Conte, a politikus: mik az esélyei az új olasz kormánynak Salvinivel szemben?

Salvini szerint csak Brüsszel meg a piacok lélegezhettek fel az új olasz kormány hírére. Ő is érzi a veszélyt: Contével politikai és nem szakértői alternatíva születhet Salvinivel szemben.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A kérdés most az, hogy az új Conte-kormány, amelyben egy balközép és egy balpopulista párt fog össze, képes lesz-e Salvinit tényleg megállítani.

Ha az új kormány veszekedni fog, és nem lesz képes eredményeket felmutatni, akkor a szélsőjobboldali Lega az esetleges előrehozott választásra jósoltnál is nagyobb eredménnyel térhet vissza a kevesebb, mint három év múlva esedékes, normális választásokon.

Salvini már most izzítja az őszt. Eleve nem Conte-kormányról, hanem Conte-Monti-kormányról beszél. Amivel a 2011-ben, Berlusconi bukása után felállt, Mario Monti liberális közgazdász vezette szakértői kormány emlékét akarja felidézni. A vád akkor is az volt: a nép háta mögött, feje felett pusmogtak össze a hatalmasok egy kormányt.

A mostani helyzet azonban nem egészen hasonlítható 2011 őszéhez.

Akkor a gazdasági válság súlya alatt rogyott össze Silvio Berlusconi jobbközép kormánya. És a legtöbb parlamenti erő egyetértett egy átmeneti válságkezelésben, azaz a jobb- és balközép egyaránt felsorakozott Mario Monti mögött. Monti azonban mindvégig kerülte még a látszatát is annak, hogy ő politikus lenne: önmagára válságkezelőként tekintett, aki ezért léphetett meg számos olyan intézkedést, amelyet bizonyosan egyetlen politikus se vállalna be, akinek a népszerűség is számít.

Ezt a rendkívüli helyzetet azonban belátta az olasz politikai élet nagyrésze, és hallgatólagosan lehetővé tették a párton kívüli Monti kormányzását. Vele szemben nőtt fel akkoriban Beppe Grillo Öt Csillag Mozgalma.

A mostani helyzet azonban más.

Giuseppe Contére nem ráomlott egy gazdasági válság, mint Berlusconira 2011-ben, hanem a szélsőjobboldali koalíciós partner önös érdekből kirúgta Conte alól a kormányzást. Erre semmiféle gazdasági szükségszerűség nem volt, éppen ezért nem is alakult ki pártokon átívelő egyetértés akár egy új kormány, akár az előrehozott választás mellett.

Utóbbit a Lega akarta leginkább: ránézett a közvélemény-kutatásokra, és látta, hogy most már az Öt Csillag nélkül is tudna egy olyan jobboldali kormányt összehozni, amibe talán még Berlusconit se kéne belevennie.

Matteo Salvini „teljes hatalmat” akart kérni az olaszoktól, ezért hozta volna előre a voksolást. De éppen ezen szavak voltak azok, amelyek „aggodalommal töltötték el” Conte kormányfőt.

Az új Conte-kormány tehát nem egy gazdasági válságra adott pártok feletti, szakértői válaszként, hanem egy autoriter cél politikai megállításaként született meg. Giuseppe Conte éppen a mostani, második ciklusával válhat igazán politikussá. Nem szakértői válságkezelést, hanem

Salvini hiába montizik habzó szájjal, az új Conte-kormány – noha valóban találkozik a külföld jóindulatával is – azért jött létre, mert volt erős belső nyomás. Salvini megállítására szólított fel két ősellenség is: Beppe Grillo és a bukott balközép kormányfő, Matteo Renzi. Contét tehát legfeljebb egy Grillo-Renzi-megállapodás kormányának lehetne gúnyolni – de ez azt is jelenti:

Salvini persze nem nyugszik, és híveit október közepén Rómába hívja, hogy tüntessenek a Conte-kormány ellen. Megígérte, hogy „nem szabadultok tőlem egykönnyen”. És ha az előrehozott választásokat nem is tudta kierőszakolni, ezen fenyegetésést be tudja tartani.

Az új Conte-kormánynak megvan a parlamenti többsége. A mögötte ott álló két párt támogatottsága meg is haladja a Legáét, de nem éri még el a társadalom nagyobb részét. Ezért a feladatát csak akkor teljesítheti be, ha képes lesz társadalmi többséget alkotni Salvinivel szemben.

Sem Salvini, sem az általa képviselt EU- és idegenellenesség még nem tudja maga mögött az olasz társadalom többségét, de ellenzékből értelemszerűen még inkább fog tudni növekedni. Egy új Conte-kormánynak tehát nagyon is oda kell figyelnie arra, hogy ne váljék egy Monti-kormánnyá. Ne holmi válságkezelő átmeneti kabinetként tekintsen magára, mert azzal tényleg csak a Lega hatalmát készítené elő.

Nem szakértői kormányra, hanem nagyon is politikaira van szüksége ezért Olaszországnak. Ehhez azonban Contének nem csak a Legával, de sokszor – főleg a megszorítási politikák tekintetében – Brüsszellel és Frankfurttal szemben is keményen, határozottan kell majd politizálnia.

Olvass még több cikket Techet Pétertől az Azonnalin!