+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. szeptember 9. hétfő, 13:42
A moszkvai választás mérlege: egy meggyengült kormánypárt és egy ellenzék, amely emiatt elhiszi magáról, hogy nyert. Ennyi egyelőre pontosan elég a moszkvai rendszerellenes időleges mozgalom kimúlásához.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Mindenki kicsit a saját győzelmeként ünnepli a múlt vasárnapi moszkvai Városi Duma választásának eredményét, melynek kampánya a tömeges ellenzéki megmozdulások és a hatóságok visszaélései miatt nemzetközi médiafigyelmet is kapott.

 

A figyelem oka az, hogy a vastagon Putyin-párti és ezáltal a választások szempontjából jelentéktelen orosz vidékkel ellentétben a csaknem tizenkétmilliós Moszkva ellenzékibb, urbánusabb, ezáltal érzékenyebben reagál a hatalmi visszaélésekre, a sokadik éve tartó gazdasági recesszióra és a kormánypárt emiatti meggyengülésére.

 

Nem véletlen, hogy az évtized szinte összes értékelhető méretű ellenzéki megmozdulása a fővárosban történt, vagy onnan indult,

 

legyen szó akár a 2011-2012-es tömegtüntetésekről, Alekszej Navalnij ellenzéki politikus meglepően erős főpolgármester-választási eredményéről (ellenszélben ért el huszonhét százalékot, ez már elég volt ahhoz, hogy a Kreml semelyik későbbi választáson ne engedje rajthoz állni), vagy az általa szervezett korrupcióellenes tüntetéssorozatról.

 

Ellenszélben nehéz kapálózni

 

Nem meglepő módon tehát idén is Moszkva került a figyelem középpontjába, mikor a főváros a moszkvai törvényhozás, a Városi Duma negyvenötfős testületének választására készülődött. Tömeges letartóztatások, még tömegesebb, rég nem látott méretű tüntetések: mindezt azért, mert a választási bizottság a rendszeren kívüli ellenzék jelöltjeit nem engedte rajthoz állni az ellenzék szerint mondvacsinált adminisztrációs problémák miatt.

 

A moszkvai helyi választási szabályok szerint egy jelöltnek az adott kerületi lakosság három százalékának aláírását kell összegyűjtenie az induláshoz, az aláírásokat pedig a választási bizottság vizsgálja át. Ha a szignók kevesebb, mint tíz százalékát találják érvénytelennek, a jelölt indulhat, de ha ennél többet, akkor visszautasítják a jelölését. Így elírásokra, rossz lakcímekre és egyéb kisebb hibákra hivatkozva a választási bizottság végül körülbelül harminc ellenzéki jelöltet fosztott meg az indulás jogától: Navalnijnak több sem kellett, meg is gyanúsította Ella Pamfilovát, a választási bizottság vezetőjét azzal, hogy direkt hamisíttatta rá az aláírásokat az ellenzéki jelöltek íveire, így blokkolva az indulásukat.

 

Ez felháborította a moszkvaiakat.

 

No nem azért, mert eddig bárkit is nagyon érdekelt volna a Városi Duma választása, ezek ugyanis valós tét nélkül eddig rendre érdektelenségbe fulladtak.

 

A testület létezik, de túl sok jogköre nincsen, ráadásul a függetlenként induló, de Putyinék támogatását élvező Szergej Szobjanyin főpolgármester ellenében igazán nehéz lenne kapálózni. A választásnak inkább a szimbolikája volt erős, mintsem a valódi tétje: végre valós esély kínálkozott rá, hogy valahol az ellenzékiek odacsapjanak a hatalomnak, hogy az elmúlt év során meggyengült támogatottságú kormánypárt ellenében valós alternatívát mutassanak legalább a fővárosban, amit a jövőben tényleges tömegtámogatottságra, és pár városi képviselőtestületi helynél értékesebb pozíciókra tudtak volna váltani.

 

Új ellenzéki hősök emelkedtek fel

 

Ezzel nemcsak az ellenzék, hanem a hatalom is tisztában volt. A Putyin-rendszerre oly jellemző húzd meg-ereszd meg játék folytatódott, a hatalom logikájának megfelelő reakció volt az ellenállás letörése, és a hőzöngő ellenzékiek sarokba térdepeltetése. A mézesmadzag helyett előkerült a korbács, ezzel azonban ellentétes reakciót ért el a hatalom: megágyazott pár karakteres ellenzéki arcnak, akikről senki nem hallott volna, ha a hatalom nem erőszakkal veri le az ellenállást: az éhségsztrájkoló Ljubov Szobol, vagy a nyáron ötször is letartóztatott Ilja Jasin is az idei tüntetéseknek köszönhetően nőttek ki a semmiből, persze a minden ellenzéki megmozdulás mögött kötelezően megtalálható Navalnij mellett.

 

A Kreml stratégiája ugyanakkor működött: a negyvenöt fős Városi Dumában még mindig többségben vannak a putyinista Egységes Oroszország politikusai:

 

a párt fővárosi támogatottságának megcsappanását jelzi, hogy jelöltjeik kénytelenek voltak függetlenként elindulni, hátha így jobban beveszi őket a moszkvaiak gyomra.

 

Navalnij stratégiája ezzel szemben az itthonról már jól ismert taktikai szavazás volt, melyet ő „okos szavazás” névre keresztelt: lényege, hogy – bárki is legyen az – az ellenzéki szavazók válasszák a legesélyesebb ellenzéki jelöltet, de semmiképp se a putyinista függetleneket. Így lett végül húsz helye a rendszeren belüli ellenzéknek a Dumában – igen, ez egy valós kifejezés Oroszországban, ahol a kollaboráns, a hatalommal részben vagy egészben is kiegyező pártok kapják meg a jelzőt. Tizenhárman közülük a kommunista KPRF, négyen a liberális Jabloko (Alma), hárman pedig a balközép Igazságos Oroszország párt jelöltjei.

 

Kicsit mindenki örülhet

 

Olyan eredmény született tehát, amit mindenki bátran eladhat a saját sikereként – ha úgy tetszik, kompromisszum jött létre az ellenzék és a kormánypárt között. Dmitrij Medvegyev annak örülhetett, hogy (bár nagyon is nekik lejtett a pálya) az Egységes Oroszország számszerűleg még mindig a legerősebb párt maradt Moszkvában. Ráadásul az ellenzék elfojtása is működött, hiszen arra már pont nem volt elég Navalnij taktikai szavazása, hogy a Dumában többséget szerezzenek vele.

 

És hiába a fokozott médiafigyelem, a tömegtüntetések és a moszkvai kormányellenes hangulat, az öt évvel ezelőttihez képest egy fikarcnyival sem ment el több moszkvai szavazni: maradt a huszonegy százalékos részvételi arány, ami ahhoz képest, hogy az ellenzék milyen komolyan tudta tematizálni a kampányt, nagyon gyenge eredmény.

 

A hatalom a valódi ellenzék kizárásával unalomba fullasztotta a választást,

 

a tény pedig, hogy szeptember nyolcadika szimbolikus lehetőségből újra egy jelentéktelen voksolássá vált, szintén Putyinéknak kedvezett.

 

Navalnij amiatt dicsekedhet, hogy az „okos szavazás” egy működőképes stratégia. S valóban, ez számszerűleg így is van: az eddigi képviselőtestületben az Egységes Oroszországnak volt harmincnyolc, az összes többi pártnak pedig hét helye – ehhez képest nem is olyan rossz a huszonöt-húsz leosztás. Navalnijék Twitter-csatornájukon pedig már arról írnak: az okos szavazás „tönkretette a hatalom terveit”, hiszen a jelöltjeik sok helyütt „még a választási csalások ellenére is veszítettek”. Tényszerűen ez igaz, de

 

igazi örömre az ellenzéki térfélen senkinek sem lehet oka.

 

Жизнь идёт дальше, vagyis az élet megy tovább

 

Húsz ellenzéki városi parlamenti politikus megválasztása nem dönti be Putyin hatalmát, főleg, hogy a putyinista függetlenek még mindig huszonöten vannak a testületben. Alekszej Navalnij akkor sem örülhet, ha a taktikai szavazás valamelyest még működött is. Míg a valóban ellenzéki, magukat Putyinnal szemben meghatározó politikusokat a hatalom elnyomja, ellehetetleníti, bebörtönzi és megbünteti, addig például az elmúlt évtizedeket a veszélytelen ellenzékiség langyos lábvizében töltő kommunistáktól nem számíthatunk karakteres Putyin-ellenes politizálásra.

 

Ezt maguk a kommunisták is tudják, az összes rendszeren belüli ellenzéki is tudja, tudja maga Alekszej Navalnij is, mikor már sokadszorra tuszkolják rabmobilba egy tüntetés megszervezése miatt. De a legjobban Vlagyimir Putyin és a hatalom tudja, amely hülye lenne engedni a ténylegesen ellenzéki, ténylegesen veszélyes jelölteket elindulni akármilyen választáson, hiszen

 

ezzel csak megalapozná az orosz ellenzékiség még kialakulásra váró alapjait a jelenlegi, olcsó bábszínház-demokrácia helyett.

 

A mérleg tehát egy meggyengült kormánypárt és egy ellenzék, amely emiatt elhiszi magáról, hogy nyert. Ennyi egyelőre pontosan elég a moszkvai rendszerellenes időleges mozgalom kimúlásához.

 

Olvass még több cikket Illés Gergőtől! Vagy vitázz vele!​

 

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az egyik legnevesebb filmfesztiválon vitte haza az Eufória című sorozat első részében nyújtott teljesítményéért a legjobb pilotnak járó díjat.

Egy új kutatás szerint már napi 78 perc zenehallgatás is elegendő ahhoz, hogy fent tartsuk mentális egészségünket.

A kínai nagykövetség egyenesen megfenyegetett egy svéd írószövetséget, hogy ha nem vonják vissza a Kínában fogságban tartott író, Gui Minhai díjazását, „annak következményei lesznek”.

Bár nyíltan nem határolódott el Orbántól, Bakunak és Ankarának is beszólt Várhelyi Olivér. Mutatjuk, miket válaszolt a bővítési biztosjelölt!

Párizs blokkolta két nyugat-balkáni ország EU-csatlakozásának megkezdését: most elmondják, szerintük hogyan kéne csinálni a bővítést.

Az Európa utolsó diktatúrájának is nevezett országban független megfigyelők számtalan választási visszaélést jelentettek, a hatóságok ezekből egyet sem ismertek el.

Fideszes nincs a jelöltek között, a párt néppártbeli tagsága ugyanis még mindig revízió alatt van. De KDNP-s, felvidéki hidas és MKP-s vagy épp erdélyi RMDSZ-es politikus sem jelöltette magát pozíciókra.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Várhelyi a meghallgatásán profi teljesítményt nyújtott, más, nála jóval gyengébb biztosjelöltekkel ellentétben mégis csuklóztatják az EP-ben. Hogy miért?

Twitter megosztás Google+ megosztás