A Fidesznek nem polgármesterei, hanem helytartói vannak

A Fidesz azzal vádolja az ellenzéket, hogy „bástyákat” akar felépíteni és onnan kiindulva megbuktatni a kormányt, erre kellenek az idei önkormányzati sikerek. Én az ellenzék helyében „bűnöst” vallanék, meglehetősen büszkén.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Régen gyakrabban volt hivatkozási alap, manapság ritkábban mondogatják a politikai szereplők: az önkormányzati politizálás máshogy működik, mint az országos. Több a tér az együttműködésre, hiszen helyi, „földhözragadtabb” ügyek vannak, amikben könnyebb ideológiától függetlenül konszenzusra jutni.

Ezen a politikai szinten érvényesül leginkább az először a Momentum által 2018-ban használt mondás: nincs jobboldali szétrohadó játszótér és nincs baloldali kátyús utca. Ezért normál esetben elfogadottabb szokott lenni, ha az önkormányzati képviselők együtt szavaznak helyi ügyekben, pártállástól függetlenül.

Normál esetben, írom, mert mára azért ezt a közeget is megmérgezte a Fidesz megosztásra építő politikája. Legkirívóbb példa, amikor az önkormányzataikkal migráncsozós határozatokat fogadtattak el kampányidőszakban, aminek gyakorlati következménye és értelme nem volt, csak egy újabb kör sorosozás. Lassan a normalitásnak ezeket a szigeteit is felszámolja a Fidesz, ellenséggé vagy megvett cinkossá téve mindenkit az önkormányzati testületekben. De az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ebben az ellenzék is részt vesz néha, könnyedén osztogatva a kollaboránsság vádját és már egy felügyelőbizottsági pozíció elfogadásáért is gyanakvással tekintve ellenzéki politikusokra.

Vannak még helyek, ahol vagy viszonylag normális a helyi Fidesz-szervezet, vagy annyira nem érzi magát fenyegetve, hogy nem fektet komolyabb energiát az ellenzékkel való harcba, inkább többet foglalkozik a településsel a maga módján. Számos helyen sikerült azt a látszatot kelteni, hogy épül-szépül a környék. Ez az uniós források révén viszonylag könnyű is volt. Az ellenzék pedig magyarázhatja, hogy a térkő-spam nem fejlődés, és hasznosabb dologra is lehetne költeni, és többet is lehetne, ha nem lennének a projektek túlárazva a csókosok kedvéért.

Ha a választók azt érzik, hogy viszonylag kompetens vezetése van a településnek, ami jobban néz ki, mint öt éve, akkor ezzel az érzettel szembemenni ugyanolyan zsákutca, mint a Fidesz 2006-os „rosszabbul élünk, mint 4 éve” kampánya, amit szintén nem érzett úgy a lakosság.

Így lehet itt-ott népszerűbb a fideszes polgármester, mint a Fidesz maga a helyi szavazók között. Mert különbséget tesznek az országos Fidesz és a helyi képviselői között. Nem véletlen, hogy az idei kampányban a Fidesz jelöltjei mintha szégyellnék párthovatartozásukat, narancssárgától elütő színű pultokkal és miniatűr Fidesz-logókkal mennek terepre aláírást gyűjteni. Az ellenzéknek ezeken a helyeken feladata rámutatni, hogy a helyi és országos Fidesz közötti különbség nem létezik.

Több okból sem.

Először is, egy látszólag „rendes, helyi fideszes polgármester” igazából ugyanolyan pártkatona, mint bármelyik fideszes hivatalviselő. Ez a fentebb említett sorosozós határozatokon is látszik. A kerületek és települések érdekeivel ezúttal nem volt ellentétes a határozat (sőt, semmire nem kötelezett és lényegében értelme sem sok volt), szerencsére. De azért felmerül a kétség, hogy kinek az érdeke mellé állnak a fideszes polgik, ha a rájuk bízott közösség érdeke és az őket hatalomba emelő párt igénye direkt konfliktusba kerülne.

Persze, lehetnek bátrabb polgármesterek, akik jobban feszegetik a határokat, és például odázzák vagy enyhítik az iskolák államosításának hatásait, de ha a pártközpont összeborzolja szemöldökét, majd egyértelmű és határozott utasítást ad, mind igazodnak. Egy független, több párt által támogatott polgármesternél ez kevésbé fenyeget, de az ellenzéki pártok is kevésbé működnek ennyire centralizáltan és parancsuralmian.

Egy nemfideszes választott képviselő már csak azért is inkább szolgálja a szavazóit, mint a pártközpontot, mert az ellenzéki szavazók sokkal könnyebben pártolhatnak el, ha elégedetlenek. Bőven van választék és élnek is vele, ahogy azt az elmúlt évek mozgása mutatja a pártok szavazói között. Vagyis a polgármester mögött álló választói koalíció könnyebben elkophat, ergo jobban kedvükben is kell járnia. Nem úgy, mint azok a helytartók, akiket a Fidesz apparátusa betol a testületbe a minimum kétséges szabályosságú Kubatov-listák segítségével.

Másodszor, és ez a fontosabb, az országos Fidesz uralmának másik pillére az ellopott közpénzmilliárdok mellett a helyi önkormányzatok feletti kontroll. Előbb volt az önkormányzatok fideszes elfoglalása, mint a kétharmad, és valószínűleg a fidesztelenítést is helyben kell kezdeni. A helyi önkormányzatok mind kis helyi bástyaként funkcionálnak, amiken keresztül gyakorolja a párt a kontrollt a szavazók felett. Ennek legbrutálisabb példája a közmunkások zsarolása, de a szavazatvásárlás tűzifával és krumplival is az önkormányzatokon keresztül folyik.

Ami ennél kevésbé szembeszökő (már ahol), az az önkormányzati média propagandává degradálása, valamint az, hogy számos önkormányzat által fenntartott cég és pozíció kifizetőhelyként működik. Jónéhány

Például nem egy településnek, kerületnek, vagy akár közvetlen környéknek van Facebook-csoportja. Többnél is feltűnt, hogy önkormányzati alkalmazott az adminjuk, aki egy észak-koreai bemondó lelkesedésével számol be a helyi polgármester és apostolai, a fideszes önkormányzati képviselők minden hőstettéről. De ha bármilyen kritika átjut a szűrőn (mert az is van persze), nagyon gyorsan és érzékenyen odaförmednek, hogy „ne politizáljunk a csoportban!”. Mintha a polgármester és a képviselők nem politikai tevékenységet végeznének, mintha a politika helyben nem az ott lakók igényeiről, és azok megvalósításáról szólna.

Szomorú, hogy a Fidesz újra terjeszti azt a kései MSZMP-re jellemző hozzáállást, hogy a közösség ügyeinek intézése puszta technokrata feladat, majd a képzett, okos öltönyösök „ott fent” intézik, a nép meg foglalkozzon a munkájával. Természetesen a ’89-es Orbán ez ellen is szenvedélyesen kelne ki, de sok minden megfordult 30 év alatt, főleg a Fidesz háza táján.

Vagyis a Fidesz olyan helyi fórumokat (kerületi újság, helyi Fb-csoport), amik öndefiníciójuk szerint tájékoztatásra illetve eszme- és tapasztalatcserére jöttek létre, egyoldalú, hol jobban, hol kevésbé bújtatott propagandára használ. Ilyen apró, piszkos trükkök százaival erősítik az uralmukat helyben, ami (nem is annyira) áttételesen az országos Fidesz országos de facto állampártként való fennmaradásához járul hozzá.

Az ellenzéki jelöltek szerencsésebbek, még csak nem is kell bizonygatniuk a függetlenségüket a pártközponttól, hiszen nincs is egy „pártközpont”. A mögöttük álló pártok sokfélesége ha nem is garancia, de jel lehet afelé, hogy nem egyetlen párt végrehajtójaként fognak tevékenykedni, akármik is a személyes preferenciáik. El is kezdték kontrasztba állítani a Fidesz logóbújtatását a saját összefogós büszkeségükkel.

A Fidesz most azzal is vádolja az ellenzéket, hogy „bástyákat” akar felépíteni és onnan kiindulva megbuktatni a kormányt, erre kellenek az idei önkormányzati sikerek. A fentiek alapján én az ellenzék helyében „bűnöst” vallanék, meglehetősen büszkén.

A szerző a Momentum tagja. Olvass még tőle az Azonnalin!