Itt a magyar oktatás hét legrosszabb kötelező olvasmánya

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat: neked melyik volt a legnyomasztóbb könyvélményed általános iskolából vagy középiskolából?

Sziasztok, fiatalok, elkezdődött a suli! Ilyenkor nem árt kicsit átgondolni a múltat, szembenézni a ránk váró jövővel, és mivel az Azonnali azért van, hogy segítsen, ezért most eligazítunk kicsit az életben.

Vannak ugyanis a kötelező olvasmányok, amik általában annyira megkeserítik a diákok életét, hogy aztán sokan a büdös életben nem akarnak könyvekhez nyúlni. Jellemző módon mintha létezne egyfajta fokozatosság is: az általános iskola elején általában olyan rettenetes dolgokat kap az ember, mint a Kincskereső kisködmön, de mintha szép lassan lazulnának a dolgok, hogy aztán tizenkettedik osztályban már az, aki ezek ellenére sem gyűlöli meg az irodalmat, megkapja jutalomba Kafka Átváltozását például. 

Úgyhogy úgy döntöttem, listába szedem a legkilátástalanabb iskolai élményeimet: ezek közül két olyan is van, aminek a végét már csak rövidítve olvastam el azért, hogy a felszabaduló időben olvashassak olyat is, ami örömet okoz. Természetesen lehet vitázni is, hiszen erről szól az Azonnali-lista!

7. A kőszívű ember fiai

Ha először hallunk róla, akár érdekesnek is tűnhetne: a konzervatívok és a haladók harca amúgy is új aktualitást kapott, ráadásul ez a kőszíves vonal is tök jól hangzik. Mindössze egyetlen baj van vele: az, hogy Jókai Mór igyekezett a lehető legkörülményesebben megírni. Pontosan annyira, hogy

6. Egri csillagok

Nehéz higgadtan beszélni Gárdonyi Géza könyvéről: ha csak simán azt mondom, hogy szar, akkor magyartalan senkiházi leszek, és bár könnyű lenne leszarozni, valójában nem az. Vagyis nem úgy, mint például A kőszívű ember fiai, viszont arra pont alkalmas, hogy már jó korán megutáltassa mindenkivel az olvasást.

a sok büdös életben nem használt szó pedig maga alá temeti Gergely és Vicus történetét is.

5. Az arany virágcserép

Magyarellenes listánk egyetlen külföldi indulója! E.T. A. Hoffmann nagy műve közel sem kötelező mindenhol, viszont ahol az, ott mély nyomot hagyott a diákokban: az egy dolog, hogy a főhős, Anzelmus lehet, hogy kiutat talál nyomorúságos életéből azzal, ha elkezd a saját képzeletébe menekülni, de ezt olvasni már egyáltalán nem olyan lélekgyógyító szórakozás. Meg nem nevezett kollégánk leírása szerint valószínűleg arról lehetett szó, hogy Hoffmann valami akkoriban divatos kábítószer hatása alatt beült a könyvtárba, és vegyítette a képzelgéseit az értelmiségi ambícióival. Beszívva lehet, hogy érdekes, de azért középiskola elején, amikor ezt sokszor rá próbálják tukmálni gyerekekre még talán kicsit korai azt javasolni, hogy cuccozzon valaki.

4. Kincskereső kisködmön

Az ember épp, hogy megtanul olvasni, legtöbbször máris találkozhat Móra Ferenc könyvével. Az 1918-as ifjúsági regény elvileg a szeretet fontosságáról szól egy gazdagságra vágyó fiú és varázsködmönje történetén keresztül bemutatva, de mégis csak abban tudnak megegyezni az ezzel kínzott diákok, hogy visszanézve iskolapszichológusnak kellett volna foglalkoznia mindenkivel, aki végigverekedte magát rajta. Érthető valahol, hogy kicsit az életre akar nevelni, de eleve nem szép egy ifjúsági regény egyik legfontosabb részét azzal indítani, hogy a főhős apja meghal.

3. Légy jó mindhalálig

Móricz Zsigmond könyvével nem az a baj, hogy tragikus, hiszen például az általános iskolai etalonnak számító Pál utcai fiúk is az, hanem az, hogy

Ezen kívül az égvilágon semmi nincs a könyvben, amin a legtöbbet talán az ront, hogy még magát Nyilas Misit is baromi nehéz megszeretni benne, anélkül meg azért elég nehéz együtt érezni valakivel.

2. Bánk bán

Itt nincs mit magyarázni: Katona József drámáját úgy akarják velünk elolvastatni, hogy valójában még színházban is nézhetetlen legtöbbször. Az a legsúlyosabb, hogy a Bánk bán nem csak kötelező,

A Bánk bán helyezése nem csak magát a művet képviseli, hanem az összes színpadra tervezett szöveget is, amiket nekünk valamiért mégis el kellene olvasni.

1. Az arany ember

Elég csak annyit mondani talán, hogy a vaskapu. Igen, a duplázó Jókai Mór egyik főművének tényleg az egyik kiemelt része, hogy elképesztő részletességgel mutat be már az elején egy vaskaput. Vagyis nem egyet, hanem a Vaskaput, de hát biztos mindegyik ugyanolyan. Na most ezt irodalomórákon valamiféle stilisztikai csodaként szokták tálalni a tanárok, miközben pontosan annyira érdekes, mint amennyire egy részletesen körbeírt Vaskapu-szoros érdekes lehet. Mást talán nem is kell elmondani. Talán annyit, hogy kétféle ember van: az egyikkel megpróbálta elolvastatni a tanára az amúgy nem mindenhol kötelező művet, a másiknak pedig boldog gyerekkora volt.