kívül is.

Azért fontos ez, mert az HBO-n futó A legharsányabb hang az egész hullám egyik ősatyjának történetét mutatja be a nagyon ellenszenvesre maszkírozott Russell Crowe főszereplésével: a minisorozat a Fox News-alapító Roger Ailes történetét mutatja be. Róla két dolgot érdemes tudni:

A legharsányabb hang 1996-ban kezdődik, amikor a milliárdos vállalkozó, Rupert Murdoch egy hírcsatorna megalapítása mellett dönt, ezt pedig a CNBC-től szerinte méltatlan körülmények között kirúgott Ailes kezébe adja. Ailes már az első tárgyaláson belőtte az irányt: mindenkit nem lehet megszólítani, úgyhogy szólítsák meg a konzervatívokat. Bár Ailes maga is óriási támogatója volt a republikánusoknak (30 éves sem volt, amikor Nixon sajtótanácsadója lett), volt az irányvonalra egy sokkal racionálisabb érve, mégpedig az, hogy az amerikai konzervatívok a parlagon hevernek.

Ehhez persze érdemes tudni, hogy bár a mai napig tart a mantra az elnyomott jobboldali médiáról, 1996-ban az USA-ban tényleg erőteljes balos elhajlása volt a tömegtájékoztatásnak a tévében annak ellenére, hogy az ország nagyjából fele republikánusnak vallotta magát már akkor is. Most azt hagyjuk, hogy ez milyen erkölcsi és ideológiai okok miatt történt így, az biztos, hogy a Fox már a kezdetekkor sem az objektív tájékoztatást tűzte ki célul, hanem azt, hogy elmondja az embereknek, amit hallani akarnak.

Az Ailesről és Foxról szóló könyvek alapján készült sorozat végig utal rá, hogy mekkora úttörőket látunk itt: a szakma addig uralkodó szabályainak felrúgásával megszületett a jobboldal valódi bunkósbotja, amiben még ha meg is szólaltatnak a másik oldalon álló véleményvezért, akkor is a hülyébbeket cibálják be. 

A Fox News lett a magyar közpénzmédia szellemi atyja is: a nyugaton annyira nem meglepő módon jóval hamarabb rájöttek, hogy a racionális tényközlés helyett sokkal jobb, ha beszélőfejek mondják el a gondolataikat a világ történéseiről hevesen gesztikulálva. Az ugyanis az érzelmekre hat, és nem kell hozzá gondolkozni. Mivel a tévé már akkor is az elsőszámú hatalom volt, ezért a lehető legjobb alapot adott hozzá, hogy összemossák a tényeket a véleménnyel:

A legharsányabb hang a Fox eldurvulásával egy időben Ailes eldurvulását is követi. A vitán felül zseniális tévés ugyanis először csak egy klasszikus kissé sértett, de azért jóravaló konzi férfi benyomását kelti feleségével együtt, akiből pár rész alatt előbújik a paranoiás jobbos, aki szerint a gonosz erők (tehát a demokraták) el akarják pusztítani ezt a csodás országot, el akarják venni a gazdagok pénzét, és persze kommunizmusra akarják cserélni a kapitalizmust.

Emiatt szép lassan a maradék médiaetikai elveit is eldobja: George W. Bush elnöksége alatt simán ráhúzta a vizes lepedőt Irakra szeptember 11. után kormányzati kérésre azért, hogy az emberek lenyeljék az amúgy nehezen megmagyarázható támadást.

Maga a sorozat megkíván némi előkészületet, anélkül kissé szétfolyik, főleg a nagyobb időugrások miatt, amikkel igazából háromszor egy órában tudják le a Clinton-Bush-Obama-érát. Rész összesen hét van, viszont azért fontos hozzátenni, hogy ha valakit nem érdekel különösebben a politika, akkor nem ez a sorozat fogja meghozni a kedvét hozzá.

Az már az elejétől egyértelmű, hogy a végpont a Trump-éra, aki mögé a lehető legnyíltabban állt be Ailes: egyrészt tanácsadóként dolgozott a mostani amerikai elnöknél, miután belebukott a zaklatási botrányaiba, másrészt a Fox az első pillanattól fogva lelkesen állt ki mellette.

Ahogy Ailes korán megfogalmazta, az újságírói szakma szerinte már halott: a tévét egyértelműen politikacsinálásra kezdte használni, mondván ez a jövő. Ennek fényében érdemes belenézni mondjuk a Hír TV szabadon választott adásába, hiszen a recept pontosan ugyanaz: a kormány kedvenc beszélőfejei tényként mondják el a saját baromságaikat, a híradó inkább tudósít arról, hogy Puzsér Róbert mit mond Karácsony Gergelyről, mint hogy mit mond maga Karácsony Gergely, és ha a készítők ezzel szembesülnek is néha, akkor elkezdik ismételgetni a „de hát a másik oldalon is ez van” mantrát.

Bár engem az erről szóló cikkek elolvasása után kevésbé ért újdonságként, azért kellő súlyt kap Ailes bánásmódja az őt körülvevő nőkkel: a tehetséges híradós feleségét inkább otthon tartotta, egyik beosztottját a jó munkáért cserébe addig molesztálta, ameddig az öngyilkossági kísérletet követett el, és ahogy egyre hatalmasabb ember lett, úgy gondolta egyre nyíltabban, hogy a nála dolgozó nők munkakörébe az is beletartozik, hogy dugnak vele. Ahogy az lenni szokott, itt is kiderül, hogy a hazafias keresztény értékek mögött egy végtelenül megnyomorított lelkű ember van, aki ekkora tehetségből akár valami értelmeset is kihozhatott volna.

A történelembe persze így is beírta magát, hiszen ekkora szöget talán senki nem ütött még az emberek tájékoztatásának koporsójába.

FOTÓK: HBO