Tényleg kikerülhetik a magyar kormányt az EU-s pénzek elosztásánál az ellenzéki önkormányzatok?

Alig vannak olyan uniós források, amelyeket az önkormányzatok közvetlenül Brüsszeltől igényelhetnének. Ha egy településnek EU-s pénz kell, kénytelen a kormánytól kuncsorogni. Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő bedobta az ötletet: a következő uniós költségvetési ciklusban legyen több olyan forrás, amihez egy település Orbánék nélkül is hozzájuthat. De reális-e egyáltalán ez a felvetés, és van-e politikai akarat az EU-ban egy ilyen döntés kivitelezésére? Utánajártunk.

Ujhelyi István szocialista európai parlamenti képviselő egészen érdekes felvetéssel állt elő pár napja egy sajtóközleményében: arról írt, hogy meghív magához Brüsszelbe hat közös ellenzéki polgármesterjelöltet látogatóba – Székesfehérvár, Szombathely, Salgótarján, Szolnok, Hajdúdorog és Budapest-belváros jelöltjeit, meglepetés: mindannyian az MSZP-hez köthető politikusok – akik majd az EU fővárosában találkoznak Frans Timmermansszal, az Európai Bizottság alelnökével, az európai szocialisták korábbi csúcsjelöltjével.

Egy MSZP-s ötlet, aminek még értelme is lenne

Első blikkre a közleményt be is tehetnénk a fiókba azzal, hogy csupán egy kampányfogásról van szó az önkormányzati választások előtt, és valamilyen oknál fogva a hajdúdorogi ellenzéki jelölt esélyeinek jót fog majd tenni egy közös fotó Timmermansszal. A hosszas, szokásos módon fideszmaffiázó, narancsozó, illiberálisozó meg orbánozó közlemény mögött azonban van valami, amiből az MSZP háza táján nem sokat láthattunk az elmúlt pár évben: egy ügyes politikai koncepció.

Ujhelyi ugyanis EP-képviselőként azt szeretné kiharcolni, hogy a települések a magyar kormány megkerülésével, közvetlenül az Európai Uniótól a jelenleginél jóval több uniós forrásra pályázhassanak,

így eladósítva és lerohasztva az érintett településeket.

Ha uniós pénzekről beszélünk, két nagy kategóriát kell elkülönítenünk egymástól:

+ azon forrásokat, melyekre a célszereplők (legyenek azok akár önkormányzatok, cégek és egyéb szervezetek) közvetlenül pályázhatnak;

+ illetve a tagállami kormányoknak egy hétéves költségvetési periódusban az EU által folyósított pénzeket, melyeket – ideális esetben – a tagállamok igazságosan szétosztanak a pályázó szereplők között.

A kormánytól függenek az önkormányzatok

Hiába tűnik egyszerűbbnek ugyanakkor a köztes szereplő, vagyis a tagállami kormány kiiktatásával szétosztogatni az összeget, az uniós támogatások túlnyomó többségét még mindig közvetett alapon, a kormányok bevonásával osztják szét, így lehetőséget adva azokra a visszaélésekre, melyektől Ujhelyi is tart. Olyannyira, hogy

így például az öt nagy pénzalap (köztük a legjelentősebb Európai Regionális és Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap) egésze is így, közvetetten jut el a cégekhez, önkormányzatokhoz, szervezetekhez.

Ezek mellett a közvetlenül elosztott pénzösszegek jelenleg csupán morzsákat jelentenek: ilyenek lehetnek az EU által az uniós szakpolitikákkal kapcsolatos projektek finanszírozására adott pénzek, vagy az uniós intézmények által a megrendelőikkel kötött szerződések mondjuk egy konferencia megszervezéséről, vagy egy tanulmány megírásáról. A szocialisták EP-képviselője szerint viszont még ha ilyen pályázatokat néha el is nyernek egyes önkormányzatok, ez még nem egy bejáratott gyakorlat, és kicsik is az ebben a körben rendelkezésre álló pénzek.

Ujhelyiék ezen változtatnának: az MSZP-s politikus az Azonnalinak nyilatkozva elmondta, Brüsszelben azt szeretné kilobbizni a polgármesterekkel együtt, hogy a következő, 2021-2027-es költségvetési periódusban jóval több közvetlen forrás álljon rendelkezésre. De miért lenne erre szükség? Ujhelyi szerint azért, mert ez megerősítené a magyar önkormányzatokat, ráadásul több olyan forrás is lenne, „amelyeknél nem Orbán Viktor dönti el, hogy mire fordítsuk őket” – nyilatkozta a képviselő, aki szerint Timmermans bizottsági alelnök is mutatott nyitottságot a helyzet megváltoztatására.

Mást mondanak a biztosok, mint a bürokraták

Sikerült elérnünk Nemény András szombathelyi ellenzéki polgármesterjelöltet is, aki Ujhelyi meghívására szintén elutazott Brüsszelbe, és Facebook-oldalán nagy lelkesedéssel újságolta, hogy majd a közvetlenül finanszírozott projektekből fog fejlődni Szombathely az ő megválasztása esetén. (Ugyanezt tette a szintén meghívott, és egyébként Régiók Bizottsága-tag Budapest-belvárosi Tüttő Kata, a hajdúdorogi Csige Tamás és a székesfehérvári Márton Roland is).

Nemény elmondta, négy EU-biztossal is beszélt, akik közül ketten is alelnökök lesznek majd a von der Leyen-bizottságban, ők pedig – Frans Timmermanst is beleértve –

Ehhez viszont kell a tagállami kormányok jóváhagyása is a Tanácsban, de Nemény hisz benne, hogy a 2021-es költségvetési periódus kezdetéig ők is rábólintanak a javaslatra, főleg akkor, ha a biztosok mellett az Európai Parlament is nyomást helyez majd rájuk.

Az Azonnalinak ugyanakkor ennek szöges ellentétét nyilatkozta egy bizottsági tisztségviselő, aki kifejtette:

Jelentős változásra tehát sem a megosztott (vagyis tagállami közreműködéssel szétosztott), sem a Bizottság által menedzselt közvetlen és közvetett pénzek ügyében sem lehet számítani, fejtegette bizottsági forrásunk, hozzátéve, hogy a Bizottság saját, a kohéziós politikával kapcsolatos javaslatait már tavaly tavasszal elfogadta. Innentől pedig nem a Bizottságnál, hanem a Tanácsnál és a Parlamentnél pattog a labda, ha bárki bármin változtatni akarna.

Ha lesz is több közvetlen pénz, ezzel nem biztos, hogy mi járunk jól

Hogy az egymásnak ellentmondó információk közül kibogozzuk az igazságot, megkerestük Balás Gábort, a Hétfa Kutatóintézetnek a témában jártas szakértőjét. Szerinte a Bizottság részéről a kiindulási pont a közvetlen források volumenének növelése, az új hétéves költségvetésben „képbe fog kerülni pár fontosabb feladat, amelyeket a Bizottság szeretne magára húzni”,

A Hétfa elemzője szerint a közép-magyarországi és a budapesti régióban a közvetlenül lehívható források lényegesen fontosabbak, miután az itt elérhető kohéziós források a régió relatív fejlettsége miatt már kiapadtak. Így például egy közép-magyarországi önkormányzatnak milliárdos tételeket jelenthetnek az Urban Innovative Actions nevű, közvetlen uniós városfejlesztési program keretében elnyert pénzek, ahogyan a határon átívelő kapcsolatokat erősítő, úgynevezett INTERREG beruházások tekintetében is vannak jelentősebb önkormányzati lehetőségek.

Ugyanakkor az uniós büdzsében részben a britek várható kilépése miatt várható egy jelentősebb visszavágás. Ez Balás szerint ahhoz vezethet, hogy miközben központi források aránya minimumszinten marad, de inkább megnövekszik; addig az inkább kérdéses, hogy mennyiségileg is növekedni fognak-e a közvetlenül elérhető források. „Ha feláll az új Bizottság, erről is elindulnak majd a tárgyalások, és komolyabban fognak egymásnak feszülni az egyes érdekek” – fogalmazott az elemző, aki szerint,

Balás szerint bár a növekvő jelentőségű határvédelmi kérdésben esélyes lehetne Magyarország, ugyanakkor a területre szánt források inkább fókuszálnak majd a már itt levő bevándorlók integrációjára, valamint a tengeri határvédelemre. A kutatás-fejlesztési források elnyerésében pedig a régi csatlakozók jóval erősebbek, hiszen „ezek olyan forrástípusok, ahol sokszor többországos partnerséget várnak el, és az ehhez szükséges projektkoordinációs kapacitások jellemzően a régi tagországokban épültek ki”, míg az újonnan csatlakozók ebben nagyon le vannak maradva, összegzett az Azonnalinak az elemző.

Az innovációba öntik a pénzt

És hogy pontosan mik is azok a területek, ahol közvetlen uniós forrásokra lehet pályázni már most is? Ott van például a Horizon 2020 névre hallgató kutatási és innovációs program, mely 2014 és 2020 között nem is kicsi, 80 milliárd eurós büdzséből működik – ennek azonban nem az önkormányzatok, inkább egyetemek, kutatóintézetek a címzettjei. Emellett megpályázható a 2020-ig 3,4 milliárd eurós költségvetésű, a környezetvédelmet segítő LIFE+ program – ezt Nemény is felhozta, mikor a jelenleg elérhető közvetlen forrásokról kérdeztük – valamint a kis- és középvállalkozások versenyképességének elősegítését célzó, 2,3 milliárd eurós COSME.

Ezen kívül ott van még a fentebb is említett, ötvenezer főnél nagyobb lakosságú városokra tervezett Urban Innovative Actions is, melynek a mostani hétéves büdzsében 372 millió euró jutott: erre most szeptemberben pályázhatnak az önkormányzatok utoljára ebben a költségvetési periódusban. Az összkép ugyanakkor marad a régi:

Úgy tűnik tehát, hogy még a Bizottságon belül sincs egységes álláspont arról, hogy mit lehetne tenni a források ügyében. Vagy Ujhelyi kopogtat rossz helyen, mikor alig több, mint egy évvel a következő költségvetési időszak kezdete előtt próbál változást kicsikarni a Bizottságból (ahogy erre a bizottsági forrásunk is utalt), vagy a Nemény által elmondottaknak megfelelően tényleg van politikai akarat a közvetlen finanszírozásra, csak erről sokan még a Bizottságon belül sem tudnak.

A román példától sem kell sokat várni

Kicsit más okból, de hasonló közvetlen finanszírozást követelnek egyébként a nyugat-romániai nagyvárosok is: ők a Bukarest-központú politizálással elégedetlenek, meg azzal, hogy hiába próbálnának a nyugat-romániai nagyvárosok sok-sok pénzt lehívni a projektjeikre, ha a pénz elosztásáért felelős bukaresti bürokrácia ott tesz nekik keresztbe, ahol tud. (A 2021-ben leendő kulturális főváros Temesvárt ez különösen rosszul érinti.) Ráadásul Romániában az éles kelet-nyugat megosztottság is közrejátszik – elég csak szinte minden egyes román választás után a térképre nézni, hogy láthassuk: az egykori Osztrák-Magyar Monarchia részei inkább támogatják a jobbközép EU-párti jelölteket, míg keleten a (névleg) szociáldemokrata PSD tarol a maga szoft euroszkepticizmusával és szociális ígérgetésével.

A célok ambiciózusak: szeretnének egy négy várost összekötő gyorsvasúthálózatot, régióközi és régión belüli tömegközlekedési hálózatot, gyorsabb autópályaépítéseket, egy sor más infrastrukturális fejlesztést, regionális kórházakat, meg az alapító okirat szerint még sok minden mást is.

A fő probléma azonban itt sem a vágyakkal van, hanem a megvalósítás problémáival: eleve a fentiekhez hasonló, nagyszabású infrastrukturális projekteket egyszerűen lehetetlen menedzselni a központi kormány akarata nélkül, ráadásul a Nyugati Szövetség is azzal a problémával néz szembe, amivel a magyar ellenzéki városok is – nevezetesen a közvetlenül lehívható források hiányával.

Így természetesen a Nyugati Szövetséggel kapcsolatban is felmerülhet a vád, hogy csupán pártpolitikai kezdeményezésről beszélhetünk, hiszen a kezdeményezésben csak PNL-es polgármesterek vesznek részt, pont úgy, ahogy a román példát egyébként elmondása szerint nem ismerő Ujhelyi is csak az MSZP-s kötődésű polgármesterjelölteket hívta meg magával Brüsszelbe lobbizni. Ráadásul a Nyugati Szövetség hivatalos oldala is tavaly decemberben frissült utoljára, ami nem kis szó azt figyelembe véve, hogy maga az együttműködés is tavaly decemberben alakult.

Jelenleg pedig legyen szó akár Magyarországról, Romániáról, vagy más, hasonló cipőben járó régiókról, egyik feltétel sem teljesül. Uniós pénz azért nincs, mert az ezzel a feladattal megbízott központi kormány keveset ad, politikai akarat pedig mindaddig nincs, amíg az Európai Bizottságnak nagyon is kényelmes, hogy az elosztást jelenleg megoldják helyette a tagállamok – akik persze szintén hallani sem akarnak további hatáskörelvonásról.

Ezen változtatni azonban a továbbiakban már Brüsszel felelőssége is lesz: a túlközpontosítás, a tohonya bürokrácia olyan problémák, amely az EU-ra ugyanannyira jellemző, mint a tagállami kormányaira, ugyanakkor a tagállami köztes szint szerepének gyengítésével Európa-szerte nőhetne a régiók, az önkormányzatok, a falvak és városok szerepe.

NYITÓMONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali