Ki kicsoda az új Európai Bizottságban? Megmutatjuk!

Bejelentette Ursula von der Leyen leendő európai bizottsági elnök, hogy melyik biztosjelölt melyik portfóliót kaphatja meg a következő ötéves periódusban. De kik a nagy nyertesek, kik buktak nagyot, és egyáltalán: kik azok, akik képviselhetik majd „az EU kormányát” a következő fél évtizedben? Listába szedtük őket!

Az Európai Bizottság leendő elnöke, Ursula von der Leyen biztosjelöltjeinek névsorát a magyar sajtóban először az Azonnali már múlt csütörtökön közölte. Akkor azonban még nem volt nyilvános, hogy melyik biztosjelölt melyik portfóliót is kaphatja majd meg, ezért is kulcsfontosságú a leendő bizottsági elnök kedd déli bejelentése, ahol a jelöltek nevein felül az egyes, hozzájuk tartozó tárcákat is bejelentette. Arról már korábban is írtunk, hogy Orbán megkapta, amit akart, vagyis Trócsányi László korábbi igazságügyi miniszter kapta a bővítésért felelős portfóliót, melyre a magyarok annyira pályáztak.

Most viszont megmutatjuk azt is, hogy ki kicsoda az új bizottsági névsorban, és kik képviselhetik „az EU kormányát” abban az esetben, ha a parlamenti meghallgatások során (csodával határos módon) senkit nem torpedóznának meg az EP-képviselők. A cikk megírásában a Politico kitűnő összefoglalója volt segítségünkre, aki szeret angolul újságot olvasni, annak ajánljuk!

Németország – Ursula von der Leyen: Ő az Európai Bizottság első női elnöke, akinek a némiképp váratlan jelölése nagyon szorosan, csupán kilenc szavazat fölénnyel lett meg az Európai Parlamentben. Nem csoda, hiszen a volt német honvédelmi miniszter neve nem is merült fel az EP-választás kampányában egyik párt csúcsjelöltjeként sem: a Néppárt a hamar elbukó bajor Manfred Webert javasolta, a szocialisták az eddigi első alelnök Frans Timmermanst, a liberálisok pedig – bár transznacionális listákat és közvetlen bizottságielnök-választást szerettek volna – a dán versenyképességi biztos Margrethe Vestager mellett kardoskodtak. A tagállamok vezetőinek egyikük sem volt elég jó, maradt tehát egy kompromisszumos jelölt, aki végül a német kereszténydemokrata von der Leyen lett. Hétgyermekes családanya, apja Ernst Albrecht, Alsó-Szászország miniszterelnöke volt. A bizottsági elnök mélyen beágyazott az európai elitbe, a német mellett tökéletesen beszél angolul és franciául (ami nem kis előny az európai intézményeknél), valamint ő Angela Merkel legrégebb óta szolgáló minisztere. És persze a német honvédség állapota miatt az egyik legvitatottabb személyiség is a német politikában.

Hollandia – Frans Timmermans: A holland szocialista politikus első alelnök volt eddig, most átnevezték a tisztségét ügyvezető alelnökre, és hárman is betöltenek majd ilyen pozíciót. Eddig Timmermans a jogállamiságért felelt, ezután a Bizottság zöld- és éghajlatpolitikáinak összehangolása lesz a feladata. Volt az európai szocialisták EP-csúcsjelöltje is, de a V4-ek és az akkor még Salvini által dominált olasz kormány megtorpedózták a jelölését, így kell beérnünk helyette von der Leyennel. Viszont neki csak négy gyereke van, von der Leyennek hét, ez pedig egyes európai vezetőknél fontos tényező. Ezek mellett ő ígérte meg Ujhelyi Istvánnak, hogy majd több közvetlen EU-s pénzt ad az önkormányzatoknak, ezzel pedig Ujhelyi próbál komolyabban kampányolni az önkormányzati választások előtt.

Dánia – Margrethe Vestager: A liberális politikus előlép Timmermans mellé ügyvezető alelnöknek, feladata a digitális kornak megfelelő Európa programjának koordinálása lesz. Egyúttal továbbra is betölti majd a versenypolitikáért felelős biztosi posztot. Szép előrelépés, de nem is csoda: a liberális Renew Europe frakciónak ez volt az egyik követelése VDL támogatásáért, miután idén először az EP-választáson a Néppárt és a szociáldemokraták nem szereztek parlamenti többséget, így a liberálisokat is be kellett venniük a VDL-paktumba. Donald Trump szerint Vestager „utálja” az Egyesült Államokat, mivel felvette a harcot az amerikai techcégek ellen. Közben meg engedélyezte a szintén amerikai, génmódosított vetőmagokban utazó Monstanto fúzióját a német Bayerrel, úgy, hogy előzőleg pártcsaládja, az ALDE pénzt fogadott el az amerikai cégből. 

Lettország – Valdis Dombrovskis: A lett biztosjelöltet tették meg harmadik ügyvezető alelnöknek, ezúttal az Európai Néppárt részéről. Ő koordinálja majd az emberközpontú gazdasággal kapcsolatos tevékenységeket, és egyszersmind ő lesz a pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos is. Dombrovskis sok éven át volt országa miniszterelnöke, de egy lett bevásárlóközpont 54 életet követelő összeomlása után lemondott.

Csehország – Věra Jourová: Belőle bizottsági alelnök lesz majd. Róla már korábban is kiszivárgott, hogy a jogállamiságért felelős biztosi pozíciót kaphatja majd meg, és mivel az Andrej Babis-féle ANO politikusa, ez nyilván öröm a jogállamiság miatt elővett V4-országoknak. A jogállamisági posztot európaiunióul úgy mondják, hogy „értékek és átláthatóság” portfólió, ebben a belga biztossal kell majd együttműködie. Eddig nemi egyenlőségért felelős biztos volt, de eredetileg nagyon akarta a vidékfejlesztési tárcát. Tizenhárom éve több, mint egy hónapot ült börtönben, mint kiderült, egy hamis korrupciós vád miatt.

Görögország – Margarítisz Szkínász: Eleddig a Juncker-bizottság szóvivője volt, emellett Görögország négy éven át tartó, szélsőbalos kirándulása után a hatalomba visszakerült jobbközép kormánypárt, az Új Demokrácia politikusa. Szóvivőből rögtön bizottsági alelnök lehet, az európai életmód védelméért fog felelni. Brüsszeli körökben még az ellenfelei is elismerik azért, mert felveszi a telefonját és az üzenetekre is válaszol.

Horvátország – Dubravka Šuica: Korábban Dubrovnik polgármestere, némettanár, és hat éven át EP-képviselő. Brüsszeli belsős infók szerint nem igazán lelkesedett a biztosi jelölésért, állítólag úgy kellett neki könyörögni, hogy elfogadja azt. Ennek ellenére alelnököt csinálnának belőle, mégpedig a demokrácia és a demográfia tartozna a feladatköréhez. Utóbbi különösen releváns egy horvát biztosnak, hiszen Horvátországból többen költöztek el az ország EU-csatlakozása óta, mint ahányan meghaltak a délszláv háborúban.

Szlovákia – Maroš Šefčovič: Elindult szlovák elnökjelöltként Zuzana Čaputová ellen, de nagyon kikapott a liberális politikustól. A Fico-féle Smer-Szociáldemokrácia párt tagja, emellett veterán bizottsági eurokrata. Šefčovič eddig is bizottsági alelnök volt, ezután is az marad: most az intézményközi kapcsolatok és tervezés tartozik hozzá.

Spanyolország – Josep Borrell: A tagállamok között köttetett von der Leyen-paktum fontos figurája. Nem véletlen: a spanyoloknak jó sok szavazatuk van az EP-ben, VDL-nek pedig kellett is a szocdem kormány támogatása. Ezért meg is tették Josep Borrellt, a jelenlegi spanyol külügyminisztert az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, ez egyúttal együtt jár egy bizottsági alelnöki tisztséggel is. Veterán diplomata, már a megbukott európai alapokmány tárgyalásaiban is képviselte hazáját, és volt már az EP elnöke is. Katalán, de ennek ellenére ellenzi a katalán függetlenséget. Emellett az elsők között ismerte el Juan Guaidót Venezuela ideiglenes elnökének.

Ausztria – Johannes Hahn: Hazájában volt tudományügyi miniszter, akkor meggyanúsították azzal, hogy plagizálta a doktoriját, de végül azt megtarthatta. A Juncker-bizottságban bővítésért felelős biztos volt, most a költségvetés és igazgatás portfóliót kapja. „Hahn az ő neve, szarik a mi fejünkre” – szólt ellene az osztrák diáktüntetések idején a népszerű rigmus, persze németül: „Hahn heißt er, uns bescheißt er”.

Belgium – Didier Reynders: Kifinomult, liberális jogász, ráadásul tizenkét éven át volt pénzügyminiszter, nyolc éven át pedig külügyminiszterként képviselte országát. Se miniszterelnök, se biztos nem lett eddig, pedig mindkettőt megpróbálta. Utóbbira most újra pályázna, a jogérvényesülés portfóliót kapná meg, beleértve ebbe a jogállamiság témáját is. Rasszizmussal is gyanúsították már, miután részt vett a Noirauds (feketék) nevű fesztiválon – az 1876-ig visszanyúló fesztivál lényege, hogy a résztvevők feketére festik a fejüket. Ez pedig nyilván sokaknak nem esett jól abban az országban, amely a világra szabadította II. Lipót belga királyt, és a Kongói Szabadállamot.

Bulgária – Mariya Gabriel: Ő is újrázik, eddig digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos volt, most innovációs és ifjúságügyi biztos lehet. 2009 és 2017 között volt EP-képviselő, erre az időszakra büszke lehet, hiszen kétszer is megnyerte az Év EP-képviselője díjat.

Ciprus – Sztella Kiriakídisz: Gyermekpszichológus volt, később Nikosz Anasztasziadisz elnök jobbkeze lett belőle, az új munkája pedig érthető módon az egészségügyi biztosi poszt lehet. Tavaly azzal vált ismertté, hogy egy abortusz dekriminalizációját célzó törvényt támogatott. Egy ideig már volt az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének elnöke – ez az intézmény nem összekeverendő az Európai Tanáccsal, hanem egy tágabb nemzetközi szervezet, ide fogadták vissza nemrég az oroszokat.

Észtország – Kadri Simson: A liberális Centrumpárt hűséges embere, de 2015-ben nem sikerült elnyernie annak vezetését. Tartu egyetemvárosában nőtt fel, releváns uniós tapasztalata viszont nincsen. Ellenben nő, ez pedig a von der Leyen-bizottságban előny. Az észteknek érthető módon kulcsfontosságú energiaügyi portfóliót nyerheti meg.

Finnország – Jutta Urpilainen: Korábbi pénzügyminiszter, a szociáldemokraták exelnöke. Ezen pozíciók közül mindkettőben először ült nőként, de Finnország első női EU-biztosa is ő lehet a nemzetközi partnerségekért felelős tárcával. Eredetileg iskolaigazgató szeretett volna lenni, ezért inkább politikus lett. A Bizottságba közvetlenül GYES után érkezik, második gyermekét Kolumbiából fogadta örökbe. És adott már ki karácsonyi CD-albumot is, ezt biztos nem sok eurokrata mondhatja el magáról.

Franciaország – Sylvie Goulard: Rövid ideig védelmi miniszter, beszél németül és olaszul is, lelkes EU-párti, és Macron hűséges embere az EU-ban. 2009 és 2017 között EP-képviselő, de volt már Romano Prodi korábbi bizottsági elnök tanácsadója is, jelenleg pedig a francia jegybank elnökhelyettese. Egyszer azt mondta, nem szeretne olyan Bizottságot, amelyik tele van „öreg, fehér férfiakkal”. Tapasztalatához nem férhet kétség, meg is kapta a belső piaci biztosi jelölést, mellyel kapcsolatban felügyeli az iparpolitikai munkát és a digitális egységes piac létrejöttét. Ezenkívül ő felel majd a védelmi iparral és űrkutatással foglalkozó új főigazgatóságért is.

Írország – Phil Hogan: Tapasztalt eurokrata, tagja a mostani bizottságnak is, és tagja lesz ezután is, csak mostantól a kereskedelmi portfóliót kapja. A jobbközép Fine Gael-kormány meggyőződése, hogy Hogan segítségével Írország a valós politikai súlyánál komolyabb erőt képviselhet Brüsszelben.

Lengyelország – Janusz Wojciechowski: Igazi EU-s veterán a lengyel jelölt – 2004-ben került be az EP-be, meglepő módon a parasztpárti Lengyel Néppárt színeiben. Emiatt lehetnek jó kapcsolatai az EPP-ben is, 2010-ben azonban belépett a Kaczynski-féle Jog és Igazságosság (PiS) pártba. Ő az Európai Számvevőszék lengyel tagja, de ami még jobb, a radikálkatolikus lengyel pap, Tádé atya Mária Rádiójában publicista. Az EU csalás elleni ügynöksége, az OLAF nyomoz ellene, mivel az utazási költségeinek visszatérítésével kapcsolatban csalhatott. Igazán fontos tisztséget kap: övé lesz a mezőgazdasági portfólió, már, ha ilyen múlttal az EP is rábólint.

Litvánia – Virginijus Sinkevičius: Ő az új Bizottság legzsengébb tagja a maga huszonnyolc évével, egyúttal az EU egyetlen zöldpárti biztosjelöltje. Ennek megfelelően rögtön meg is kapta a környezetért és óceánokért felelős portfóliót. Sinkevičius a litván agrárius zöldpárt, a Farmerek és Zöldek Uniópártjának politikusa, aki csupán három éve lépett be a nagypolitikába. Arról is ismert, hogy egy Trump-féle „Make America Great Again” -sapkát tart az irodájában.

Luxemburg – Nicolas Schmit: Szocialista politikus, Jean-Claude Juncker és Xavier Bettel korábbi luxemburgi koalíciós kormányában hosszú időn át munkaügyi miniszter. Testhezálló pozíciót kaphat: a munkahelyteremtésért felelős biztos lehet belőle. Schmit neve nem ismeretlen az uniós politikában is, volt már luxemburgi EU-nagykövet és állandó képviselő hat éven át. Egy 2011-ben kirobbant botránya szerint megpróbált megfenyegetni pár rendőrt, hogy ejtsék a fia ellen felhozott vádakat.

Magyarország – Trócsányi László. Ő az a volt igazságügyi miniszter, aki összekeverte Robert Schumann német zeneszerzőt Robert Schuman francia exkülügyminiszterrel, az EU atyjával. Egyébként Trócsányi volt franciaországi és belgiumi magyar nagykövet is, így elég tapasztaltnak mondható, és ami még fontosabb, jól tud franciául. Kisebb meglepetésre ő halászta el a szlovének elől a bővítési portfóliót, ez nagy siker lehet Orbánnak. Kemény ellenállásra számíthat az Európai Parlament részéről, de ha el is bukik, akkor Győri Enikő fideszes EP-képviselő és diplomata lehet a kormány új jelöltje egyes pletykák szerint.

Málta – Helena Dalli: Ő az első máltai nő, akit biztosnak jelöltek. Volt már szociális párbeszédért és európai ügyekért felelős miniszter is, a Bizottságban övé lehet majd az egyenlőségi portfólió. Korábban indult szépségversenyen is, negyven éve legalábbis a Times of Malta helyi lap szerint megnyerte a Miss Malta szépségversenyt, és képviselte országát a londoni Miss Worldon.

Olaszország – Paolo Gentiloni: Guiseppe Conte előtt olasz miniszterelnök, a balközép Demokrata Párt elnöke (nem összekeverendő a hatalmat ténylegesen is képviselő főtitkárral). Ő maga ellenezte az Öt Csillag Mozgalom összefogását a Demokrata Párttal – még ha ezzel Salvinit sikerült is kipöckölni a kormányból. Jelölésével és gazdaságpolitikai biztosi posztjával azonban sikerült hatástalanítani belpolitikailag egy időre.

Portugália – Elisa Ferreira: Közgazdász, a portugál jegybank elnökhelyettese, több miniszteri tisztséget is betöltött a mostani ENSZ-főtitkár Antonio Guterres korábbi portugál kormányában. Szociáldemokrata, ő az első portugál női jelölt a biztosi posztra, és övé lesz a „kohézió és reformok” portfólió.

Románia – Rovana Plumb: Liviu Dragnea korrupció miatt bebörtönzött szociáldemokrata pártelnök hűséges embere, aki nem igazán szereti Corina Crețu mostani román biztost. Ha megszavazzák, a közlekedési feladatkör lesz az övé. A román korrupcióellenes ügynökség (DNA) nyomozott ellene, de a parlament nem szavazta meg a mentelmi jogának felfüggesztését. Belsős brüsszeli források szerint eléggé inog a széke.

Szlovénia – Janez Lenarčič: Ő lehet most a legmérgesebb a magyarokra, akik szépen elhappolták előle a bővítési portfóliót. Pedig igazi diplomata, szolgált az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nagyköveteként, volt a szlovén állandó ENSZ-misszió titkára, és a miniszterelnök tanácsadója. Teljesen független, Marjan Šarec miniszterelnök azért jelölte, mert pártpolitikust nem akart választani. Megnyerő életrajz, de a bővítéshez nem volt elég, a válságkezelési portfóliót kapta csupán.

Svédország – Ylva Johansson: A svéd jelölt 2014 óta foglalkoztatásügyi miniszter a szociáldemokrata kormányban. Ő maga még a kommunisták között kezdte politikai pályafutását, később lett belőle szocdem politikus, de a párt balszárnyához szokták sorolni. Három miniszterelnök három kormányában vett részt miniszterként, új, brüsszeli munkája a belügyi portfólió lehet majd.

FOTÓK: Európai Bizottság / 2019