+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Hegyi Gyula
2019. szeptember 10. kedd, 18:51
A moszkvai és isztambuli eredmények remélhetőleg a magyar ellenzéki pártokat is arra ösztönzik, hogy keményen küzdjenek a hazai választásokon. Ha lejt a pálya, akkor erősebben kell tekerni felfele.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Illés Gergő írása a moszkvai önkormányzati választásokról abban az értelemben korrekt, hogy valós tényeket közöl a szerző szubjektív véleményével együtt. Én néhány kiegészítő tényt szeretnék megemlíteni és eltérő véleményt megkockáztatni.

 

Erősebben tekerni felfele

 

Először azonban a választások hazánkra vonatkozó tanulságát kell megemlíteni. Az isztambuli után a moszkvai voksolás is azt bizonyította, hogy az ellenzéknek sohasem szabad eleve feladnia a választásokon való részvételt, a politikai küzdelmet. Tökéletesen zárt rendszerben, mint Észak-Korea vagy Szaúd-Arábia, természetesen nem is lehet választásokról beszélni. De ahol több párt és jelölt indulhat a választásokon, ahol van valamennyire szabad média és internetes közbeszéd, ott mindig érdemes megpróbálni a választók elé állni és politikai alternatívát kínálni.

 

Minden leadott ellenzéki szavazat a demokrácia melletti kiállást jelenti, míg a választások bojkottja csak a tömeges apátiát erősíti.

 

A moszkvai és isztambuli eredmények remélhetőleg a magyar ellenzéki pártokat is arra ösztönzik, hogy keményen küzdjenek a hazai választásokon. Ha lejt a pálya, akkor erősebben kell tekerni felfele.

 

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a mostani moszkvai eredmények különösképp meglepőek lennének. A 2016. decemberi országos Duma-választásokon az Egységes Oroszország listája 55 százalékot, egyéni jelöltjei körülbelül 50 százalékot kaptak. Moszkvában ugyanakkor csak 38 százalékra, Szentpétervárott pedig 39 százalékra futotta a kormánypártnak. A szavazók közel fele már akkor is kifejezte elégedetlenségét a kormányzás módjával, vagy a kormánypárti képviselők személyével szemben.

 

Mindig csodálkoztam azon, hogy az Oroszországgal foglalkozó elemzők figyelmen kívül hagyták ezt a választást. Igaz, hogy az ötvenvalahány százalékos kormánypárti voks háromnegyedes többséget hozott a parlamentben a kormánypártnak. Ennyiben valóban „lejt a pálya”, de a választói szándék ettől még valós szándék marad. Vagyis a rá következő elnökválasztáson a Vlagyimir Putyinra szavazó 76 százaléknyi állampolgár egyharmada nem volt elkötelezett híve a kormánynak. Csak vagy a „jó cár” mítosza, vagy jobb jelölt híján, esetleg személyes rokonszenvből szavazott az elnökre.

 

Kikből áll Putyin ellenzéke?

 

Itt következik az a kérdés, amiben nem értek egyet Illés Gergővel (és a legtöbb „kremlinológussal”). Illés „rendszeren belüli ellenzéknek”, mások álellenzéknek, Putyin ügynökeinek nevezik az orosz választásokon mandátumot szerző összes pártot és képviselőt.

 

A „rendszeren belüli ellenzék” furcsa kifejezés. Ha jobban meggondoljuk, Magyarországon, de Németországban, Hollandiában és a legliberálisabb demokráciákban is csak rendszeren belüli ellenzéki pártok vesznek részt a parlamenti életben.

 

Természetesen Nyugaton is vannak szélsőséges pártok, mint a német AfD, amelyek célozgatnak a rendszer nem alkotmányos megdöntésére is, de ők sem mondják ki nyíltan, hogyan képzelik ezt. Zahar Prilepin orosz író magyarul is megjelent, Mert mi jobbak vagyunk című regénye amúgy egy ilyen oroszországi puccsról szól nagy rokonszenvvel, de ez valóban olyan „vörösbarna”, szélsőjobbos-bolsevik kísérlet, amelyhez képest Putyin maga a centrum.

 

„Rendszeren kívüli ellenzéknek” azt kellene neveznünk, aki fegyveres felkeléssel vagy „színes forradalmakkal” próbálja megdönteni a hatalmat. Lehet, hogy túl opportunista vagyok, de szerintem Isten mentse meg ettől Oroszországot és a világot.

 

Attól félek, nem a CNN-nek jó angolsággal nyilatkozó moszkvai egyetemisták kerülnének hatalomra, viszont sötét erők szabadulnának el egy anarchiába süllyedt nukleáris szuperhatalomban.

 

A létező orosz ellenzék meglehetősen különböző ideológiai platformokon áll. Vlagyimir Zsirinovszkij, akivel a strasbourgi Európa Tanácsban magam is sokszor találkoztam, kétségkívül gátlástalan demagóg, a mi hajdani Torgyánunkhoz hasonló karakter. Ő valóban álellenzéknek nevezhető. De a liberális Jabloko, a kommunista párt, a cári-monarchista ellenzék politikailag nem áll közelebb a putyini kormánypárthoz, mint mondjuk a német szociáldemokraták a kereszténydemokratákhoz.

 

A nyugdíjreform elleni heves tiltakozást, több százezer ember mozgósítását a kommunista párt szervezte. Nem is eredménytelenül, mert a hatalom kénytelen volt a szigorítások egy részét visszavonni, így például a nők nyugdíjkorhatára csak 60 évre emelkedett a tervezett 63 helyett.

 

Legyünk őszinték, a magyar ellenzéknek mostanában ennyi eredményt sem sikerült elérnie a Fidesz döntéseivel szemben.

 

A Jabloko és a szociáldemokrata párt is teszi a dolgát, nehéz körülmények között küzd egy demokratikusabb, illetve szociálisabb Oroszországért. A monarchisták pedig – az ortodox egyházzal karöltve – ideológiai és emlékezetpolitikai kérdésekben konfrontálódnak elsősorban a kulturális kormányzattal, amely náluk azért kevésbé reakciós. És ott a Sztálin-kultusz, amely sokakban bizarr módon összeolvad a cári birodalom iránti nosztalgiával.

 

A patriotizmus és a nacionalizmus közti határvonalat mindig nehéz meghúzni. De abban biztos vagyok, hogy Oroszországban ez a kettő együtt erősebb a nyugati típusú demokrácia iránti vágynál. Ezt sajnos elfelejtik azok, akik azt képzelik, hogy minden orosz ellenzéki a Nyugat feltétlen híve.

 

És Navalnij?

 

Alekszej Navalnij bátor ellenzéki politikus, aki valóban felfelé teker a lejtős pályán, nem adja fel, és sikeresen építi személyes imázsát. Huszonnégy évvel fiatalabb Putyinnál, van ideje a politikában.

 

De nyugati értelemben liberálisnak nevezni szerintem tévedés. Nacionalista politikus, aki ellenzékben olyan rasszista megjegyzéseket is megengedett magának a grúzokkal és általában a kaukázusi emberekkel szemben, amit Vlagyimir Putyin óvatosan elkerül. Azt is világossá tette, hogy elnökként ő sem adná vissza a Krímet Ukrajnának.

 

Egyik fő kritikája az elnökkel szemben az, hogy Putyin nem képviseli elég hatékonyan az orosz érdekeket a világban.

 

És legyünk őszinték: lényegében a politikai öngyilkosságra való felszólítás lenne azt várni egy orosz politikustól, hogy a Krím Ukrajnának való visszaadása mellett érveljen.

 

Hegyi Gyula az MSZP alelnöke, publicista, volt európai parlamenti képviselő. Hozzászólnál te is? Vitáznál vele? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újságírónk egyik riportalanya elmondta a történetét a Kisalföldnek is, de a megyei napilap nem fektetett túl sok energiát az anyag megírásába: a cikk nagy részét az Azonnali riportjából másolták át.

Azt azért megtudhattuk a kormányinfón, hogy jövőhét szerdáig nem várhatóak további járványügyi szigorítások.

November végén már véget is ért volna a határzár, de a magyar kormány másképp döntött, így idén biztosan nem utazhatunk rendesen külföldre.

Az elzászi nagyváros idegenforgalma keményen megszenvedi emiatt a koronavírus-válságot, érvel a francia kormány. Az EP vezetését mindez irritálja.

Igazi ritkaságot kaptak lencsevégre Délnyugat-Románia egyik erdejében. A szakemberek is csak ámulnak, és azt gyanítják, hogy az állat tőlünk szökhetett át Romániába.

Szerinte ezeket a vitákat nem az unós polgárok millióinak a kárára kellene lefolytatni.

Továbbra sem lehet pontosan tudni, mit akar pontosan Budapest a jogállamisági mechanizmussal kapcsolatban. Merkel bízik a megállapodásban, a lengyel miniszterelnök csütörtökön Budapesen tárgyal.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

November 29-én több hónapra leállítják a budapesti közbringa-rendszert. Kísérd el az utolsó útjukra a robosztus bringákat!

Ott laksz, és ott is parkol a kocsid? Az önkormányzattal megvitathatod az egészet december 2-án este 6-tól.

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás