+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ecsenyi Áron
2019. szeptember 5. csütörtök, 13:37
Miért is fúrja annyira a baloldaliak oldalát a létük? Mert Bolsonaro és Johnson piacpártisága mögött erős érvek és történelmi példák garmadája áll. Fellépésük a politika színpadára leszámolás a gondoskodó állam tabujaival.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hét évvel ezelőtt Rory Bremner komikus azt találta mondani, hogy a politikusok annyira unalmasak lettek, hogy már kevés olyat talál közülük, akiket érdemes utánozni.

 

Az elmúlt időszakban azonban sokat változott a világ. Megjelentek olyan karakterek is a politika színpadán, akik tényleg izgalmasak, akikről szeret beszélni a világpolitika. Ezek egy része – mint például Jair Bolsonaro brazil elnök és Boris Johnson brit kormányfő – tényleg jobboldali, piacpárti értékeket képvisel, szemben a szocialista, államosításpárti, európai államok dizájn-jobboldali karaktereivel, mint például Vlagyimir Putyin orosz elnök vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnök – akik a brutális mértékű adókkal és állami költekezéssel könnyedén pályázhatnának a szélsőbaloldali helyekre, ha retorikájukban is felvállalnák azt.

 

Igaz, se Bolsonaro, se Johnson nem volt még elég időt hivatalban, hogy bizonyíthassa a libertariánus elköteleződését, de megannyi megnyilatkozásukban arról vallanak, hogy ezt szeretnék. Talán

 

ezzel is magyarázható, miért fúrja annyira a baloldaliak oldalát a létük.

 

Mindketten megátalkodott ellenfelei a szocializmusnak és az állami önkénynek. Ennek pedig jelentős feltételei az alacsony adók és a privatizáció lobogtatása. Hatalomra kerülésük oka természetesen különbözik; a brexit egyik oka az volt, hogy az EU bár alapvetően integrációs céllal jött létre, számos piackorlátozó törvénnyel, és a termelékenység növelése szempontjából abszolút hatástalan EU-s újraelosztással büntette – többek között – a brit gazdaságot, amit még kiegészített az is, hogy az EU-s vezetők erősen beleálltak az adófizetők pénzéből eltartott migránsközösségek védelmébe is. Bolsonaro karakterét pedig a privatizációt és az erdőgazdálkodást ellehetetlenítő törvények, valamint a korábbi baloldali államvezetés óriási korrupciói és sikertelenségei keltették életre.

 

Bár mindketten óriási össztűz alá kerültek, a valóság az, hogy a gazdaságpolitikai meggyőződésük mögött vitathatatlan eredmények állnak. 1990 óta világszerte 70 százalékkal, 1,4 milliárd fővel csökkent a mélyszegénységben élők száma, kivéve azokban a rendszerekben, ahol az erőszakos állami beavatkozással és/vagy a joguralom hiányával megfojtották a piacot.

 

Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy mely országok ezek, akkor egyrészről azt látjuk, hogy vannak az állami, piackorlátozó törvényektől és túlméretezett adórendszertől destabilizált országok, mint például Argentína, Venezuela és Görögország. De végsősoron rájuk hasonlít leginkább Észak-Korea kommunista diktatúrája is, ahol ugyancsak évről évre nő az éhezők száma. Másrészről pedig ott van Nigéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK), Szudán és Líbia esete – ahol a magántulajdont védő joguralom hiánya az, ami ellehetetleníti a piaci szabadságot.

 

A fenti csoport egyfajta szélsőbalos klub. Argentínában például olyannyira nem fukarkodnak a piacszabályozó rendeletekkel sem; hogy rezsicsökkentés – ami hazai kontextusban sem ismeretlen fogalom – címén ártámogatást és a fogyasztói árak befagyasztását rendeltek el pár éve. Ennek köszönhetően a szolgáltatóknak nem állt érdekükben a szükséges korszerűsítések végrehajtása, ami a nyári hőség idején sorozatos áramkimaradásokhoz vezetett.

 

Az említett afrikai államokban pedig anarcho-kommunizmusszerű állapotok uralkodnak: úton-útfélen mindenki kirabol, amit helyenként maguk között – az államszervezetek kiváltáságát másolva – adóknak hívnak. Nigériában például simán megeshet, hogy egy adót többször is beszednek, mivelhogy az elismervény nincs benne a kánonban – derül ki az Index helyi beszámolójából. Mivel pedig a rablás destabilizálja a piacot, és csökkenti a felhalmozási hajlandóságot, egyre többeket ösztönöz arra, hogy ők is rablásból tartsák el magukat.

 

Ezzel szemben Kínában, Indiában és Indonéziában óriásit zuhantak a nélkülözési rátákról szóló adatok. Kínában és Indonéziában például 2000 és 2016 között megfeleződött az éhezők aránya, míg Indiában ennél is drámaibb változás játszódott le: 2005 és 2015 között 271 millió fővel lett kevesebb a számuk. Noha csak ebben a három szuperállamban hárommilliárdnyian élnek, arányában nézve minimális az elvándorlás mértéke is – szemben a fenti országokkal.

 

Másik jellegzetességük, hogy jóval kevésbé sarcolja meg az állam a piacot, és ennek megfelelően tűrhető a kormányzati kiadások szintje is – derül ki a Heritage elemzéséből. A sarc persze nem csak adók útján történhet, hanem olyan kormányzati intézkedésekkel is, amelyek rontják a fizetőeszköz értékét. Kína és Argentína összehasonlításában érhető ez tetten igazán. Kínában az áfa 6 és 16 százalék közötti sávban mozog, míg a jövedelem utáni adók 3 százaléktól 45 százalékig terjednek, mely utóbbit már csak a leggazdagabbak fizetik. Ennek köszönhetően 2015-ös adatok szerint az adók a GDP 20,1 százalékára rúgtak, míg Argentínában 31,3 százalékra. Még szembetűnőbb az árszint változását mérő vásárlói árindex (CPI); míg Kínában 2,8 százalék, addig Argentínában ez az érték 54,4 százalék.

 

Mi állhat nagy állam sikertelensége mögött?

 

Az állam a piac hatékonyságát alapvetően negatívan befolyásolja, az adók mértéke negatívan korrelál a reál GDP növekedésének mértékével. Lee és Gordon, a Kaliforniai Egyetem kutatói 2005-ben a Journal of Public Economics-ban 70 ország 1970 és 1997 közötti gazdasági mutatóit vetették össze és azt találták, hogy 10 százalékos társasági adócsökkentés akár évi 1-2 százalékkal is növelheti a gazdaságot. Az adó, az árszabályozó- és a kereskedelmi törvények ugyanis csökkentik azoknak a befektetéseknek a lehetőségét, amelyek a további befektetéseket gerjesztő fogyasztás beindításával járnának. Vagyis a piac magától létrehozná saját öngerjesztő folyamatait, de az állam, a saját szolgáltatásainak hasznosságával indokolva, ebben korlátozza.

 

Ezt igazolja a VOX európai közgazdaságtani folyóirat 2017-es és a 2019-es New-Yorki egyetemen megjelent Stantcheva tanulmánya, amelyek a beruházások csökkenését és az innovációk minőségének romlását mutatták ki a magasabb adókörnyezet hatására. De nemcsak az adók mértéke káros, hanem azok jövedelemsávos eloszlása is. A magas marginális adókulcs annak a mértékegysége a közgazdaságtanban, hogy mennyire van büntetve a jövedelem nagysága.

 

Azaz mennyire érvényesül az az elv, hogy a gazdagok többet fizessenek, mint a szegények. Kiderült, hogy ez az erőszakos egyenlősítésre törekvő módszer ellenösztönzi a munkahelyteremtést és annak termelékenységének hatásfokának növelésére fordított befektetéseket. Ennek következtében pedig visszafogja a jövedelemmobilitást és a munkavállalási versenyt is.

 

Bár minderre kézenfekvő megoldásként kínálkozik az adócsökkentés, ám – mivel az állam kötvények kibocsátásával is fedezheti költekezéseit nélkülözhetetlen a megfelelő kormányzati költekezés visszafogása is, különben az csak az államadósság felhalmozásával járna. Ez utóbbi árát ugyanis így-úgy, de a polgárok fizetnék meg.

 

A felsorolt kutatásokat nagyban alátámasztja hazánk, Franciaország és Hongkong esete is. A kantoni városállamban közel negyede az egy főre jutó adók aránya a francia és a magyar szintnek, mindemellett sokkal nagyobb piaci szabadsággal működik, mint a szocialista, óriási mértékű (50 százalék feletti) újraelosztást és az agrárszektorát féltve őrző Magyarország és Franciaország – amik bár két külön történelmi utat jártak be, de vezetőik általában baloldali, vagy baloldaliságukat tagadó, de ugyancsak a baloldal államosító receptjét megvalósító rendszereket kényszerítettek az állampolgáraikra.

 

Magyarország esetében jussanak eszünkbe a magánnyugdíjpénztárak, az önkormányzati iskolák, a szerencsejáték, a fémkereskedés, a dohány és a közművek terén végrehajtott államosítások, és egyértelművé válik, hogy nem is akármilyen baloldali államrendszerben élünk. Vásárlóerőparitásban mért egy főre jutó GDP-ben Hongkong Magyarországot 45 évvel ezelőtt hagyta le, Franciaországot pedig 17 éve. Azóta Hongkong hozzánk képest több, mint kétszeres, Franciaországhoz képest pedig közel másfélszeres előnyre tett szert. Az ő problémáik inkább kívülről, a Kínával való együttműködésből erednek.

 

Bolsonaro és Johnson piacpártisága mögött tehát erős érvek és történelmi példák garmadája áll. Fellépésük a politika színpadára egyfajta leszámolás a gondoskodó állam tabujaival.

 

Ez viszont kétségtelenül rengeteg, az állammal összefonódott érdeket sért. Az érdekek azonban rendszerint állami kiváltságokra, magas adókra, közbeszerzések és járulékvadászati eszközökre vezethetőek vissza, amik ugyan egy szűk kisebbségnek előnnyel járnak, de hosszútávon óriási tömegek lehetőségeit veszi el.

 

A fentiek fényében tehát inkább aggodalomra ad okot az ellenük indult baloldali sarló-kalapács hadjárat.

 

Ha intézkedéseikkel csakugyan elérik, hogy hatékonyabb legyen a magántulajdont védő jogrendszer, az alacsonyabb adók, a piaci szabadság és a visszafogott kormányzati költekezés jellemezze a gazdaságot, azzal egy jobb anyagi kondíciókkal rendelkező és szabadabb polgári társadalom kialakulását idézhetik elő.

 

A szerző egy online marketinges cég vezetője, a Levesbe az Adók 75%-val Párt alapítója. Olvass még több cikket Ecsenyi Árontól! Vagy vitázz vele!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Éppen annak a kerületnek a polgármestere kelt ki egy rosszul parkoló autó ellen,
ahol a parkolási pénzek beszedése kérdéseket vet fel.

Rákosmente fideszes polgármestere, Riz Levente negyvennégy évesen hunyt el.

Nyilvánosan próbálják megszégyeníteni, akit zsebtolvajnak gondolnak. A városvezetés nincs elragadtatva.

Állítólag a saját termékeit favorizálja a cég a keresési eredményekben. A Google-t már megbírságolták ezért egyszer.

Ezentúl a titkosszolgálatoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy mely újságírókkal, és miről háttérbeszélgettek.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás