Miért szállt be a Kúria Handó Tünde és a „renitens” bírók meccsébe?

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2019.09.12. 08:07

Kicsit mintha egy pókerjátszmát látnánk, ahol az „OBT renitenskedő bíróival egyetértő” bíró jelentősen emelte a tétet, a Kúria meg, ahelyett, hogy hátradőlve figyelte volna, hogy mi lesz ebből, all in-t mondott.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Keddi hír, hogy a Kúria törvénysértőnek nyilvánította egy pesti bíró eljárását, amelyben az EU bíróságához (továbbiakban EUB) fordult. Ez egy elég összetett dolog, mivel első kézből van információm az ügyről, megpróbálkozom egy kis ismeretterjesztéssel. 

Az alapügy

Az alapügy egy svéd (egyébként török nemzetiségű) állampolgár büntetőügye, aki azt követte el, hogy a hazájában egyébként engedéllyel tartott fegyvereit engedély nélkül behozta Magyarországra. A vádlott nincs Magyarországon, az eljárás a távollétében folyik, egyébként az ügy hordereje kb. egy minősített ejnye-bejnyét (hajnalban, az akasztófa alatt felolvasott megrovás) indokol.

Az eljárás felfüggesztése

Ebben az ügyben a védő indítványára az eljáró bíró, Vasvári Csaba (akinek konfrontációja Handó Tündével közismert) az eljárást felfüggesztette, és kérdésekkel fordult az EUB-hoz. Ez az EU-ban működő bíróságoknak a joga, hogy ilyet tegyenek, ez az uniós jogfejlődés motorja, hogy akár egy román, portugál vagy épp belga bíró, ha elé kerül egy tagállami jogszabály, amiről azt gondolja, hogy az EU-joggal ellentétes, felfüggeszti az eljárást és megkérdezi az EUB-t, hogy vajon tényleg ellentétes-e az EU-joggal.

Ez a jogintézmény nemcsak az uniós jog fejlődésére szolgál, hanem egyben az EU „jogi immunrendszerének” is fontos része. A tagállamok ugyanis gyakran hoznak olyan jogszabályokat, amelyekkel EU-s kötelezettségeket akarnak elkerülni, vagy éppen „megfeledkeznek” bizonyos jogszabályok meghozataláról (mulasztásos jogsértés).

Ezért fontos, hogy a bíró mindenféle retorzió vagy fenyegetés nélkül megtehesse ezt a felfüggesztést és kérdésfeltevést.

Az EUB kimondta, hogy bármilyen olyan fellebbezés, felülvizsgálat vagy bármilyen más jogorvoslat, amelynek az lehet az eredménye, hogy az eljáró bírót megakadályozzák a kérdésfeltevésben és az eljárás felfüggesztésében, ellentétes az EU-joggal (C-210/06 döntés, 98. pont). Vagyis kizárólag az eljáró bíróra és az EUB-ra tartozik annak megítélése, hogy 1) az adott kérdést egyáltalán fel lehet-e tenni 2) arra a kérdésre mi a válasz.

A feltett kérdések

Az EUB, mint minden bíróság, természetesen el akarja kerülni, hogy boldog-boldogtalan hozzá rohangáljon, ezért részletesen meghatározza, hogy milyen kérdésekkel lehet hozzá fordulni. Ezek uniós jogszabályokon alapulnak, jelen ügyben nekünk most az az érdekes, hogy konkrétan, az ügyben felmerült jogi problémával lehet hozzájuk fordulni, és meg kell jelölni azt az EU-s jogszabályt, amely az ügyben megsérülni látszik. Más szavakkal: nem lehet a bírósághoz absztrakt kérdésekkel fordulni, hogy ez vagy az a tagállami jogszabály vajon „frankó”-e vagy sem.

A jelen ügyben a kérdések szerintem határesetnek számítanak.

1. Az egyik kérdés a tolmácsolás minőségével foglalkozik. Itt Magyarország nem tesz eleget uniós irányelvbe foglalt követelményeknek, amikor nem semmisíti meg végre a drágán, lassan és rosszul dolgozó őskövület OFFI monopóliumát és nem gondoskodik bárki által elérhető hitelestolmács-jegyzék, illetve hiteles tolmács-fordító kritériumrendszer megalkotásáról. Kérdés, hogy ez jelen ügyre kihat-e, hiszen, amennyire én tudom, a tolmácsolással kapcsolatban nem merült fel kifogás (de ezt lehet, rosszul tudom). Mindenesetre azt saját ügyvédi praxisomból tudom, hogy az anyanyelvhasználat joga még olyan nyelvek esetében is, mint az angol, gyakran sérül.

2. A második kérdés a bírói rendszerről szólt, arról az egyébként közismert tényről, hogy

a Handó Tünde vezette OBH rutinszerűen semmisít meg olyan pályázatokat, amelyeket nem „handóista” bíró nyerne meg, hanem „renitens”, a Magyar Bírói Egyesületben (MABIE) vagy az Országos Bírói Tanácsban aktív bíró.

Emiatt nagyon fontos bírói vezetői posztokon fordulnak elő huzamosabb ideig megbízott vezetők, mivel a pályázatot a rendes vezetői posztra nem a „megfelelő” bíró nyerné. Ez a kérdés is határeset, ha azt vizsgáljuk, hogy vajon derék svéd vádlottunkhoz mennyire van köze. Hiszen Vasvári Csaba szakmai berkekben az önfejűségéről ismert bíró, akit meg lehet próbálni utasítani, de ennyi erővel a Dunát is lehetne utasítani, hogy visszafelé folyjon. Igen ám, de ez nem mindenütt van így. Maga Vasvári is olyan szervezetben van, ahol van „megbízott” felettese, és egy ügy sok bíró előtt megfordulhat, míg jogerős nem lesz. A bírói előmenetel törvényes rendszerének az ilyen megkerülése tehát komoly probléma.

3. A harmadik kérdés a bírók javadalmazásáról szólt. Természetesen a bírók nem attól lesznek jobb vagy rosszabb bírók, hogy mennyi pénzt kapnak. Viszont az, hogy az ügyészek többet keresnek, felvet pár komoly kérdést. Tegyük fel, hogy az állam az ügyészeket tudásuknak és jelentőségüknek megfelelően fizeti, vagyis egy ügyész pontosan annyit keres, mint amennyit a munkája ér. Egy ugyanennyit tudó, és ugyanennyit dolgozó bíró ennél jóval kevesebbet keres. Persze a bíró kap mindenféle pótlékokat, amelyeket az ügyészeknek nem adnak, viszont ezeket a pótlékokat a bírósági vezetők (akiknek az aggályos kinevezéséről az imént beszéltünk) adják, saját hatáskörben.

Vagyis egy fiatal (lakáshitel, kis gyerekek...) bíró jobban kereshet, ha „konform” viselkedést tanúsít, alkalmazkodik a vezetőség elvárásaihoz. Ez pedig, tetszik vagy nem, akaratlanul is „vezeti a kezét”.

Ez egy nagyon nehezen kimutatható dolog, nem véletlenül szokás az ilyeneknek az elvi lehetőségét is kizárni. Ha tehát az ügyész (akinél nem kérdés a felső elvárások teljesítése, hiszen köteles a felsőbb utasításokat végrehajtani) stabilan, mindenféle tornamutatványok nélkül többet keres, mint egy bíró, az komolyan felveti, hogy veszélyben a bírói függetlenség.

A kérdések és az alapügy kapcsolata

Ezek a kérdések első látásra is elég elvontak, „jogászkodni” kell, hogy meg lehessen teremteni a kapcsolatot derék svéd vádlottunk és a feltett kérdések között. Az, hogy az EUB erről mit gondol, azt egy kártyajós biztosabban megmondja, mint egy jogász.

Az EUB gyakorlatában vannak olyan esetek, amikor tartotta magát a szabályokhoz, és nem mozdult olyan dolgokra sem, amelyekről a szakmai közvélemény biztosra vette. Máskor pedig hasonló szerepet játszik, mint a brexit parlamenti vitáiról ismert John Bercow, hogy egy-egy döntéssel egész jogágaknak ad teljesen eltérő irányt. Nem lehet tudni, hogy „bele fog-e nyúlni” ebbe az egészbe az EUB.

Az ügyészség és a Kúria szerepe

Az, hogy a Legfőbb Ügyészség (továbbiakban LÜ) miért mozdult ebben az ügyben, az Magyarországon dolgozó jogász számára nem lehet kétséges: kormányhű buzgalomból. A LÜ ugyanis minden ellenkező híresztelés ellenére tele van kiváló szakmai felkészültségű jogásszal, akik, ha megkérdezték volna őket, elmondták volna, hogy a LÜ meg a Kúria tótágast állhat, akkor is az EUB mondja meg, hogy az eljárás felfüggesztésének feltételei fennállnak vagy sem. Hogy Handó Tündének akartak szívességet tenni, buzgalmukat akarták megmutatni, vagy csak simán leszólt valaki a Fideszből, majd emlékiratokból fogjuk megtudni.

A Kúria már érdekesebb. Ott is van jó sok jó jogász, meg persze nem jók is, de most nem a magyar bírósági rendszer visszásságait részletezzük. Elég annyi, hogy ott is olvasták a római, maastrichti, lisszaboni, nizzai, stb. szerződéseket, és tudják, hogy

a Kúriának ezügyben véleménye lehet ugyan, de döntési hatásköre nincsen.

Az én saját szakmai álláspontom az, hogy a Kúriának ezt a tárgyalást sem lett volna szabad kitűznie, mivel olyan dologról tartott tárgyalást, amely nem tartozik a hatáskörébe. Ennek ellenére kitűzte és a határozathirdetéskor, amint az a magyar felsőbb bíróságoknak sajnos szokása, az alsóbb bírót jól megtaposta.

A jogorvoslat a törvényesség érdekében

Amiért mégis tárgyal a Kúria, az az, hogy a „jogorvoslat a törvényesség érdekében” (érdekesség: Be. 666.§) különleges jogintézmény. Nagyon ritkán van helye, olyan speciális esetekben, amikor már semmilyen „normál” (rendes vagy rendkívüli) jogorvoslatnak nincs helye, de a rendszerben törvénysértés maradt, és ezt az ügyész észleli.

Emiatt az is különleges, hogy mit tehet a Kúria. A már meghozott határozatba nem „nyúlhat bele” vagyis ez nem egy sokadik fellebbezés. A határozathoz csak akkor nyúlhat hozzá, ha a vádlottat ezzel felmenti. Minden más esetben a Kúria csak azt mondhatja ki, hogy a legfőbb ügyész által elé vitt ügyben törvénysértő határozat született, és megindokolhatja, hogy az a határozat miért törvénysértő. Itt tehát a Kúria egyfajta sajátos, kicsit az Alkotmánybíróságéra jellemző hatáskört kap.

A Kúriánál valószínűleg úgy gondolkodtak, hogy mivel akármit is döntenek, az nem akadályozza meg a kérdések EUB elé kerülését, így ez nem tekinthető a fentebb idézett EUB döntés szerinti, a felfüggesztést és kérdésefeltevést megakadályozó jogorvoslatnak.

Vélemény

Az, hogy a kérdések feltehetőek-e az EUB-nak, szerintem is határeset, hiszen elég erőltetett az az indokolás, amely az egyébként létező és súlyos problémákat a konkrét ügyhöz köti. Abban azonban biztos vagyok, hogy a Kúriának nincsen hatásköre arra, hogy a kérdések feltehetőségét illetően döntsön, még akkor sem, ha létezik a magyar jognak olyan értelmezése, hogy ez nem eredményez a kérdésfeltevést indítványozó bíróra kötelező döntést, tehát nem is „jogorvoslat”.

Ezzel az a baj, hogy de, ez egy jogorvoslat, amely ugyan nem hatályosul közvetlenül, de hat a bíróra. Ugyanis a bírói munka egyik alapja a törvényesség. Vagyis a bíró, amikor döntést hoz, de akárcsak egy kávét vesz a folyosón levő automatából, mindig a törvényesség talaján áll, vagyis csak olyan dolgot tesz, amelyről tudja, hogy az törvényes. Ha tehát neki a Kúria azt mondja, hogy valami nem törvényes, akkor azt nem teszi meg. Ha már megtette, visszavonja. Ha nem vonja vissza, joggal számíthat retorzióra. Az a bíró, akinek a döntését a Kúria törvénysértőnek nyilvánítja, és a határozatot nem vonja vissza, vagy teszi meg az egyéb szükséges lépéseket, fegyelmire, alkalmatlansági eljárásra számíthat, de hogy előlépni nem fog, az egész biztos.

Érdekes módon a Kúria azzal, hogy egy elvileg rendelkezésére álló eszközt alkalmazott az uniós jog adta lehetőségével (meglehet hibásan, sőt akár visszaélésszerűen) élő bíróval szemben, tulajdonképpen hitelesítette azt, ami ezekben a kérdésekben áll.

Kicsit mintha egy pókerjátszmát látnánk, ahol az „OBT renitenskedő bíróival egyetértő” bíró jelentősen emelte a tétet, a Kúria meg, ahelyett, hogy hátradőlve figyelte volna, hogy mi lesz ebből, all in-t mondott.

Mert Vasvári Csabának mi baja lehet? Kirúgni nem fogják, és az is világos, hogy amíg Handó van, addig ő egy tábla csokit nem kap, nemhogy előre nem fog lépni. A Kúria viszont, ha az EUB érdemben foglalkozik a kérdésekkel, hülyét csinál magából.

Nem tudom, hogy ezt miért nem gondolták végig, több tippem is van, egyik szomorúbb, mint a másik. Mindenesetre egy olyan tárgyaláson voltam, amely a magyar igazságszolgáltatás egyre mélyülő válságának minden tünetét egyszerre mutatta. Meglátjuk, mi lesz, az all in után már csak az a kérdés, hogy milyen lapok jönnek, és az már nem a játékosokon múlik. Kár, hogy ez idáig fajult és nem tudom kárhoztatni azt a bírót, aki azt mondja, hogy ezt ő most leírja és felterjeszti.

Ésik Sándor ítéletkritikája megjelent a Diétás Magyar Múzsán is!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek