+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Attila
2019. augusztus 17. szombat, 08:09
Hamarosan a harmincadik évfordulóját ünneplem annak, hogy életvitelszerűen diszkózok. Nehéz volt, de összegyűjtöttem azt a kilenc bulit, ami a legtöbbet jelentette eddig.

9.

 

Itt egy 2019-es rendezvény végzett, amit nyáron csináltunk az üzlettársaimmal. Pedig nem is DJ-ként, hanem házigazdaként és hangulatfelelősként álltam színpadra. Ez a Budapest Parkban megrendezett I Love the 2000s Festival volt. Műsorvezetőként próbáltam szórakoztatni az embereket abban, amiben a társaim szerint a legjobb vagyok: lyukat beszéltem az emberek hasába. A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor egy kisebb technikai probléma megoldásáig zene nélkül kellett szórakoztatnom a közönséget. Rágyújtottam a Bánat utcára, mire a 14 ezer ember egyként énekelte végig a dalt.

 

8.

 

Budapest Parádé. Ez ugye a berlini Love Parade mintájára lett megszervezve. Akkoriban a Roxy Rádiónál dolgoztam, és az ő kamionjukon zenéltem, mint Roxy DJ. Ezt nem is lehet semmihez sem hasonlítani: mindig változó környezet, hiszen haladt a kamion, de egy lelkes csapat egészen a Hősök Teréig kísért minket.

 

7.

 

Ez megint 2019 volt: Gencsapáti Pünkösdi Fesztivál. Régóta járok erre a Szombathely melletti kis településre. Eredetileg csak fellépőként jeleskedtem, később elkezdtünk itt I Love the 2000’s bulikat is szervezni. Ennek is köszönhetően óriásit emelkedett a látogatottság, bár számokat nem mondhatok. Legutóbb júniusban akkora buli volt az arénában, hogy az emberek nagyjából bármit megtettek, amit kértem. Együtt kántálták velem a rigmusokat énekeltek, üvöltöttek teli torokból. 

 

6.

 

Az ötvenedik születésnapi bulim. 1300 ember volt ott, minden nagy rajongóm eljött, még külföldről is. Bensőséges hangulatú buli keveredett ki ebből, ami azért elég furán hangzik 1300 emberrel. Végeláthatatlan ajándéközön, életem egyik legszebb élménye.

 

Ott jöttem rá, hogy a rajongóim nem csak a rajongóim, hanem szinte a barátaim is. Remélem, hogy az augusztus 17-i harmincadik jubileumom is ilyen lesz a Helkában Balatonfüreden.

 

A Helka azért fontos számomra, mert ez az utolsó északi parti hely a Balatonon, ahol rezidens voltam, és még most is működik. A Club Panorámát már le is bontották, a Dexion meg lassan 10 éve zárva tart. 

 

5.

 

Egy felvidéki fesztivál: a 2016-os Kamocsa Oázis Beach Parádé. Ekkor már évek óta léptem fel itt. Bár nem tudom, hogy ez Magyarország területén mennyire egyértelmű, de a határon túli magyarok számára rettentő fontos, hogy valaki magyarul szólítsa meg őket. Bennem pont ezt kedvelték meg, hiszen szinte folyamatosan beszélek a zenékben.

 

Ebben az évben csináltam az Ismerős Arcok Nélküled-jéből egy átértelmezést, és ezt lejátszottam. Több ezer kéz emelkedett a magasba, magyar zászlók emelkedtek a levegőbe, mindenki teli torokból üvöltötte a szöveget. Semmihez sem fogható élmény volt ez számomra. Azóta is úgy érzem, hogy ezt a dalt le kell játszanom, amikor csak fellépek a Felvidéken, és sokan, akik diszkóba járnak, már inkább hozzám kötik, mint az Ismerős Arcokhoz.

 

4.

 

Alsóörs, 1993, Dexion. Én akkoriban 90 napot dolgoztam június első napjától augusztus 31-ig ott, de ezen az ominózus estén beteg voltam. Egész nap gyomorrontással és hányással küszködtem, és bár próbáltam megbeszélni az üzemeltetővel, hogy kivételesen ne én álljak a pultban, ragaszkodtak hozzám. Így gyengén és betegen álltam, illetve ültem a pultba, még egy vödröt is odakészítettek mellém, ha esetleg hánynom kéne. 11-től reggel 5-ig zenéltem úgy, hogy annyi erőm nem volt, hogy felálljak a bekészített székről. A legvégén a Red Hot Cilli Peppers Under the Bridge című dalával zártam, a végig kitartó lelkes közönségtől vastapsot kaptam.

 

3.

 

2007-ben debütált a Disco’s Hit Night. Augusztus 20-án csináltuk meg Budapesten a Rióban, és bár munkanap volt másnap, mégis bevállaltuk. Több, mint 7000 ember gyűlt össze, ilyet én addig nem tapasztaltam. Mindenki ránk volt kíváncsi.

 

2005-ös indulása után tulajdonképpen a Disco’s Hit egyet jelentett Magyarországon a klubzenével. Olyan dalokat szerettettünk meg és fogadtattunk el az emberekkel, amik korábban elképelhetetlenek voltak a rádiókban. A Disco’s Hit amúgy is mérföldköve a magyarországi klubzenének, illetve a klubzenei rádióműsoroknak is, már csak azért is, mert a mai napig működik. Most a Radio1 ad rá nekünk minden nap lehetőséget, hogy szórakoztassuk a közönséget.

 

A Disco’s Hit már csak háromfős csapat, Hamvai PG, DJ Junior és jómagam alkotjuk. Ez a szerelemgyerekünk. De a 2007-es első buli sikere annyira váratlan és annyira meglepő volt, ahogy reagáltak ránk, hogy arra nincsenek szavak.

 

Én egy rádiós mikrofonnal jártam körbe és interjúvoltam meg az embereket. Egészen elképesztő volt, még Felvidékről és Erdélyből is utaztak át emberek miatta.

 

És hangsúlyozom, mindezt úgy, hogy másnap munkanap volt.

 

2.

 

Életem első egész éjszakás diszkózása, tulajdonképpen ennek ünneplem most a harmincadik évfordulóját. 1989, Club Panoráma, az akkori rezidenst, Szeles Tibort helyettesítettem. Délután együtt teniszeztünk, és egy szerencsétlenül sikerült tenyeres miatt fejbe verte magát az ütővel. Felrepedt a szemöldöke, tetanuszt és lidokaint kapott a veszprémi kórházban, és azt mondta, ő aznap nem tud diszkózni. Kérte, hogy csináljam meg én az estét.

 

Remegő gyomorral álltam az első két órában a lemezjátszók mögött. Éjfél körül már teltház volt. Gloria Gaynortól az I Will Survive-ot játszottam, és amikor szám felénél, a kiállásnál felkevertem a Jumpot Van Halentől, felrobbant a ház, nekem pedig egy életre elmúlt a gyomorremegésem. 

 

1.

 

Balatonboglár, BB feszt. Hét-nyolc éve hívtak meg oda, akkoriban még Avicii Levelse volt a legnagyobb sláger, amit nem voltam hajlandó eredetiben játszani, mert nem szerettem. De ez az este más volt, mint a többi, ezért ez is lement. Előttem Nagy Feróék álltak a színpadra. Két-háromszáz ember lézengett. A koncert után tűzijáték következett, majd én. Elkezdték felrakni a technikát a színpadra, és kérték a szervezők, hogy menjek már fel, mert mindjárt kezdünk.

 

Kiléptem a színpadra, és nem hittem a szememnek: emberek, amíg a szem ellát. 15-20 ezres tömeg volt előttem, akik mind miattam érkeztek. Mivel más már nem lépett fel aznap este a rendezvényen, így aki ott volt, az vagy eltévedt, vagy azért jött, hogy velem szórakozzon. Ez életem legfantasztikusabb élménye volt.

 

Zárszóként annyit mondanék, hogy bár mindenkinek ennyi kellemes élménye legyen, és mindenki azt csinálhatná, amit igazán szeret. Nekem ez az elmúlt harminc évben megadatott.

 

Sokan irigyek is rám, de ehhez már csak annyit tudok hozzá tenni, hogy kívánom, minden kollégámnak legyen annyi lehetősége, mint amennyi nekem volt, és tudjanak is vele élni!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nógrádi György az LMBT-közösség politikai pozícióit elemzi, Gödön meg még mindig áll a bál. Kezdünk!

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás