+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2019. szeptember 3. kedd, 17:55
A képzelőerő és a gondolkodás képességének fejlesztése van eltűnőben a sors fura fintoraként egy olyan korban, amikor minden korábbinál sürgetőbb szükségünk lenne rá.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Kezdjük a végénél: egyáltalán nem arra jó az olvasás, amire a kultúrpropagandista tábor érvei többnyire hivatkoznak, hogy milyen fontos ma is a műveltség, ami a korábbi évszázadokban a társadalmi rangsorolás alapja volt, legalább annyira, mint a vagyoni helyzet.

 

Szeretném mindjárt az elején tapasztalati tényként rögzíteni mindenféle kultúrsznob, illetve kultúrnormatív illúziót eloszlatandó, hogy a polgári kultúrrangsorolási rendszer mára lényegében szétesett, ami egyáltalán nem biztos, hogy baj. Sőt: olyan külsődleges formában, amilyen az arisztokráciát majmoló polgárság „fénykorában” volt, biztosan nem lenne szerencsés helyreállítani. Nem azért, mert a nebulók minden generációja utálta a kötelezőket, memoritereket, hanem azért, mert egy ponton magára a kultúránkra és jövőnkre nézve is káros. Rossz módszertan – céljaiban és eszközeiben is tévútnak bizonyult.

 

Ha a klasszikus kultúra és műveltség segített volna megoldani civilizációnk egyre mélyülő globális válságát, az már jó évszázada feltűnt volna, mi több: ilyen látványos hanyatlás be sem következhetett volna.

 

A „kötelező olvasmányok” durván normatív kultúrpolitikája tehát szerencsére megbukott a társadalmi gyakorlatban és valami egészen másra lenne szükség ma ezen a bolygón. Nem, egyáltalán nem a másik végletre van szükség, vagyis a normatív kultúra helyét momentán elfoglaló bulvár tömegidiotizmus diktatúrájára, hanem inkább olyan mentális képességfejlesztésre, ami által minél többen alkalmassá válhatnának a világ organikusabb megismerésére és civilizációnk, kultúránk, egész értékrendünk gyökeres újragondolására. Az olvasás képessége éppen e tekintetben lenne meghatározó, mint a gondolkodás képességének fejlesztése – de csak ha túljutunk valahogy a kultúrsznobizmus zsákutcáján.

 

Miután kisebb polémia bontakozott ki a kötelező olvasmányok kapcsán az Azonnalin, a magam részéről nem arra reagálnék, hogy melyik könyv volt nekem személy szerint szimpatikusabb, hanem inkább arra fókuszálnék, hogy miért mentünk el ilyen csúfosan az olvasás voltaképpeni problémája mellett a XX. században, és hogyan, illetve miért ment végbe e tekintetben egy elvitathatatlan társadalmi hanyatlás.

 

Az olvasás mai problémája röviden a következő: egy regényt vagy bármilyen, potenciálisan értelemmel, netán relevanciával bíró szöveget (ami nem fossá pépesített bulvár) csak akkor tud az ember befogadni, ha képes értelmezni a szerző reflexióit, valóságélményét. Ennek fő feltétele, hogy legyen saját valóságélményünk (valóságtapasztalatunk) és saját gondolataink, ezek alapján tudjuk ugyanis hova tenni a szerző megfogalmazásait. Ilyen képességek kialakulásához a gyerekkortól folyvást bámult durván képzeletromboló Disney-filmek és a később minket tovább idiotizáló sorozatpanelek bőven elégtelenek, ahogyan

 

az ezekhez hasonlóan agyrágógumi funkciójú szövegek is, amilyenekkel a mainstream média szőnyegbombázza a tudatunkat.

 

A kultúrsznobok hiedelmeivel ellentétben az olvasásnál tehát nem a szövegértéshez szükséges műveltség, figyelemráfordítási képesség a legszűkebb keresztmetszet, bár a többség vélhetően ezek hiánya miatt sem tanul meg érdemben olvasni – avagy gondolkodni, illetve valamilyen saját világtapasztalat képességet (az ehhez szükséges képzelőerővel) kifejleszteni magában.

 

Nem véletlenül történik mindez, miután a globális multikapitalizmus eleve erre konfigurálja az újabb generációkat, mivel elemi érdeke, hogy a szavazók, fogyasztók, illetve alkalmazottak elsöprő többsége manipulálhatóra idiotizált tömegember legyen, akiben a saját világ iránti igény csírája se fejlődjön ki. Ennek fényében

 

a funkcionális analfabétizmus a mediokrácia és a globális kapitalizmus egyik fő vívmánya. A komcsik alighanem tévúton jártak a népműveléssel. 

 

Egy igazi totalitarizmusban sokkal fontosabb a népbutítás, illetve csak arra van szükség – persze „piaci alapon”. Mondván: pontosan erre az igénytelenségre volna a tömegnek „igénye”.

 

Görög-latin alapokra épülő európai kultúránk azért még őrzi az olvasás mint világismeret emlékét, például az olvasás latin és görög szavában is. A latin lectio összegyűjtést jelent és a mentális szintézis gyakorlására utal (ld. collectio), ami nélkül tapasztalásunk egyedi esetek széttartó elemeire esne szét, ha nem vagyunk képesek valamilyen egységes, lehetőleg koherens világtapasztalatba, netán világképbe illeszteni mindennapi tapasztalataink puzzledarabjait. Amikor például egy klasszikus regényt olvasunk, akkor a főhős tudatfolyamából, illetve az elbeszélő perspektívájából állnak össze az egyes események, fordulatok elemei valamilyen sorstörténetté. A szépirodalom ezáltal nyilván arra tanítja az embert, hogy saját életének eseményeit ki-ki hogyan tudja sorstörténetté integrálni.

 

Aki szerint ez kevésbé fontos, mint a legújabb okostelefon-funkciók ismerete, az nettó idióta.

 

A regényekéhez nagyon hasonló a lírai én világtapasztalata a versekben és az egyes szereplők egymással is konfliktusba kerülő külön világainak valamilyen közös világba foglalása a drámákban. Mindegyik az egyes részek, tapasztalat-darabok integrációjára, szintézisére tanít. Erre utal a latin lectio fogalma.

 

Még különösebb az olvasás görög szava, az anagnószisz, ami szó szerint újratanulást, ismételt megismerést jelent. Mert az olvasás a hétköznapi tapasztalástól eltérően (például az érzékszerveink tapasztalásán túlmutatóan) nem közvetlen tapasztalat, hanem közvetett, a reflexió belső szintézisén átszűrt magasabb tapasztalás – külső érzékeléseink belső átismétlése és integrálása. Tulajdonképpen a képzelőerő és a gondolkodás képességének fejlesztése mint ilyen van eltűnőben … a sors fura fintoraként egy olyan korban, amikor minden korábbinál sürgetőbb szükségünk lenne rá.

 

Olvass még több cikket Kardos Gábortól! Vitáznál vele? Írj ide!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

Az indiai tagállamokat a központi kormányzat versenyre késztette a magánszektorral annak érdekében, hogy több gyártó települjön Indiába. Az eredmény a szegényebb tagállamokban fellépő vakcinahiány lett.

A volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak 2005-ben. Hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

A szociáldemokrata Heiko Maas közölte, még több EU-s pénzt kell adni Ankarának a menekültek ellátására, mert „pénz nélkül nem fog menni”.

Egy új közvélemény-kutatás szerint a budapesti 3-as választókerületben megtartott ellenzéki előválasztáson jelenleg a DK-s Komáromi Zoltán a szavazatok abszolút többségét is megszerezné a momentumos Hajnal Miklóssal szemben.

A házigazda Katar kormánya szerint csak így lehet biztonságosan teltházas meccseket tartani.

A választás tisztaságával kapcsolatban komoly kétségek merültek föl, a nacionalista ellenzék bejelentette: el sem fogadja az eredményeket.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás