Igazán nem a cigánybűnözős politikust sírom vissza, de Vona Gábor új arca tökéletesen megmutatja a magyar politikai elemzés hiábavalóságát.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Ahogy arról szó volt a nyáron, Vona Gábor úgy tért vissza a politikába, hogy nem tért vissza a politikába: az egykori szélsőjobbos (finomabb nevén: nemzeti) politikus a továbbiakban a közös jóért akar inkább tenni, hidakat építeni a más gondolkodású emberek között, és hosszú távon alternatívát nyújtani a törzsi gondolkodásra.
Ezzel Vona Gábor hirtelen meg is változott: ameddig nem is olyan régen még ő volt a rém, aki sóval hintené be a libsi tévéket, hirtelen az ATV-ben találta magát Rónai Egon vendégeként, hogy elmondja gondolatait a világról.
Vonának mintha az arcvonásai is vidámabbak lennének, mióta nem a cigányok kasztrálásáról kell beszélnie megállás nélkül, hanem valami pozitív dologról kell analitikus és szakértői véleményt nyilvánítania.
Ezzel véget ért a transzformáció: Vona Gábor megszűnt Vona Gábornak lenni, és eggyé vált azokkal a stúdióban ülő szakértőkkel, akik az ATV-ben napról napra mondják el, mik a NER legfontosabb jellemzői, hol töredezhet meg a rendszer, hogy aztán az ATV nézői kicsit megnyugodjanak ettől a sok okos dologtól, esetleg még kibeszéljék egymás közt, hogy ha ez az alak megtért, akkor van remény.
De Vona nem az irányváltása miatt szűnt meg Vonának lenni, hanem igazából azért, mert az Egyenes Beszédben és a vlogján látható műsorokból is világlik, hogy már semmit nem akar mondani a világról. Vagyis akar, de mégsem teszi: a törzsi gondolkodás uralkodásáról összehozott kissé ködös szakértésen kívül még arra sem volt képes, hogy értelmezhetően viszonyuljon a saját jobbikos múltjához, pedig azt azért tudjuk, hogy lenne miről beszélnie. Az egyik pillanatban még bocsánatot kérne, a másikban semmit nem bánt meg igazán.
Persze maga Vona Gábor, aki távol tartja magát már minden értelmezhető kategóriától, biztosan ellenkezne, de én azért le merem írni: Vona Gábor tulajdonképpen liberális lett. Kicsit jobbosabb, mint az itthon megszokott liberális, de a lényeg nem változik.
És ezzel együtt tökéletes képet is ad arról az expolitikus, hogy nagyjából milyen unalmas lehet ma Magyarországon pártatlanságra törekvő liberálisnak lenni.
Egy percig sem sírom vissza a gárdamellényes Vonát, de el kell ismerni, hogy akkoriban volt mondanivalója, még ha bődületes faszság is. Most viszont polkorrekt politikai vloggerként kicsit magas lóról elemezgeti, miért hülyék a pártok és a választóik is. Persze ezt sem harcosan, hanem azt az iskolát képviselve, amit például Kéri László szokott csúcsra vinni a beszélőfejes műsorokban.
Egy percig se gondolja senki azt, hogy hülyeséget csinál: a semmitmondást Magyarországon körüljárja valami sámánisztikus légkör, ami miatt a semmitmondót nem is igazán interjúalanynak, hanem bölcsnek szokás tekinteni, a körülményeskedő kijelentéseit pedig nem ködösítésnek, hanem vitát generáló értelmes gondolatnak. Vona Gábor nem az első ebben, elég csak elolvasni Török Gábor politikai elemző rosszabb napjain adott végtelen hosszú interjúit. Az biztos, hogy a látványos politikai múltja miatt tőle a legszembetűnőbb, mit értünk objektív politikai elemzés alatt.
Hát a nagy büdös semmit értjük ezalatt, és törzsi gondolkodásmód ide, nyugodt hangvétel oda, Vona Gábornak sikerült ebbe a székbe ülnie.
Fekő Ádám többi cikkét itt találjátok. Ha vitatkoznál vele, ide írj!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
