Diáktüntetések: a szervezetlenség és a céltalanság langyos vizet szül

Az identitás nélküli, spontán módon tüntetés amellett, hogy teljesen felesleges, a közjóért tenni akaró csekély nagyságú fiatalságot is lehangolja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az Azonnalin márciusban megjelent írásom konklúziója az volt, hogy az országban jelenleg uralkodó társadalmi-politikai helyzetben a fiatalság egész egyszerűen képtelen arra, hogy egyedül vegye fel a harcot az őket, szüleiket és tanáraikat semmibe vevő centralizált rendszerrel szemben. Az utóbbi hetekben-hónapokban az oktatással kapcsolatos sorozatos botrányok után ez még inkább megmutatkozott.

Ismét egy apropóval bővült most a sor: augusztus utolsó napján a júliusban módosított köznevelési törvény ellen tiltakoztak különböző diákszervezetek. Ha van legitim indok, amiért a közoktatásban részt vevőknek fel kell emelnie a szavukat, az többek között megtalálható a módosításokban, ebben nincs kétség.

Miről is van szó és akkor mi a baj?

A négy legfontosabb változás:

1. nagy mértékben megváltoztatják az alternatív iskolák tantervi struktúráját,

2. négyéves kortól kötelező óvodába járni a gyerekeknek,

3. állami hatáskörbe kerül innentől a magántanulói státusz meghatározása,

4. a teljes nonszensz pedig, hogy senki és semmi nem véleményezheti vagy bárminemű módon kritizálhatja az intézményvezető kinevezését.

Az tehát, hogy a kormánypárti bólogató káderek igazgatói székekbe ültetése és megannyi más vállalhatatlan módosítás ellen szükséges az ellenvélemény kifejezése, magától értetődik, sőt,

Mégsem sikerült.

Az ezerfős nagyságot aligha átlépő tüntetésen diáksztrájkra szólítottak fel a szervezők: szeptember 13-án mindenki maradjon otthon. A Facebookon is meghirdetett eseménynek jelen állás szerint kőkemény 36 résztvevője és 107 érdeklődője van. Az akciót és a tüntetést jellemző teljes szervezetlenséget remekül jellemzi Diószegi-Horváth Nóra cikke a Mércén.

Ez a fajta átgondolatlanság még mindig azt mutatja, a közéletbe belépő és az ügyeinkért tenni akaró fiatalok nem fogják fel cselekedeteik súlyát és az esetlegesen azzal járó károkat. A NER kilencedik évében már nem elég a jó szándék, az alulról szerveződő és ott is maradó megmozdulások, amivel egyrészt tálcán kínálják a Fidesz elvtelen propagandistáinak, hogy később teljesen jogosan „tüncizgetéseknek” és ehhez hasonlóknak hívják, másrészt eredmény és összefogás hiányában visszafordíthatatlan hitelvesztést szenved a közügyekkel való foglalkozás, ami egyébként sem túl népszerű a fiatalok körében.

ami egyre inkább megfigyelhető a diákok és a közoktatásban dolgozók érdekképviseletét ellátni kívánó szervezetektől.

Csak egy példa az említett naivitásra: a Független Diákparlament – Magyarország legnagyobb diákszervezete - minden évben demokratásdit játszik a Fidesszel a javaslatcsomagjaik benyújtásával, mintha nem lenne teljesen nyilvánvaló, hogy a rendszer ars poeticájából rég kikerült a konstruktivitásra törekvés és az ellenzék meghallgatása, ezzel egyúttal pedig legitimálják is a döntéseket felülről meghozó, észrevételekből nem kérő orbáni oktatáspolitikát.

Sok a hiba és nagy a kilátástalanság, de akkor mi kell, hogy ez megváltozzon?

Elsősorban egység és az egységes fellépéssel járó közös érdekek és értékek meghatározása. Hogy ne tizenkét kicsi szervezetben dolgozzanak országszerte segítőkész emberek, hanem egy nagyban, amihez nyilvánvalóan nem kis mértékben kompromisszumokat kell hozni.

Nem underground bulikat kell szervezni, hanem egyhangú célokat kitűzni: több szerepet a lokális döntéshozásnak, kidobni a „fentről mi mindent jobban tudunk” mentalitást, hangsúlyozni a kreativitást és a gondolkodásra való készség fejlesztését, a lexikális tudás hegemóniájának megtörését és így tovább, ráadásul az említett pontok talán mindegyikében egyetértés van.

A közös munka azonban mégis várat magára.

Fiatalok vagyunk, tapasztalatlanok, de a vak is látja, hogy a regnáló hatalom kifinomult hatalommegtartási stratégiája leginkább az apátiára játszik és jelen pillanatban ennek megtörésében van dolgunk. Mielőtt tüntetéseket szervezünk, szervezzünk fesztiválokat, programokat, tudassuk mindenkivel, hogy a politika róluk szól, használjuk az internet jó oldalát gondolataink eljuttatásához és álljunk ki a véleményünkért, a tanuláshoz, tudáshoz való jogainkért.

Emelem kalapom azok előtt, akik részt vettek az elmúlt évek diáktüntetésein, de egyúttal kérem a szervezőket:

Próbáljuk ki egyszer, hogy tüntetés előtt identitást és gondolatokat adunk a céljaink megvalósításához. Közösen.

Olvass még cikket Fazekas Adriántól az Azonnalin!