+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2019. szeptember 3. kedd, 17:55
A képzelőerő és a gondolkodás képességének fejlesztése van eltűnőben a sors fura fintoraként egy olyan korban, amikor minden korábbinál sürgetőbb szükségünk lenne rá.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Kezdjük a végénél: egyáltalán nem arra jó az olvasás, amire a kultúrpropagandista tábor érvei többnyire hivatkoznak, hogy milyen fontos ma is a műveltség, ami a korábbi évszázadokban a társadalmi rangsorolás alapja volt, legalább annyira, mint a vagyoni helyzet.

 

Szeretném mindjárt az elején tapasztalati tényként rögzíteni mindenféle kultúrsznob, illetve kultúrnormatív illúziót eloszlatandó, hogy a polgári kultúrrangsorolási rendszer mára lényegében szétesett, ami egyáltalán nem biztos, hogy baj. Sőt: olyan külsődleges formában, amilyen az arisztokráciát majmoló polgárság „fénykorában” volt, biztosan nem lenne szerencsés helyreállítani. Nem azért, mert a nebulók minden generációja utálta a kötelezőket, memoritereket, hanem azért, mert egy ponton magára a kultúránkra és jövőnkre nézve is káros. Rossz módszertan – céljaiban és eszközeiben is tévútnak bizonyult.

 

Ha a klasszikus kultúra és műveltség segített volna megoldani civilizációnk egyre mélyülő globális válságát, az már jó évszázada feltűnt volna, mi több: ilyen látványos hanyatlás be sem következhetett volna.

 

A „kötelező olvasmányok” durván normatív kultúrpolitikája tehát szerencsére megbukott a társadalmi gyakorlatban és valami egészen másra lenne szükség ma ezen a bolygón. Nem, egyáltalán nem a másik végletre van szükség, vagyis a normatív kultúra helyét momentán elfoglaló bulvár tömegidiotizmus diktatúrájára, hanem inkább olyan mentális képességfejlesztésre, ami által minél többen alkalmassá válhatnának a világ organikusabb megismerésére és civilizációnk, kultúránk, egész értékrendünk gyökeres újragondolására. Az olvasás képessége éppen e tekintetben lenne meghatározó, mint a gondolkodás képességének fejlesztése – de csak ha túljutunk valahogy a kultúrsznobizmus zsákutcáján.

 

Miután kisebb polémia bontakozott ki a kötelező olvasmányok kapcsán az Azonnalin, a magam részéről nem arra reagálnék, hogy melyik könyv volt nekem személy szerint szimpatikusabb, hanem inkább arra fókuszálnék, hogy miért mentünk el ilyen csúfosan az olvasás voltaképpeni problémája mellett a XX. században, és hogyan, illetve miért ment végbe e tekintetben egy elvitathatatlan társadalmi hanyatlás.

 

Az olvasás mai problémája röviden a következő: egy regényt vagy bármilyen, potenciálisan értelemmel, netán relevanciával bíró szöveget (ami nem fossá pépesített bulvár) csak akkor tud az ember befogadni, ha képes értelmezni a szerző reflexióit, valóságélményét. Ennek fő feltétele, hogy legyen saját valóságélményünk (valóságtapasztalatunk) és saját gondolataink, ezek alapján tudjuk ugyanis hova tenni a szerző megfogalmazásait. Ilyen képességek kialakulásához a gyerekkortól folyvást bámult durván képzeletromboló Disney-filmek és a később minket tovább idiotizáló sorozatpanelek bőven elégtelenek, ahogyan

 

az ezekhez hasonlóan agyrágógumi funkciójú szövegek is, amilyenekkel a mainstream média szőnyegbombázza a tudatunkat.

 

A kultúrsznobok hiedelmeivel ellentétben az olvasásnál tehát nem a szövegértéshez szükséges műveltség, figyelemráfordítási képesség a legszűkebb keresztmetszet, bár a többség vélhetően ezek hiánya miatt sem tanul meg érdemben olvasni – avagy gondolkodni, illetve valamilyen saját világtapasztalat képességet (az ehhez szükséges képzelőerővel) kifejleszteni magában.

 

Nem véletlenül történik mindez, miután a globális multikapitalizmus eleve erre konfigurálja az újabb generációkat, mivel elemi érdeke, hogy a szavazók, fogyasztók, illetve alkalmazottak elsöprő többsége manipulálhatóra idiotizált tömegember legyen, akiben a saját világ iránti igény csírája se fejlődjön ki. Ennek fényében

 

a funkcionális analfabétizmus a mediokrácia és a globális kapitalizmus egyik fő vívmánya. A komcsik alighanem tévúton jártak a népműveléssel. 

 

Egy igazi totalitarizmusban sokkal fontosabb a népbutítás, illetve csak arra van szükség – persze „piaci alapon”. Mondván: pontosan erre az igénytelenségre volna a tömegnek „igénye”.

 

Görög-latin alapokra épülő európai kultúránk azért még őrzi az olvasás mint világismeret emlékét, például az olvasás latin és görög szavában is. A latin lectio összegyűjtést jelent és a mentális szintézis gyakorlására utal (ld. collectio), ami nélkül tapasztalásunk egyedi esetek széttartó elemeire esne szét, ha nem vagyunk képesek valamilyen egységes, lehetőleg koherens világtapasztalatba, netán világképbe illeszteni mindennapi tapasztalataink puzzledarabjait. Amikor például egy klasszikus regényt olvasunk, akkor a főhős tudatfolyamából, illetve az elbeszélő perspektívájából állnak össze az egyes események, fordulatok elemei valamilyen sorstörténetté. A szépirodalom ezáltal nyilván arra tanítja az embert, hogy saját életének eseményeit ki-ki hogyan tudja sorstörténetté integrálni.

 

Aki szerint ez kevésbé fontos, mint a legújabb okostelefon-funkciók ismerete, az nettó idióta.

 

A regényekéhez nagyon hasonló a lírai én világtapasztalata a versekben és az egyes szereplők egymással is konfliktusba kerülő külön világainak valamilyen közös világba foglalása a drámákban. Mindegyik az egyes részek, tapasztalat-darabok integrációjára, szintézisére tanít. Erre utal a latin lectio fogalma.

 

Még különösebb az olvasás görög szava, az anagnószisz, ami szó szerint újratanulást, ismételt megismerést jelent. Mert az olvasás a hétköznapi tapasztalástól eltérően (például az érzékszerveink tapasztalásán túlmutatóan) nem közvetlen tapasztalat, hanem közvetett, a reflexió belső szintézisén átszűrt magasabb tapasztalás – külső érzékeléseink belső átismétlése és integrálása. Tulajdonképpen a képzelőerő és a gondolkodás képességének fejlesztése mint ilyen van eltűnőben … a sors fura fintoraként egy olyan korban, amikor minden korábbinál sürgetőbb szükségünk lenne rá.

 

Olvass még több cikket Kardos Gábortól! Vitáznál vele? Írj ide!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Élő oltási számláló, oltási terv, és lényegében minden felmerülő kérdés-válasz megtalálható a török állami koronavírus-tájékoztató oldalon.

Múlt szombaton az esemény két főszponzora is bejelentette: az emberi jogsértések miatt nem támogatja a vb-t, ha azt Belarusz rendezheti meg.

Szőczi Árpád Berlinben élő magyar-kanadai újságíró az M1 állami televízió nemzetközi adásának bemondója, otthon pedig a DW-nek dolgozik.

Németországban semmi nem utal arra, hogy ezt az évfordulót különösebben komolyan vennék.

A parlamenti választások után a román pártok általában feláldozzák a rossz eredményért felelősnek tartott pártvezetőt. Jelenleg ez körvonalazódik a jobbközép kormánykoalíció legnagyobb pártjánál.

Igor Matovič kormánya sokadszor is nekiugrik az országos tesztelésnek, és a többi szabály is szigorodik: január 27-től pár kivételtől eltekintve csak negatív teszttel lehet elhagyni a lakóhelyet.

Egyre több van belőle –
hóbort vagy a közöségi közlekedés új útja a libegő?

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás