Miért hülyék a zöldek?

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2019.08.20. 18:00

A Föld ökoszisztémájának összeomlásával kezdve a nyugati ételek kukába kerülésén át a gyorsan kidobott ruhákig egyiknek sem kéne okot adnia arra, hogy valaki hülye legyen.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az, hogy a globális felmelegedés létező dolog, és hogy ez jelentős részben az ember miatt van, az komoly helyeken már nem vitatott dolog. Olyanok szokták vitatni, akiket olajcégek szponzorálnak, vagy állástalan szénbányászok szavazatait akarják megszerezni.

Az is biztos, hogy az ember a szén-dioxid túlzott kibocsátásán kívül még számos más módon is szennyezi a környezetét. Értelmetlenül és károsan sok egyszer használatos műanyag dolgot használ, egy szezont kibíró, gyenge minőségű fast fashion ruhákat hord. A fejlett Nyugat ételeinek nagyon nagy része a kukában végzi. Ezek így együtt valóban veszélyt jelentenek a Föld ökoszisztémájára.

De ezek így együtt sem adnak okot arra, hogy valaki hülye legyen.

Sokan forradalmi változást szeretnének. A legtöbb forradalom azonban sikertelen. Egy részük egyszerűen érdeklődés hiányában elmarad, mint például azok a forradalmak, ahol Budapesten egy óbégatva szabadverselő alakot kellene pajzsra emelni, esetleg néhány zsákruhás nőszeméllyel elénekelni valami szép népdalt. Az emberek nagy része ilyen eseményre nem megy ki.

A forradalmak más részét leverik, mint tették azt például Magyarországon 1848-ban és 1956-ban. Mindkettőt szimbolikus és tömeges akasztások követik, melynek levezénylői tisztes öregkort élnek meg, mint a szatmári földbirtokossá váló Haynau, vagy épp Vida Ferenc, aki még 1989-ben elmondhatta, hogy ő mindent jól csinált.

Meg kell adni, más forradalmak sikeresek lesznek, hisz ott a francia forradalom, amely győzelemre juttatta a felvilágosodást és a polgári eszméket. Igen, csak azt a forradalmat nem a felvilágosodás győzelemre juttatásáért kezdték el, közben emberek ezreit fejezték le, és a végén már nem nagyon volt olyan elmebeteg, aki ne kormányzott (és vérengzett) volna hosszabb-rövidebb ideig. Utána vagy száz év kellett, hogy Franciaország beálljon valami működőképes állammodellre. Elég nagy áldozatok árán.

A forradalom általában azoknak a reménye, akik nem látnak esélyt arra, hogy nézeteik majd az adott rendben győzedelmeskednek. Általában csak remény arra, hogy a dolgok majd megváltoznak.

A sci-fi történetek egyik állandó toposza az Emberiség Életét Megváltoztató Kataklizma, amelyet követően (a maradék emberiségben) kitör a világbéke, és minden gyarlóságunkat félretéve küzdünk együtt a nemes célért. A sci-fi író az EÉMK segítségével ugorja át a következő 150 évet, amiről nem tudja, mit hozhat, hogy aztán már szabadon szárnyalhasson a warp hajtóművek és sebességek, alfa és delta kvadránsok világában.  

A sci-fi íróknak ezt általában el szoktuk nézni, mert nem verik a seggüket hisztizve a földhöz, hogy legyen már EÉMK (forradalom). Ami miatt a zöldek Facebookon látható része borzasztó idegesítő, az pont ez, hogy megy a hiszti, hogy miért nem menetel már mindenki a zöldek zászlaja alatt, hisz nyakunkon a klímakatasztrófa!

Akik nemcsak műanyag kupakokkal kopuláló kagylókat osztanak meg hasonló szövegekkel, azok között is vannak olyanok, akik lényegében ugyanezt csinálják, csak finomabban. Ilyen a Nagyon Komoly Kutatócsoport Tanulmánya jelenség. Az NKKT leírja, hogy ha Magyarországon kitörne a felelős erdőgazdálkodás, telepítenénk még vagy három megyényi erdőt, mindenütt kötelezően előírnánk, hogy a kivágott fa optimális eltüzelési módszerével távfűtve legyen meg az energiaigény 23,4 százaléka, akkor azzal a CO2-kibocsátásunk akár 31,92 százalékkal is csökkenhetne. 

Mindezt abban az országban, ahol az emberek megkajálták a rezsicsökkentést, ahol a távfűtő infrastruktúrát vagy karbantartják vagy nem, de nagyon sokat lopnak belőle, ahol a nemzeti parki védett erdőből is lopják a fát, mert lassan annyi rendőr sincs, hogy a kapitányság egész nap nyitva tartson, nemhogy még az erdőt járják.

Ilyen alapon lehetnék én bajnok amerikai kosárlabdázó, hiszen kb. ugyanolyan eséllyel leszek én kétméteres, labdaügyes, kisportolt szerecsen, mint ahogy az NKKT-ben tárgyalt feltételek összejönnek.

Ja, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ott tárgyalt feltételek politikai neve a falanszter, ami szintén nem egy különösebben népszerű dolog.

Persze lehet, hogy az EÉMK elkövetkezik, és lesz valamilyen olyan esemény, amely az emberiségnek hirtelen és egyszerre lesz tragikus. Valahogy úgy alakul hirtelen át valamelyik nagy légköri rendszer, hogy hatalmas aszály lesz, egyszerre elolvad a maradék sarkvidéki jég, akármi. Kérdés, hogy erre milyen hatása lesz annak, hogy jelenleg szomorú teknősbékákról osztanak meg képeket? Semmilyen.

Persze, a különböző mozgalmak kezdetén mindig az idegesítő aktivisták uralják a terepet, van azonban egy fontos dolog, ami ebben a facebookos akitivizmusban nincs meg. Nézzünk két másik fontos és üdvös mozgalmat, az antirasszistát és a női egyenjogúságért küzdőt, mert két fontos dolgot is észrevehetünk.

Az egyik, hogy ezek 50-100 éves időtartamban sikeresek. Az első szüfrazsettek, az első egyetemre bejutást kiharcoló nők óta eltelt egy bő évszázad. Közben volt világháború, az egyik után nők ápolták a soha korábban nem látott pusztító fegyverek áldozatait, a másodikban kiderült, hogy a modern ipari tömegtermelés üzemképtelen dolgozó nők nélkül. Aztán jött a hatvanas évek és a szexuális forradalom, és most tartunk ott, hogy a személyes autonómia előtt álló utolsó akadályokat kezdik lebontani. Mire a végére érünk, el fog telni a kezdetektől 150 év. Rosa Parks 1955-ben ült a fehéreknek fenntartott ülésre a buszon, és még mindig bőven vannak de facto szegregált iskolák Amerikában. 

Tehát ezek a mozgalmak évszázados távlatban érik a céljukat és mindezt a fizikai bántalmazást és a közröhejt vállaló (nem fészbukos huhogásban kiteljesedő) aktivistáik kezdeti erőfeszítéseik okán. Oké, Greta Thunberg és hasonlók jelenleg vállalják a közröhejt. Tehát nem képeket osztogatnak meg, hanem mennek és dolgoznak. Fontos, amit csinálnak, az eddigi tapasztalatok alapján valamikor 2060-70 környékén lesz majd döntő politikai súlyuk, hamarabb nem. 

Akkor kész, a Föld megsül, és végünk van? Lehet, de nem biztos.

A helyzet komoly, de érdemes visszanézni a történelemben, hogy a világvége várása legkésőbb úgy 2-300 évente ráköszönt az emberiségre. Az emberiség egy mániás-depressziós beteg, akinek vannak ragyogó korszakai és van olyan, amikor pontosan olyan ragyogóan teljesít, mint ötven évvel korábban, csak épp magába roskadva üldögél otthon és felváltva néz pornót és eszik instant csípős csirke ízű tésztát és nem fürdik három napig. 

A helyzet az, hogy az emberiség jelenleg is hasonló epizódot él át. A nyolcvanas évektől kezdve a permanens ipari forradalom állapotában élünk. A végtelen energia és a gyors űrutazás kivételével az első Star Trek (Wars, whatever)-filmek minden kütyüje valóság. A biológiáról az elmúlt húsz évben többet tanultunk meg, mint a megelőző kétezer évben. A nyomor világszerte csökken, mindennap feltalálnak valamit, ami gyógyír ezeréves problémákra. Ehhez képest az emberiség jó része meg van arról győződve, hogy nem jó, és egyre rosszabb lesz. 

Erre az érzésre mást nem nagyon lehet mondani, hogy majd elmúlik. Az egész emberiséget nem lehet beállítani napi fél szem Frontinra, úgyhogy kénytelenek vagyunk kivárni egy kicsit vidámabb korszakot. Vagy vidámabbnak lenni.

Többen szoktak engem azzal vádolni, hogy azt mondom, hogy mindenki nyugodjon meg, majd a technikai fejlődés mindent megold, így a klímaváltozást is. Nem pont ezt mondom, csak majdnem.

A dolog pontosabb megértésével ismerkedjünk meg Szilárddal, a tarka kandúrral! Szilárd sajnos lassan húsz éve megdöglött, de új korában az első macskánk volt, amikor panelből kertes házba költöztünk a kilencvenes évek elején. Ebben a kertes házban padlófűtés van. A egyik legelső és legfontosabb megfigyelés volt Szilárddal kapcsolatban, hogy pontosan tudta, hol kanyarodik a padlófűtés csöve. Ott ugyanis egy járólap alá dupla mennyiségű cső jut, ezért az a járólap jóval melegebb a többinél. Természetesen télen mindig ezen aludt. Meg azóta is minden macska.

Szilárddal meg lehetett volna beszélni (vagy mindig odébb rugdalni), hogy ne feküdjön arra a padlólapra, hiszen ezzel éves szinten wattórákban kifejezhetően rontja a fűtés hatékonyságát. De ezzel sem a ház fűtése nem lett volna kisegítve, sem pedig valódi megoldás nem lett volna, hisz a macskának nyilván az első dolga lett volna visszafeküdni, amint az ember nem figyel.

Ha valakit a dolog zavar, vagy ne tartson macskát, vagy barátkozzon meg a gondolattal, hogy olyan megoldással kell javítania a fűtés hatékonyságát, amely a macskának is jó.

A klímaváltozás elleni küzdelemmel is hasonló a helyzet. A macska eredetileg egy girhes, erdei túlélésre kifejlődött opportunista ragadozó, amelynek meg kell ennie a lóféregtől kezdve a kismadáron át az elkóborolt rókakölyökig mindent, hogy életben maradjon. Eredeti élőhelyein minden állat észben tartja, hogy van macska és védekezik ellene. Az ember eredetileg egy bandában élő majomféle, amelynek szintén mindent ennie kell és folyamatosan védekeznie kell a ragadozók ellen. 

Amikor a macska és az ember beül a tutiba, akkor elkezdi durván felélni az erőforrásokat. A macska jóllakottan is leöldösi az énekesmadarakat, az ember folyton cserélgeti ruháit, fogyasztási cikkeit. Ez így nem jó és nem fenntartható, csak azt kell elfogadni, hogy ez a magatartás teljesen sosem fog abbamaradni. Az elmúlt kb. 200 év egyik legfontosabb vívmánya a szükségletek teljes kielégítésének lehetősége. Az ember megengedheti magának, hogy tisztán, egészségesen, jó ruhákban éljen, és ez olyan dolog, amely még 100 éve sem volt magától értetődő, most pedig a hétmilliárdosra duzzadt emberiségben is csökken a nyomorgók aránya. 

Akár tetszik, akár nem, az ember nem fogja feladni a kényelmét. Tudatosabb lehet, hogy lesz, hiszen számos kérdéshez áll tudatosabban, mint 100 éve. A Greta Thunbergek el fognak érni részsikereket, de a fogyasztó, boldogságot kereső embert már nem fogjuk tudni megváltoztatni.

Az ember semmilyen fantaszta kedvéért nem fog falanszterekbe vonulni, és zéró növekedés mellett önmérsékletet tanúsítva, közösségi kertekben termelt biokendervászonból szőtt darócruhában járni.

Akármi is a klímaváltozás elleni ellenszer, annak nem elég a klímaváltozást legyőznie. Azt úgy kell legyőznie, hogy közben a macskának ne kelljen odébb mennie a legmelegebb járólapról. Lehet, hogy a hiba a macskában van, és lehet ezért a macskára haragudni, de az attól még ott van. Ahogy ott van az ember ragaszkodása ahhoz az állapothoz, hogy ennyire jól és szabadon, mint 2019-ben, még soha nem élt. Ennek a jólétnek a megőrzésével kell megoldani a klímaváltozást, nincs mese. 

Az tehát jó, hogy van aki erőlteti, hogy legyen az emberiség tekintettel a környezetére, és ez egyre erősebben be fog épülni a gondolkodásunkba. De ez nem fogja megoldani a problémát. Annyi hatása lesz, hogy keresni fogjuk annak a lehetőségét, hogy kevesebbet ártsunk a környezetünknek. Azt nem tudom megmondani, hogy nem jutottunk-e túl valami olyan ponton (vagy fogunk túljutni a közeljövőben), amelyen túl összeomlás következik. Azt viszont biztosan meg tudom mondani, hogy számos ma megoldhatatlannak tartott problémára hamarosan megoldások fognak születni.

Azt se gondolta senki, hogy a magyar bírósággal valaha elektronikusan lehet majd levelezni, és ma már lehet.

Azt se gondolta senki, hogy az emberiség felhagy a benzintemető autók önző használatával. Ehhez képest a mostanában születő gyerekeknek se jogosítványa, se saját autója nem lesz. 18 évesen valamilyen közösségi autós szolgáltatást fognak használni, elektromos önvezető autókkal, és emiatt egy Budapest méretű városban feleannyi autó lesz, mint most. És kétszer annyi zöld.

Egy ilyen hosszú cikk végére nehéz konklúziót írni.

De ha meg kéne egy mondatban fogalmaznom azt, hogy mi idegesít a legjobban a huhogó zöldhisztiben, akkor az, hogy nem hisznek az emberiségben. Az emberiséggel számtalan baj van, de egyszerűen nincs mi, amiben hihetnénk az ember eszén és túlélőképességén kívül. Nem pedig az, hogy most, a XXI. században fogjuk magunkat és megszűnünk embernek lenni, és mindannyian önkorlátozó ökofogyasztóvá válunk. Valamennyire nyilván azzá fogunk válni, és sokan, afféle modern szerzetesként erre teszik majd fel életüket. De azért ne felejtsük el, hogy ha mindenki szerzetes lenne, már nem lenne emberiség.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek